étel, hordó - MÚZEUM KÁVÉHÁZ ÉS ÉTTEREM

  • .
  • 2009. október 29.

Trafik

Mivel legutóbb a közétkeztetés aknamunkáját vállaltuk (gyorsétterem a Móricz Zsigmond körtéren), most a liftezés következik. A kiegyenlítődés jegyében régi nótát dünnyögünk (Mindig magasabbra - Locomotiv GT), és bár a Szabadság hídon áthaladva a villamos utasai gyanakodva méregetnek - csak nem a turult akarják ezek célba venni? -, a Kálvin téren már a kutya se néz ránk.

A Múzeum körút és a Bródy Sándor utca sarkán álló Múzeum étterem - ellentétben szomszédjával, az örökké nyitva tartó, azonos nevű cukrászdával - nem az a hely, ahol a törzsvendég szónak értelme van. Feltételezésünket, miszerint főleg külföldi turistákra hegyezték ki, maximálisan alátámasztja szombat esti látogatásunk: a vendégek java német és olasz nyugdíjas. Ám ettől még nem tekinthető kilenclyukú "folklorzentrum"-nak. Igaz, hogy a magyaros ételeken a hangsúly - az üvegpultban egy méretes mangalicacsülök a dekoráció -, ám ennek ellenére a Múzeumot az elegancia jellemzi. Talán nem is lehetne másképp: majdnem 125 éves létesítményről van szó - valószínűleg emiatt nevezik ma is kávéháznak -, ráadásul súlyos faragott díszletek, Zsolnay-csempe és Lotz Károly freskói díszítik, ide tényleg zongorista kell - mint ahogy van is -, és nem népi zenekar.

Úgy tűnik, a személyzet tagjait is gondosan válogatták. Csupa eminens, akik láthatóan büszkék, hogy itt dolgozhatnak. A pincér, a pultos, a ruhatáros (!) magabiztosan végzi a dolgát, és úgy tűnik, inkább utcára kerülnének, mintsem ugyanezt tegyék egy-két kategóriával alacsonyabban. Az erdei gombás csiperkekrémleves (800 Ft) után azt kell mondanunk, hogy minden okuk megvan rá. A rafinált lé csodálatos tartalmával nincs egy súlycsoportban a szokásos gombakrémmel: míg az utóbbira legtöbbször - okkal - csak melegítőként tekintünk, a Múzeum gombája sokáig emlékezetes marad. A kemencés töltött káposztának (2800 Ft) már az otthoni ízekkel kell felvennie a versenyt: kicsit csípősebb, kicsit füstöltebb, mint a nagyié, viszont több benne a hús. Csak jót mondhatunk róla. De akkor mit mondjunk a mangalicakarajról (3600 Ft), amit paprikás málnamártással és ún. lerakott krumplival tálalnak? Azt, hogy annál is jobb?

Lassan úgy érezzük, hogy tökéletes vacsorát kaptunk, de sajnos a sistergős harcsát zöldmetéltes csuszával, paprikamártással (3400 Ft) elsózták. Nagyon. Persze láttunk mi már ennél sokkal nagyobb baklövést, de ahogy a sportriporter mondaná: "Ezen a szinten nem lehet ekkorát hibázni."

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.