étel, hordó - MÚZEUM KÁVÉHÁZ ÉS ÉTTEREM

  • .
  • 2009. október 29.

Trafik

Mivel legutóbb a közétkeztetés aknamunkáját vállaltuk (gyorsétterem a Móricz Zsigmond körtéren), most a liftezés következik. A kiegyenlítődés jegyében régi nótát dünnyögünk (Mindig magasabbra - Locomotiv GT), és bár a Szabadság hídon áthaladva a villamos utasai gyanakodva méregetnek - csak nem a turult akarják ezek célba venni? -, a Kálvin téren már a kutya se néz ránk.

A Múzeum körút és a Bródy Sándor utca sarkán álló Múzeum étterem - ellentétben szomszédjával, az örökké nyitva tartó, azonos nevű cukrászdával - nem az a hely, ahol a törzsvendég szónak értelme van. Feltételezésünket, miszerint főleg külföldi turistákra hegyezték ki, maximálisan alátámasztja szombat esti látogatásunk: a vendégek java német és olasz nyugdíjas. Ám ettől még nem tekinthető kilenclyukú "folklorzentrum"-nak. Igaz, hogy a magyaros ételeken a hangsúly - az üvegpultban egy méretes mangalicacsülök a dekoráció -, ám ennek ellenére a Múzeumot az elegancia jellemzi. Talán nem is lehetne másképp: majdnem 125 éves létesítményről van szó - valószínűleg emiatt nevezik ma is kávéháznak -, ráadásul súlyos faragott díszletek, Zsolnay-csempe és Lotz Károly freskói díszítik, ide tényleg zongorista kell - mint ahogy van is -, és nem népi zenekar.

Úgy tűnik, a személyzet tagjait is gondosan válogatták. Csupa eminens, akik láthatóan büszkék, hogy itt dolgozhatnak. A pincér, a pultos, a ruhatáros (!) magabiztosan végzi a dolgát, és úgy tűnik, inkább utcára kerülnének, mintsem ugyanezt tegyék egy-két kategóriával alacsonyabban. Az erdei gombás csiperkekrémleves (800 Ft) után azt kell mondanunk, hogy minden okuk megvan rá. A rafinált lé csodálatos tartalmával nincs egy súlycsoportban a szokásos gombakrémmel: míg az utóbbira legtöbbször - okkal - csak melegítőként tekintünk, a Múzeum gombája sokáig emlékezetes marad. A kemencés töltött káposztának (2800 Ft) már az otthoni ízekkel kell felvennie a versenyt: kicsit csípősebb, kicsit füstöltebb, mint a nagyié, viszont több benne a hús. Csak jót mondhatunk róla. De akkor mit mondjunk a mangalicakarajról (3600 Ft), amit paprikás málnamártással és ún. lerakott krumplival tálalnak? Azt, hogy annál is jobb?

Lassan úgy érezzük, hogy tökéletes vacsorát kaptunk, de sajnos a sistergős harcsát zöldmetéltes csuszával, paprikamártással (3400 Ft) elsózták. Nagyon. Persze láttunk mi már ennél sokkal nagyobb baklövést, de ahogy a sportriporter mondaná: "Ezen a szinten nem lehet ekkorát hibázni."

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.