Más időjárási körülmények között délibábos tudatmódosulásnak vélnénk, hogy a kórházzal átellenben családias jellegű kisvendéglő cégére világít, de abba már nem bonyolódnánk bele, hogy a regényben és a számtalan filmfeldolgozásban mit evett a névadó testőr? (Mit evett? Egyenesen zabált.)
Ám azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a szuterénben elterülő Porthosban nem feledkeztek meg az akadálymentesítésről: az étterem kerekes székkel is megközelíthető - ami persze természetes kellene legyen, de mindannyian tudjuk, hogy cseppet sem az. S az sem mindennapos, hogy míg az ilyesfajta "mélyvizekben" általában szügyig gázolunk az olajszagban, a Porthosban semmilyen szag nincs. A berendezés a régi polgári hangulatot igyekszik megidézni, de újragyártott bútorokkal, művirággyanús növényekkel, bronznak látszó, ámde mégsem bronzszobrokkal, legfeljebb az igyekezetet méltányolhatjuk. A kedves felszolgáló hölgy fénymásolt, A4-es nyomtatópapírt tesz elénk sűrű bocsánatkérés közepette: szeptemberben nyitottak, de mivel változott a profil, az étlap is változóban. (Biztos még a könyvkötőnél van.)
Nem tudjuk, milyen lehetett a Porthos korábbi kínálata, ám ezt a mostanit nem esne nehezünkre egy szóval jellemezni. Annyit mondanánk, "csülök". És mivel az étterem "alcíme" A csülök háza lett, nem csoda, hogy megremeg a lábunk. A választékot látva a Pom-Pom sorozat dagadt madara jut eszünkbe, mert amit ő csokoládéban álmodik, a Porthos csülökben valósítja meg. Van itt főtt-füstölt csülök, bajorkáposzta meg grillezett zöldségágyon heverő csülök, székelykáposztás csülök, 1 személyes és 2 személyes csülök, kakukktojásnak a rántott borjúlábszárat mondanánk, de végén mégis egy csülkös bablevest (980 Ft) kérünk. Pontosabban egy tálat (van csészében is), de azt a legmerészebb álmunkban sem gondolnánk, hogy egy lavórral tesznek majd elénk. A döbbenetes mennyiség láttán megáll a kanál a levegőben... Úgy a negyedét sikerül elfogyasztanunk, hogy megállapítsuk, egy korrekt készítmény fogott ki rajtunk, ám azt nem mondanánk, hogy örökké emlékezünk az ízére. Szerencsére kiderült, hogy a csülök megbízható, de kevesebb só valószínűleg több lett volna.
Ezután hanyagoljuk a több lábon állást, inkább azzal kísérletezünk, hogy az oly hétköznapinak tűnő, kijevi szeletnek nevezett, fűszervajas sajttal töltött rántott csirkemell (1690 Ft) vajon piros betűssé olvad-e a szánkban? Hát nem. Pedig ez is vállalható, kellemes, ámde szinte fájón kevés fantáziával készült ennivaló, amit legfeljebb megfelelő tápláléknak mondhatnánk. De még véletlenül se jusson eszünkbe az öreg nagyanyó, aki miután csak a fintorgást látta, miután feltálalta a finomfőzeléket tükörtojással, így fakadt ki: "Ha nem tetszik, el lehet menni a Gundelbe!"
