Ellenben azt tudjuk biztosan, hogy a házban a rendszerváltás után bingóklub volt, nemrégiben pedig "Sporttemplom" névre keresztelték bérlői, kiknek természetesen semmi közük Luther követőihez. A betérő "hívek" például az aerobik vagy a jóga oltárán áldozhatnak - természetesen a megfelelő összeg kifizetése után, csakhogy úgy tűnik, mintha már ez sem működne.
Az egykori Munkácsy kávéház funkciója azonban több mint száz éve változatlan. Az 1990-es évek elején az első prágai fecskék közé tartozott, majd az ezredforduló táján felvette a Pasta Dost nevet, és az "annyit ehet, amennyit bír" szirénhangjával igyekezett kitűnni a tömeg(étkeztetés)ből. De a közelmúltban ismét eljött a profilváltás ideje, ami elsőre csupán a névadásban mutatkozik, az "üzenetet illetően" nem. Szánjuk-bánjuk, de a Pasta Dosthoz sosem volt szerencsénk, így nem tudjuk, mi volt a svédasztalon, eltérő volt-e a mostanihoz képest. Feltehetően.
A Rákóczi grillház kínálatában - híven az elnevezéshez - a pácolt nyershúsok serege kelleti magát a háromféle leves és rengeteg torta közepette - potom 2490 (hétvégén 2990) forintért. A választék valóban káprázatos: a muflontól a marháig, a kacsától a polipig valóságos állatkerttel van dolgunk.
Míg a vaslapos ember a dolgát végzi, megkóstoljuk a zellerkrémlevest: átlagon felüli. De ugyanez áll az időközben elkészült "argentin" marhahátszínre és a polipra is. A muflon viszont nem jön be: túlságosan rágós - bár lehet, hogy esetében épp ez jelenti az élvezeti értéket. Mindezek után igazán sajnáljuk, hogy a már készen álló marhapörkölt és főleg a nokedli rangon aluli.
Sűrű somlói galuskával vigasztalódnánk, ám mivel erre legfeljebb a "szokásos" jelzőt aggathatnánk, inkább azt emelnénk ki, hogy magunk porciózhatjuk a tejszínhabot egy hatalmas tálból. Milyen szerencse, hogy nincs a közelben burleszkfilmrendező!
