mi a kotta? - Örömnap és búcsú

A soros Mancs-ciklus ezúttal a Zene Világnapjával indul, az ünneppel, mely létezését nem a virág- és ajándékboltosok bűnös összeszövetkezésének köszönheti, hanem a Yehudi Menuhin kezdeményezése köré csoportosuló UNESCO-nak. 1975 óta október első napja tokkal-vonóval a muzsikáé, s az idei hivatalos jelszótól ("Hallgass át!") sarkallva a Művészetek Palotájában grandiózus, Baráti Kristófék trióját, a Szent Efrém Férfikart és a hazai dzsessz jeleseit egyként felvonultató Haydn-crossover ünnepli majd a jubiláns komponistát és a zenét úgy általában (Nemzeti Hangversenyterem, október 1., fél nyolc).

Ugyancsak csütörtökre esik, s az örömnap fényét szintúgy emelni fogja az MR Szimfonikusok Mesterbérlet-indító hangversenye, melynek teljes második részét Mahler IV. szimfóniája alkotja majd (Zeneakadémia, október 1., fél nyolc). Az első új mű, amelyet Mahler álmai városába, Bécsbe és álmai állásába, a bécsi opera élére eljutva írt, s amely szimfóniának - Batta András szavaival - minden üteméből "aranykori kiegyensúlyozottság és derű sugárzik". A kedélyesség és "Bécs apoteózisa" előtt a műsoron felhangzik egy másik nagy bécsi opus, Mozart 1785-ös d-moll zongoraversenye is, mely művét - mint Mozart papa leveléből tudjuk - közvetlenül a meghirdetett bemutató előtt fejezte be a csodafelnőtté cseperedett komponista. A zongoraszóló Ránki Dezsőé lesz, aki az elkövetkező napokban két másik Mozart-versenyművet is eljátszik majd nekünk A-dúrban, méghozzá a MÁV Zenekar Erdélyi Miklós-bérletének új színhelyén, az Operettszínházban (október 6., hét óra).

Vasárnap, a Nemzeti Filharmonikusok estjén egyébiránt Kocsis Zoltán is elénk vezeti majd az egyik A-dúr zongoraverseny, a korábbi, 1783 húsvétjára szánt, a sorban 12. versenymű magánszólamát, s a bécsi klasszika jegyében fogant program két szimfóniája ugyancsak köti magát az emlegetett hangnemhez: Haydn utolsó párizsi szimfóniája, a 87., illetve Beethoven Hetedikje (Nemzeti Hangversenyterem, október 5., fél nyolc). Szintén egy hangnemű koncertet kínál a komolyzenei játszóhelyek sorában most feltűnő Royal szálló, teljes nevén a Corinthia Grand Hotel Royal: Bach 3. D-dúr szvitjét követően Mozart és Beethoven hegedűversenyeit húzza majd itt a Budapesti Vonósok társaságában fellépő Szabadi Vilmos (október 3., hét óra).

"Pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve... bölcsőjét kereste a Magyarnak és végre összeroskadt fáradalmai alatt" - búcsúztatta Széchenyi a "szegény árva magyart", Körösi Csoma Sándort, aki e héten Szemző Tibor és Sári László különleges műfajú alkotásának (opéra cinématique) legendabéli hőseként lép elénk. Már az elmúlt őszön vártuk a Törőcsik Mari (képünkön) mesélői közreműködésével hirdetett produkciót, ám most elérkezett a bemutató, mely a nagy színésznővel való találkozás egyszerre felszabadult és meghatott örömét ígéri (Nemzeti Hangversenyterem, október 7., fél nyolc).

S bár az e heti koncertprogram különösen zsúfolt, befejezésül mégis hadd álljon itt egy búcsú, még ha a leadási határidők okán némiképp megkésve is: szeptember közepén, 85 éves korában elhunyt Pándi Marianne, a magyar zenetörténet-írás egyik leghasznosabb alakja. Hangversenykalauzát vagy épp a XIX. századi magyar zenekritikákból szemelgető Hangászati mulatságok című gyűjtését eddig is, ezután is gyakran citálni fogjuk.