étel, hordó - SIESTA

  • .
  • 2010. február 4.

Trafik

A Villányi úti végállomáson szállunk le a buszról, lábunk remeg, mintha nem volna egészen szilárd a járda. Feltehetőleg nem csak mi emlékszünk arra a tavalyelőtti malőrre, melynek során voltaképp katasztrófa sújtotta területté változott ez a helyszín.
A hírügynökségi jelentések szerint 2008. szeptember 16-án, a délutáni órákban ugyanitt egy 153-as jelzésű busz hátulról nekihajtott egy várakozó taxinak, amit rátolt egy másik parkoló taxira. Ezt követően a busz továbbtolta a roncsokat az előttük parkoló kisteherautóba, azt pedig egy pénzszállító furgonba. A pénzszállító pedig nekiment egy személygépkocsinak, ami egy másik személyautóba nyomódott. A balesetben a két taxisofőr sérült meg, nem beszélve a fővárosi tömegközlekedés amúgy is megtépázott hírnevéről.

Nem csoda, hogy az utasok java bizonytalan léptekkel indul el a Móricz Zsigmond körtér irányába, bár most se taxi, se pénzszállító nem parkol a közelben. De az ördög nem alszik. Mindenki tudja a régi leckét: "az álló busz egyszer úgyis elindul". Mi azonban ahelyett, hogy a biztonságos csomópont felé sodródnánk a tömeggel, vagy épp ellenkezőleg, a Feneketlen-tó irányába távoznánk, döbbenten fedezzük fel, hogy a veszélyzóna epicentrumában létezik egy "arany középút" is: a közeli ház pincéje, ahol - bizonyára már sejtik - kisvendéglő húzódik meg, mint egy kíváncsi állatkölyök bombatámadás idején.

A névadással nem vacakoltak sokat. A Siesta olyan keresztszülőkre vall, akik vélhetően nem álltak sorba kétszer, amikor a fantáziát osztották, másfelől viszont nyilvánvalóan biztonsági játékosokkal van dolgunk. Kíváncsiságunk tárgya mi más lenne, mint hogy ez megbízhatóságot vagy nemtörődöm rutint jelent?

Odalent nemdohányzó munkahely fogad, amit csak üdvözölni tudunk. Már csak azért is, mert a cigaretta és a bűz összefüggése tagadhatatlan, de az nyilvánvalóan koncepciós per tárgyát képezi, ha az ételszaggal is a tüdőgyilkost vádolja a képzeletbeli ügyész. Nos, itt megdől a vád, hiszen az olajtaslit már a lépcsőn lefelé menet a bőrünkön érezzük, de szerencsére a felszolgáló hamar feledteti az első élményt: szolgálatkész, barátságos. Ám ez mind semmi a választékhoz képest. A körülményeket látva a szokásos - hagymaleves, kijevi pulykamell, pörkölt - felhozatalra számítottunk, ám ezek mellett egy csomó olyan dolgot is látunk, ami inkább a szakácskönyvekből, nem az ehhez hasonló kisvendéglők étlapjáról ismerős. Lepcsánka, sügérszelet, kappanfalatok, békacomb... Mikor olvastak ilyet utoljára? A majoránnás burgonyakrémleves (490 Ft) révén a krumpli eddig ismeretlen arcát fedezhetjük fel. A zöldes színű, pirított kenyérkockákkal tálalt levesről soha nem mondtuk volna meg, hogy voltaképpen mi is lehetett az alapanyaga. Mi tagadás, egészen másra gondoltunk rendeléskor, de cseppet sem kellemetlen a forró meglepetés - hát kell ennél több? Még szép. Noha a belvárosban elkészített vadétel eleve gyanús, a májjal töltött őzszeletekkel beharangozott "őszi erdő sugallatáról" (2380 Ft) csak meghatottsággal beszélhetünk. A csodásan eltalált mártás és a szinte elolvadó húsok remek összhangot teremtenek, ha pedig hozzátesszük, hogy köretként tökéletes krokettet kaptunk, nem mondhatunk mást: a Siesta minden várakozást felülmúlt.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.