étel, hordó - SIESTA

  • .
  • 2010. február 4.

Trafik

A Villányi úti végállomáson szállunk le a buszról, lábunk remeg, mintha nem volna egészen szilárd a járda. Feltehetőleg nem csak mi emlékszünk arra a tavalyelőtti malőrre, melynek során voltaképp katasztrófa sújtotta területté változott ez a helyszín.
A hírügynökségi jelentések szerint 2008. szeptember 16-án, a délutáni órákban ugyanitt egy 153-as jelzésű busz hátulról nekihajtott egy várakozó taxinak, amit rátolt egy másik parkoló taxira. Ezt követően a busz továbbtolta a roncsokat az előttük parkoló kisteherautóba, azt pedig egy pénzszállító furgonba. A pénzszállító pedig nekiment egy személygépkocsinak, ami egy másik személyautóba nyomódott. A balesetben a két taxisofőr sérült meg, nem beszélve a fővárosi tömegközlekedés amúgy is megtépázott hírnevéről.

Nem csoda, hogy az utasok java bizonytalan léptekkel indul el a Móricz Zsigmond körtér irányába, bár most se taxi, se pénzszállító nem parkol a közelben. De az ördög nem alszik. Mindenki tudja a régi leckét: "az álló busz egyszer úgyis elindul". Mi azonban ahelyett, hogy a biztonságos csomópont felé sodródnánk a tömeggel, vagy épp ellenkezőleg, a Feneketlen-tó irányába távoznánk, döbbenten fedezzük fel, hogy a veszélyzóna epicentrumában létezik egy "arany középút" is: a közeli ház pincéje, ahol - bizonyára már sejtik - kisvendéglő húzódik meg, mint egy kíváncsi állatkölyök bombatámadás idején.

A névadással nem vacakoltak sokat. A Siesta olyan keresztszülőkre vall, akik vélhetően nem álltak sorba kétszer, amikor a fantáziát osztották, másfelől viszont nyilvánvalóan biztonsági játékosokkal van dolgunk. Kíváncsiságunk tárgya mi más lenne, mint hogy ez megbízhatóságot vagy nemtörődöm rutint jelent?

Odalent nemdohányzó munkahely fogad, amit csak üdvözölni tudunk. Már csak azért is, mert a cigaretta és a bűz összefüggése tagadhatatlan, de az nyilvánvalóan koncepciós per tárgyát képezi, ha az ételszaggal is a tüdőgyilkost vádolja a képzeletbeli ügyész. Nos, itt megdől a vád, hiszen az olajtaslit már a lépcsőn lefelé menet a bőrünkön érezzük, de szerencsére a felszolgáló hamar feledteti az első élményt: szolgálatkész, barátságos. Ám ez mind semmi a választékhoz képest. A körülményeket látva a szokásos - hagymaleves, kijevi pulykamell, pörkölt - felhozatalra számítottunk, ám ezek mellett egy csomó olyan dolgot is látunk, ami inkább a szakácskönyvekből, nem az ehhez hasonló kisvendéglők étlapjáról ismerős. Lepcsánka, sügérszelet, kappanfalatok, békacomb... Mikor olvastak ilyet utoljára? A majoránnás burgonyakrémleves (490 Ft) révén a krumpli eddig ismeretlen arcát fedezhetjük fel. A zöldes színű, pirított kenyérkockákkal tálalt levesről soha nem mondtuk volna meg, hogy voltaképpen mi is lehetett az alapanyaga. Mi tagadás, egészen másra gondoltunk rendeléskor, de cseppet sem kellemetlen a forró meglepetés - hát kell ennél több? Még szép. Noha a belvárosban elkészített vadétel eleve gyanús, a májjal töltött őzszeletekkel beharangozott "őszi erdő sugallatáról" (2380 Ft) csak meghatottsággal beszélhetünk. A csodásan eltalált mártás és a szinte elolvadó húsok remek összhangot teremtenek, ha pedig hozzátesszük, hogy köretként tökéletes krokettet kaptunk, nem mondhatunk mást: a Siesta minden várakozást felülmúlt.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.