étel, hordó - SIESTA

  • .
  • 2010. február 4.

Trafik

A Villányi úti végállomáson szállunk le a buszról, lábunk remeg, mintha nem volna egészen szilárd a járda. Feltehetőleg nem csak mi emlékszünk arra a tavalyelőtti malőrre, melynek során voltaképp katasztrófa sújtotta területté változott ez a helyszín.
A hírügynökségi jelentések szerint 2008. szeptember 16-án, a délutáni órákban ugyanitt egy 153-as jelzésű busz hátulról nekihajtott egy várakozó taxinak, amit rátolt egy másik parkoló taxira. Ezt követően a busz továbbtolta a roncsokat az előttük parkoló kisteherautóba, azt pedig egy pénzszállító furgonba. A pénzszállító pedig nekiment egy személygépkocsinak, ami egy másik személyautóba nyomódott. A balesetben a két taxisofőr sérült meg, nem beszélve a fővárosi tömegközlekedés amúgy is megtépázott hírnevéről.

Nem csoda, hogy az utasok java bizonytalan léptekkel indul el a Móricz Zsigmond körtér irányába, bár most se taxi, se pénzszállító nem parkol a közelben. De az ördög nem alszik. Mindenki tudja a régi leckét: "az álló busz egyszer úgyis elindul". Mi azonban ahelyett, hogy a biztonságos csomópont felé sodródnánk a tömeggel, vagy épp ellenkezőleg, a Feneketlen-tó irányába távoznánk, döbbenten fedezzük fel, hogy a veszélyzóna epicentrumában létezik egy "arany középút" is: a közeli ház pincéje, ahol - bizonyára már sejtik - kisvendéglő húzódik meg, mint egy kíváncsi állatkölyök bombatámadás idején.

A névadással nem vacakoltak sokat. A Siesta olyan keresztszülőkre vall, akik vélhetően nem álltak sorba kétszer, amikor a fantáziát osztották, másfelől viszont nyilvánvalóan biztonsági játékosokkal van dolgunk. Kíváncsiságunk tárgya mi más lenne, mint hogy ez megbízhatóságot vagy nemtörődöm rutint jelent?

Odalent nemdohányzó munkahely fogad, amit csak üdvözölni tudunk. Már csak azért is, mert a cigaretta és a bűz összefüggése tagadhatatlan, de az nyilvánvalóan koncepciós per tárgyát képezi, ha az ételszaggal is a tüdőgyilkost vádolja a képzeletbeli ügyész. Nos, itt megdől a vád, hiszen az olajtaslit már a lépcsőn lefelé menet a bőrünkön érezzük, de szerencsére a felszolgáló hamar feledteti az első élményt: szolgálatkész, barátságos. Ám ez mind semmi a választékhoz képest. A körülményeket látva a szokásos - hagymaleves, kijevi pulykamell, pörkölt - felhozatalra számítottunk, ám ezek mellett egy csomó olyan dolgot is látunk, ami inkább a szakácskönyvekből, nem az ehhez hasonló kisvendéglők étlapjáról ismerős. Lepcsánka, sügérszelet, kappanfalatok, békacomb... Mikor olvastak ilyet utoljára? A majoránnás burgonyakrémleves (490 Ft) révén a krumpli eddig ismeretlen arcát fedezhetjük fel. A zöldes színű, pirított kenyérkockákkal tálalt levesről soha nem mondtuk volna meg, hogy voltaképpen mi is lehetett az alapanyaga. Mi tagadás, egészen másra gondoltunk rendeléskor, de cseppet sem kellemetlen a forró meglepetés - hát kell ennél több? Még szép. Noha a belvárosban elkészített vadétel eleve gyanús, a májjal töltött őzszeletekkel beharangozott "őszi erdő sugallatáról" (2380 Ft) csak meghatottsággal beszélhetünk. A csodásan eltalált mártás és a szinte elolvadó húsok remek összhangot teremtenek, ha pedig hozzátesszük, hogy köretként tökéletes krokettet kaptunk, nem mondhatunk mást: a Siesta minden várakozást felülmúlt.

Figyelmébe ajánljuk