étel, hordó - SUBMARINE STATION

  • .
  • 2009. november 26.

Trafik

Ahol kertváros van, ott kertváros van, és ezen nem változtat néhány történelmi nevezetesség, vagy a falu bolondjának olyan kijelentése sem, hogy valaha a hun birodalom, sőt akár a rejtélyes Atlantisz központja is lehetett volna itt. Rákosszentmihályra tartunk, igaz, nem először - nemrégiben a legalább atlantiszi lehetetlenségű vietnami éttermet kerestük fel -, és ahogy egyre kijjebb jutunk, annál inkább támad olyan sejtésünk, hogy a kertváros és az alvóváros nem ugyanazt jelenti.
Persze ott még nem tartunk, hogy a Csömöri út forgatagát például a manhattani 42. utcáéhoz mérjük, de azt minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy a vasárnapi ebédidő ellenére is az élet nyomait lehet felfedezni, ami igen nagy meglepetés.

Mint ahogy az is, hogy a 80-as számú ház előtt, ott, ahol a 31-es meg a 92-es busz megáll, a jellegzetes, földszintes, teraszos presszókitüremkedés nem a tulaj nőrokonáról elnevezett kocsma, ahol legfeljebb a házi sör és a Szlovákiából faszolt ropi jelentheti az ínyencséget, hanem egy valódi étterem. Már a neve is szokatlan - Submarine Station -, hát még a koncepciója. "Volna kedve alámerülni az óceánba egy tengeralattjáró fedélzetén? Ahonnan egy kajütablakból szemlélve a vízi világot, ízletes rákokat, tengeri halakat, kagylókat és más finomságokat lehet kóstolgatni. A Rákosszentmihály szívében található Tengeralattjáró Állomás étterem hangulatos terasszal, igényes belső térrel várja a finom ételekre, jó borokra és hűs koktélokra vágyókat" - olvassuk a honlapján, és a valóságban ugyan nem találkozunk a magyar elnevezéssel, kétségtelen, hogy a külső jellegtelenség odabent kemény bútoros minőségbe fordul: Verne Gyulá-s atmoszféra, fémből készült tengeri csikók a falon, vörösréz nehézbúvár-felszerelés, és szerencsére nem kell levegő után kapkodnunk a szagok miatt sem.

Az ifjú felszolgálók munkáját csak dicsérni tudjuk, a választék pedig kissé meglepő. Noha a beharangozó még inkább a tenger gyümölcsöskertjét ígéri, az étlapon inkább a szárazföldi húsok vannak többségben, és kiderül az is, hogy az állomás egyúttal steak house is. Libatepertős pirítóssal (850 Ft) kezdjük a merülést, bár inkább repülőrajtnak mondanánk, mint ahogy a csészényi kiszerelésű bélszíngulyás (850 Ft) voltaképpen egy újabb bravúros start. Mindkettőnél a házias ízek dominálnak, de az ízesítéssel úgy trükközött a szakács, hogy ilyesmivel legfeljebb véletlenül próbálkoznánk otthonunkban: például amikor elfogyott a só, és a fűszerszekrény tartalma csak különlegességeket tartogatott. Ám amíg az ehhez hasonló kísérletezés csak a véletlennek köszönhetően arathat sikert, itt fel sem merül, hogy ne tudatos lépések nyomán alakult volna a végeredmény.

Ugyanezt mondhatjuk a rosé kacsamellről (2990 Ft), amit fügés gyümölcslekvárral és mandulás burgonyafánkkal tesznek elénk. A hús omlós, a köret különleges, a szósz pikáns, végeredményben újra egy ismeretlen ízvilágot fedezhetünk fel. Ebben tényleg van valami tengeralattjárós.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.