étel, hordó - SUBMARINE STATION

  • .
  • 2009. november 26.

Trafik

Ahol kertváros van, ott kertváros van, és ezen nem változtat néhány történelmi nevezetesség, vagy a falu bolondjának olyan kijelentése sem, hogy valaha a hun birodalom, sőt akár a rejtélyes Atlantisz központja is lehetett volna itt. Rákosszentmihályra tartunk, igaz, nem először - nemrégiben a legalább atlantiszi lehetetlenségű vietnami éttermet kerestük fel -, és ahogy egyre kijjebb jutunk, annál inkább támad olyan sejtésünk, hogy a kertváros és az alvóváros nem ugyanazt jelenti.
Persze ott még nem tartunk, hogy a Csömöri út forgatagát például a manhattani 42. utcáéhoz mérjük, de azt minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy a vasárnapi ebédidő ellenére is az élet nyomait lehet felfedezni, ami igen nagy meglepetés.

Mint ahogy az is, hogy a 80-as számú ház előtt, ott, ahol a 31-es meg a 92-es busz megáll, a jellegzetes, földszintes, teraszos presszókitüremkedés nem a tulaj nőrokonáról elnevezett kocsma, ahol legfeljebb a házi sör és a Szlovákiából faszolt ropi jelentheti az ínyencséget, hanem egy valódi étterem. Már a neve is szokatlan - Submarine Station -, hát még a koncepciója. "Volna kedve alámerülni az óceánba egy tengeralattjáró fedélzetén? Ahonnan egy kajütablakból szemlélve a vízi világot, ízletes rákokat, tengeri halakat, kagylókat és más finomságokat lehet kóstolgatni. A Rákosszentmihály szívében található Tengeralattjáró Állomás étterem hangulatos terasszal, igényes belső térrel várja a finom ételekre, jó borokra és hűs koktélokra vágyókat" - olvassuk a honlapján, és a valóságban ugyan nem találkozunk a magyar elnevezéssel, kétségtelen, hogy a külső jellegtelenség odabent kemény bútoros minőségbe fordul: Verne Gyulá-s atmoszféra, fémből készült tengeri csikók a falon, vörösréz nehézbúvár-felszerelés, és szerencsére nem kell levegő után kapkodnunk a szagok miatt sem.

Az ifjú felszolgálók munkáját csak dicsérni tudjuk, a választék pedig kissé meglepő. Noha a beharangozó még inkább a tenger gyümölcsöskertjét ígéri, az étlapon inkább a szárazföldi húsok vannak többségben, és kiderül az is, hogy az állomás egyúttal steak house is. Libatepertős pirítóssal (850 Ft) kezdjük a merülést, bár inkább repülőrajtnak mondanánk, mint ahogy a csészényi kiszerelésű bélszíngulyás (850 Ft) voltaképpen egy újabb bravúros start. Mindkettőnél a házias ízek dominálnak, de az ízesítéssel úgy trükközött a szakács, hogy ilyesmivel legfeljebb véletlenül próbálkoznánk otthonunkban: például amikor elfogyott a só, és a fűszerszekrény tartalma csak különlegességeket tartogatott. Ám amíg az ehhez hasonló kísérletezés csak a véletlennek köszönhetően arathat sikert, itt fel sem merül, hogy ne tudatos lépések nyomán alakult volna a végeredmény.

Ugyanezt mondhatjuk a rosé kacsamellről (2990 Ft), amit fügés gyümölcslekvárral és mandulás burgonyafánkkal tesznek elénk. A hús omlós, a köret különleges, a szósz pikáns, végeredményben újra egy ismeretlen ízvilágot fedezhetünk fel. Ebben tényleg van valami tengeralattjárós.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.