étel, hordó - SUBMARINE STATION

  • .
  • 2009. november 26.

Trafik

Ahol kertváros van, ott kertváros van, és ezen nem változtat néhány történelmi nevezetesség, vagy a falu bolondjának olyan kijelentése sem, hogy valaha a hun birodalom, sőt akár a rejtélyes Atlantisz központja is lehetett volna itt. Rákosszentmihályra tartunk, igaz, nem először - nemrégiben a legalább atlantiszi lehetetlenségű vietnami éttermet kerestük fel -, és ahogy egyre kijjebb jutunk, annál inkább támad olyan sejtésünk, hogy a kertváros és az alvóváros nem ugyanazt jelenti.
Persze ott még nem tartunk, hogy a Csömöri út forgatagát például a manhattani 42. utcáéhoz mérjük, de azt minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy a vasárnapi ebédidő ellenére is az élet nyomait lehet felfedezni, ami igen nagy meglepetés.

Mint ahogy az is, hogy a 80-as számú ház előtt, ott, ahol a 31-es meg a 92-es busz megáll, a jellegzetes, földszintes, teraszos presszókitüremkedés nem a tulaj nőrokonáról elnevezett kocsma, ahol legfeljebb a házi sör és a Szlovákiából faszolt ropi jelentheti az ínyencséget, hanem egy valódi étterem. Már a neve is szokatlan - Submarine Station -, hát még a koncepciója. "Volna kedve alámerülni az óceánba egy tengeralattjáró fedélzetén? Ahonnan egy kajütablakból szemlélve a vízi világot, ízletes rákokat, tengeri halakat, kagylókat és más finomságokat lehet kóstolgatni. A Rákosszentmihály szívében található Tengeralattjáró Állomás étterem hangulatos terasszal, igényes belső térrel várja a finom ételekre, jó borokra és hűs koktélokra vágyókat" - olvassuk a honlapján, és a valóságban ugyan nem találkozunk a magyar elnevezéssel, kétségtelen, hogy a külső jellegtelenség odabent kemény bútoros minőségbe fordul: Verne Gyulá-s atmoszféra, fémből készült tengeri csikók a falon, vörösréz nehézbúvár-felszerelés, és szerencsére nem kell levegő után kapkodnunk a szagok miatt sem.

Az ifjú felszolgálók munkáját csak dicsérni tudjuk, a választék pedig kissé meglepő. Noha a beharangozó még inkább a tenger gyümölcsöskertjét ígéri, az étlapon inkább a szárazföldi húsok vannak többségben, és kiderül az is, hogy az állomás egyúttal steak house is. Libatepertős pirítóssal (850 Ft) kezdjük a merülést, bár inkább repülőrajtnak mondanánk, mint ahogy a csészényi kiszerelésű bélszíngulyás (850 Ft) voltaképpen egy újabb bravúros start. Mindkettőnél a házias ízek dominálnak, de az ízesítéssel úgy trükközött a szakács, hogy ilyesmivel legfeljebb véletlenül próbálkoznánk otthonunkban: például amikor elfogyott a só, és a fűszerszekrény tartalma csak különlegességeket tartogatott. Ám amíg az ehhez hasonló kísérletezés csak a véletlennek köszönhetően arathat sikert, itt fel sem merül, hogy ne tudatos lépések nyomán alakult volna a végeredmény.

Ugyanezt mondhatjuk a rosé kacsamellről (2990 Ft), amit fügés gyümölcslekvárral és mandulás burgonyafánkkal tesznek elénk. A hús omlós, a köret különleges, a szósz pikáns, végeredményben újra egy ismeretlen ízvilágot fedezhetünk fel. Ebben tényleg van valami tengeralattjárós.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.