étel, hordó - SUBMARINE STATION

  • .
  • 2009. november 26.

Trafik

Ahol kertváros van, ott kertváros van, és ezen nem változtat néhány történelmi nevezetesség, vagy a falu bolondjának olyan kijelentése sem, hogy valaha a hun birodalom, sőt akár a rejtélyes Atlantisz központja is lehetett volna itt. Rákosszentmihályra tartunk, igaz, nem először - nemrégiben a legalább atlantiszi lehetetlenségű vietnami éttermet kerestük fel -, és ahogy egyre kijjebb jutunk, annál inkább támad olyan sejtésünk, hogy a kertváros és az alvóváros nem ugyanazt jelenti.
Persze ott még nem tartunk, hogy a Csömöri út forgatagát például a manhattani 42. utcáéhoz mérjük, de azt minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy a vasárnapi ebédidő ellenére is az élet nyomait lehet felfedezni, ami igen nagy meglepetés.

Mint ahogy az is, hogy a 80-as számú ház előtt, ott, ahol a 31-es meg a 92-es busz megáll, a jellegzetes, földszintes, teraszos presszókitüremkedés nem a tulaj nőrokonáról elnevezett kocsma, ahol legfeljebb a házi sör és a Szlovákiából faszolt ropi jelentheti az ínyencséget, hanem egy valódi étterem. Már a neve is szokatlan - Submarine Station -, hát még a koncepciója. "Volna kedve alámerülni az óceánba egy tengeralattjáró fedélzetén? Ahonnan egy kajütablakból szemlélve a vízi világot, ízletes rákokat, tengeri halakat, kagylókat és más finomságokat lehet kóstolgatni. A Rákosszentmihály szívében található Tengeralattjáró Állomás étterem hangulatos terasszal, igényes belső térrel várja a finom ételekre, jó borokra és hűs koktélokra vágyókat" - olvassuk a honlapján, és a valóságban ugyan nem találkozunk a magyar elnevezéssel, kétségtelen, hogy a külső jellegtelenség odabent kemény bútoros minőségbe fordul: Verne Gyulá-s atmoszféra, fémből készült tengeri csikók a falon, vörösréz nehézbúvár-felszerelés, és szerencsére nem kell levegő után kapkodnunk a szagok miatt sem.

Az ifjú felszolgálók munkáját csak dicsérni tudjuk, a választék pedig kissé meglepő. Noha a beharangozó még inkább a tenger gyümölcsöskertjét ígéri, az étlapon inkább a szárazföldi húsok vannak többségben, és kiderül az is, hogy az állomás egyúttal steak house is. Libatepertős pirítóssal (850 Ft) kezdjük a merülést, bár inkább repülőrajtnak mondanánk, mint ahogy a csészényi kiszerelésű bélszíngulyás (850 Ft) voltaképpen egy újabb bravúros start. Mindkettőnél a házias ízek dominálnak, de az ízesítéssel úgy trükközött a szakács, hogy ilyesmivel legfeljebb véletlenül próbálkoznánk otthonunkban: például amikor elfogyott a só, és a fűszerszekrény tartalma csak különlegességeket tartogatott. Ám amíg az ehhez hasonló kísérletezés csak a véletlennek köszönhetően arathat sikert, itt fel sem merül, hogy ne tudatos lépések nyomán alakult volna a végeredmény.

Ugyanezt mondhatjuk a rosé kacsamellről (2990 Ft), amit fügés gyümölcslekvárral és mandulás burgonyafánkkal tesznek elénk. A hús omlós, a köret különleges, a szósz pikáns, végeredményben újra egy ismeretlen ízvilágot fedezhetünk fel. Ebben tényleg van valami tengeralattjárós.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.