És akkor most képzeljék el, hogy ennek a félreértésnek a földszintjén fabetétes "corner" tanyázik, klasszicizáló műkő kerítéssel, virágtartókkal.
Belépünk a kilencvenes évek elejébe, akkoriban mondták az ilyen helyekről, hogy "igényes kialakítású": meleg árnyalatú "pubhangulat", régi kereskedelmi plakátok reprói, petróleumlámpa-utánzatok a falon. A személyzet a bárpultnál tömörül, nem véletlen, hogy kifejezetten hálásak vagyunk a dohányzási tilalom miatt.
A nyakunkat tennénk rá, hogy a választékot a szokásos rántott/töltött, a különféle ananászos, no meg a grillezett zöldségfronton tartják erős kézzel, ehhez képest kellemes meglepetésekkel - meglehetősen szolid áron - van teli az étlap. A bazsalikomos paradicsomleves (430 Ft) jó ötlet, de az alapanyagok mintha külön-külön lennének benne, arról nem is szólva, hogy a rászórt Tesco-trappistával szó szerint küzdelem alakul ki. A rántott tökre (880 Ft) viszont nem lehet rossz szavunk. Igaz, hogy egy magára valamit is adó vegavurstliban nem osztanának szerepet neki, de oda se neki, végül is olyan helyen vagyunk, ami "magyaros ízekkel és családias légkörrel" pozicionálja magát. Nos, ennek leginkább a gyanús nevű, viszont remekül eltalált Krúdy kedvence (1680 Ft) felel meg: a fűszeres sertéssültet omlettba csomagolták, ami a hagymás tört krumplival minden várakozásunkat felülmúlja. Stílszerűen "Édes befejezéssel" (690 Ft) zárjuk sorainkat, amit annak ellenére sem küldenénk a cukrász-világbajnokságra, hogy maximálisan egyetértünk a felszolgáló hölgy közlésével: "Olyan, mint a tiramisu, csak nem annyira gejl!"
