chili&vanília - Forró fürdő

  • .
  • 2010. október 7.

Trafik

A legkomolyabb olasz ínyencek ilyentájt a francia, svájci határ irányába, Piemont tartomány felé veszik az irányt, ahol ősszel intenzív szarvasgomba-vadászat zajlik (itt terem a világ leghíresebbje, az albai fehér szarvasgomba). Aztán ott a rengeteg szüret (a régió olyan világhírű, testes borok hazája, mint a Barolo, a Dolcelatto és a Barbera) és a kiváló, eredetvédett sajtok.
A bagna cauda az egyik legjellegzetesebb piemonti specialitás, tulajdonképpen egyfajta olasz fondü. Az elnevezés azt jelenti: forró fürdő, és az étel valójában nem más, mint egy fokhagymás-olívaolajos, szardellás mártás, amelyet melegen tálalnak. Jellemzően nyers, esetleg sült zöldségeket: sárgarépát, édesköményt, kárdit mártogatnak bele. Régen egy nagy edényben, az ún. peilában tették az asztal közepére, manapság már általában inkább kis fondüedényekben tálalják.

Alapvetően télies étel, bizonyos vidékeken még reggelire is készítették, hogy az átfagyott szőlősgazdákat jól átmelegítse a forró szósz. Szokás részben vajjal, részben olívaolajjal (ritkán dióolajjal) készíteni, az arányokat döntse el ki-ki maga, attól függően, hogy inkább a franciák (több vaj) vagy az olaszok (több olaj) felé kacsintgat. Nagyon fontos, hogy a mártást alacsony hőmérsékleten melegítsük, épp csak annyira, hogy a fokhagyma finoman átjárja az olaj ízét, a szardella pedig elolvadjon benne. Zöldségmártogatóként tökéletes, de mivel hideg van, fázunk, és nincs kedvünk nyers zöldségeket ropogtatni, kipróbáltam tésztán, úgy is kitűnő. Vagy ha tartjuk magunkat a mártogatáshoz, ami nem mellesleg kiváló társasági esemény, akkor jöhetnek a sült zöldségek (karfiol, sárgarépa, édeskömény stb.). Vigyázat, ízorgia!

Bagna cauda:

fokhagymás-szardellás mártogató

Hozzávalók (2-4 adag)

5 dkg vaj

3 gerezd fokhagyma, meghámozva,

finomra aprítva

6-7 szardellafilé

2 dl olívaolaj

mártogatáshoz nyers vagy sült

zöldségek, kenyér vagy

30 dkg spagetti

Finomra aprítjuk a fokhagymagerezdeket. Kis lábasban lassan felolvasztjuk a vajat, majd hozzáadjuk a fokhagymát, néhány percig dinszteljük - semmiképpen ne kapjon színt. Hozzáadjuk a szardellafiléket, addig kevergetjük, amíg teljesen beleolvadnak a vajba. Ekkor lassan hozzáöntjük az olívaolajat, ezzel már nem főzzük, csak átmelegítjük. Hagyományosan friss bagettel és zöldségekkel kínáljuk, vagy összeforgatjuk a kifőzött tésztával.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.