A kristálygömb persze homályos, mint a HACCP minőségbiztosítási rendszert megérteni próbáló lacikonyha-tulajdonos tekintete, annyit azonban mi is képesek vagyunk kiolvasni belőle, hogy farsang, karnevál közeleg. Meg a tévésmaci nagymamája Pomázról, karján kosár fánkkal. Tudjuk jól, hogy van, aki forrón szereti, de mi inkább várnánk a pilisi csemegével, miként a riói közvetítéssel is. Velence viszont belefér. Pláne, ha itt van a József körúton, nem messze az Üllői úttól, pont ott, ahol a hatos megáll. Nem csoda, hogy a létesítmény hosszú évtizedeken át a Körúti Söröző nevet viselte, és persze az sem csoda, hogy maga alá gyűrte a rendszerváltás - 1990 után már senki nem volt kíváncsi a zsírpecsétes titkokra.
Az sem okozott különösebb meglepetést, hogy a rossz emlékű helyen, néhány jelentéktelen nekibuzdulást követőn, olasz étterem nyílt, hiszen ennél már csak az lett volna szürkébb megoldás, ha kínai büfé rendezkedik be. Noha a Trattoria Venezia már hosszú évek óta mutatja rosszabbik felét a villamosról leszállóknak meg a körúti autósoknak, mostanáig a régi emlékek túlságosan elevenek voltak ahhoz, hogy belépjünk az ajtaján.
De mivel most karnevál közeleg, Velence kapóra jön. Tágas, téglarakásos, pasztelles hangulatú, látványkonyhás terembe lépünk, a berendezők még utcai lámpáikat is elsüthették világítótest gyanánt. Ha nem volna annyi művirág, kimondottan ízlésesnek tűnne a dolog.
Az étlapon sokkal változatosabb fogások, mint az átlagos magyarolasz éttermekben, de az is örömünkre szolgál (persze kizárólag itt), hogy rádió helyett italopop slágerek csilingelnek. Mivel teljesen összefagyva érkezünk, nyitásnak egy teát kérünk. Kellemes csalódás, hogy nem a szokásos Pickwick-kínálat valamely gyengébb darabja érkezik, hanem olasz gyártmányú filteres készítmény (450 Ft), a citromszelet facsaróban hever, méz is van, cukor is. Ittunk már jobbat is, de legalább stílusos. A levesek közül a vargányakrém (950 Ft) mellett döntünk, itt már nemcsak a stíllel lehetünk elégedettek. A krumpligombóccal gazdagított leves igazi ínyencség, csak a legjobbat mondhatjuk róla. Ugyanez áll a Rustico nevezetű pizzára (1900 Ft) is. Ropogós, mint a friss perec, a padlizsán rajta a főnök. A felkínált öntvények közül a fokhagymás olívaolaj mellett döntünk, és ez különösen jó húzásnak bizonyul. A tejszínes gnocchi (2600 Ft) szinte tocsog, a speck sonka annyira fontos hozzávaló, mint túrós csuszához a szalonna. A remek állagú falatok mesés ízvilágot rejtenek. Zárásként még megkóstoljuk a konyhafőnök ajánlatában szereplő puncstortát (850 Ft), aztán visszatérünk a Körútra. A karneválnak vége.
