kertész lesek - CÁPA/VELENCE

  • .
  • 2009. július 30.

Trafik

Noha a közelmúltban komoly mozgolódás támadt a vidéken (wellnesshotel nyílt a déli parton, Sukorón Las Vegas épül), a Velencei-tó turisztikai címerében azért még az agárdi popstrand a legjellegzetesebb motívum. Pedig legalább harminc éve boldogítja a népet voltaképpen ugyanazokkal a szereplőkkel (Pataky Attila, Szikora Robi, Nagy Feró, Lord [!] stb.), mint a múlt századi nyitás idején.
Mi azonban ennél is messzebbre tekintünk, amikor a környék idegenforgalmának egy olyan, emblematikus pontját keressük fel, amely immár negyvenöt éve dacol rutibutik-tulajdonosokkal, kínai büfésekkel és autókereskedőkkel, nemcsak hogy étterem maradt, de a neve sem változott a hosszú esztendők során. A 7-es út mentén, a Velence és Gárdony határán álló Cápáról van szó, melynek túlélési képességeit még Bicska Maxi is megirigyelhetné.

Ráadásul a Cápa sohasem kiváló konyhájával vívott ki elismerést, inkább magával az épülettel, amely afféle szabályt erősítő kivételként a jó ízlést testesítette meg abban a visszataszító hobbitelkes barkácsiádában, ami a környék építészetére a mai napig rányomja a bélyegét. Mindez persze nem véletlen, a Cápát az akkor 30 éves Makovecz Imre tervezte, és noha túlzásnak tűnik a mester állítása - "nyugat-európai építész ismerőseim az organikus építészet, hazai barátaim a magyar népi építészet megújítását látták benne" -, bizonyos, hogy a Cápát ma is az egyik legizgalmasabb építészeti kalandnak mondhatjuk Fejér megyében.

Egészen addig, míg be nem lépünk. Mert amit kívülről szinte érintetlenül hagytak az évtizedek, azt belül nemcsak az idő vasfoga kezdte ki, de az ismeretlen dekoratőr is, akinek festékszóróval a falra kanyarintott delfin- és cápaábrázolása láttán vélhetően nemcsak a Makovecz-rajongók hördülnének fel dühösen. Csakhogy ezen sem szabadna megrökönyödni! Hiszen hiába változatlan a cégér, a rendszerváltás óta bérlők és tulajdonosok sora próbált itt szerencsét, és hát aligha izgatták őket a letisztult vonalak, a "műemlék jelleg". A jelenlegi tulaj (bérlő?) például egyszerű grill- és bográcsvonalon próbál a vendég kedvében járni - a "rendes" mellett látványkonyha is üzemel, a választék szerény, de biztató.

A rongyszőnyeggel takart sörpados teraszon foglalunk helyet, a fiatal felszolgálót nyugodtan mondhatnánk nyeglének, mégsem tudunk rá haragudni, épp elég baja lehet az estére sem enyhülő fülledtség és az elviselhetetlen szúnyoginvázió miatt. És nemcsak neki. A csontleves (320 Ft) elől szinte elfutunk, pedig más évszakban valószínűleg jólesne, a görög gyümölcslevesnél (320 Ft) viszont azt próbáljuk megfejteni, hogy ezt a "se hús, se hal" ribizlis, meggyes, málnás, tejszínhabos keveréket miért nevezik így?

Noha a hőség nem enyhül, s a szúnyogok sem akarnak eltűnni, a folytatásban már az ételekre figyelünk, és ez tényleg annak köszönhető, hogy a grilles és a bogrács-fogások feledtetni tudják a környezeti kellemetlenségeket. A "címszereplőnek" tűnő cápasteaket mellőzzük, helyette inkább a cigánypecsenyét (1240 Ft) és Gyuri bácsi vasalt csirkéjét (1140 Ft) próbáljuk ki, amit a "feltaláló" szemünk láttára nyújt meg egy kőkorszaki gőzölős vasaló segítségével a szabadtéri sütőn. Mindkét frissensültről elmondhatjuk, hogy hibátlan, de a tökélyt mégsem ők, hanem az éttermeinkben oly ritkán fellelhető krumplis-tésztás összeolvadás, a slambuc (890 Ft) testesíti meg, amiért nemhogy Budapestről, de távolabbi helyekről is érdemes eljönni a Velencei-tóhoz.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.