Ráadásul a Cápa sohasem kiváló konyhájával vívott ki elismerést, inkább magával az épülettel, amely afféle szabályt erősítő kivételként a jó ízlést testesítette meg abban a visszataszító hobbitelkes barkácsiádában, ami a környék építészetére a mai napig rányomja a bélyegét. Mindez persze nem véletlen, a Cápát az akkor 30 éves Makovecz Imre tervezte, és noha túlzásnak tűnik a mester állítása - "nyugat-európai építész ismerőseim az organikus építészet, hazai barátaim a magyar népi építészet megújítását látták benne" -, bizonyos, hogy a Cápát ma is az egyik legizgalmasabb építészeti kalandnak mondhatjuk Fejér megyében.
Egészen addig, míg be nem lépünk. Mert amit kívülről szinte érintetlenül hagytak az évtizedek, azt belül nemcsak az idő vasfoga kezdte ki, de az ismeretlen dekoratőr is, akinek festékszóróval a falra kanyarintott delfin- és cápaábrázolása láttán vélhetően nemcsak a Makovecz-rajongók hördülnének fel dühösen. Csakhogy ezen sem szabadna megrökönyödni! Hiszen hiába változatlan a cégér, a rendszerváltás óta bérlők és tulajdonosok sora próbált itt szerencsét, és hát aligha izgatták őket a letisztult vonalak, a "műemlék jelleg". A jelenlegi tulaj (bérlő?) például egyszerű grill- és bográcsvonalon próbál a vendég kedvében járni - a "rendes" mellett látványkonyha is üzemel, a választék szerény, de biztató.
A rongyszőnyeggel takart sörpados teraszon foglalunk helyet, a fiatal felszolgálót nyugodtan mondhatnánk nyeglének, mégsem tudunk rá haragudni, épp elég baja lehet az estére sem enyhülő fülledtség és az elviselhetetlen szúnyoginvázió miatt. És nemcsak neki. A csontleves (320 Ft) elől szinte elfutunk, pedig más évszakban valószínűleg jólesne, a görög gyümölcslevesnél (320 Ft) viszont azt próbáljuk megfejteni, hogy ezt a "se hús, se hal" ribizlis, meggyes, málnás, tejszínhabos keveréket miért nevezik így?
Noha a hőség nem enyhül, s a szúnyogok sem akarnak eltűnni, a folytatásban már az ételekre figyelünk, és ez tényleg annak köszönhető, hogy a grilles és a bogrács-fogások feledtetni tudják a környezeti kellemetlenségeket. A "címszereplőnek" tűnő cápasteaket mellőzzük, helyette inkább a cigánypecsenyét (1240 Ft) és Gyuri bácsi vasalt csirkéjét (1140 Ft) próbáljuk ki, amit a "feltaláló" szemünk láttára nyújt meg egy kőkorszaki gőzölős vasaló segítségével a szabadtéri sütőn. Mindkét frissensültről elmondhatjuk, hogy hibátlan, de a tökélyt mégsem ők, hanem az éttermeinkben oly ritkán fellelhető krumplis-tésztás összeolvadás, a slambuc (890 Ft) testesíti meg, amiért nemhogy Budapestről, de távolabbi helyekről is érdemes eljönni a Velencei-tóhoz.
