Fogalmunk sincs, hogy miben bíznak az itteni strandlabdaárusok, lángossütők, arra pedig gondolni sem merünk, hogy a környék egyetlen "rendes" éttermét (ez lenne a Szomjas Horgász, ami azért - fő a biztonság! - pizzéria is) nyitva találjuk. De nemhogy nyitva találjuk, élő emberek - egy szerelmespár - is ülnek teraszán, igaz, csak kortyolgatnak.
Ennél is nagyobb meglepetés, hogy az ifjú felszolgáló olyan lelkesen érkezik, mintha nem a szezon kellős közepe volna, hanem május eleje, és a meteorológia kánikulát jósolt a hét végére. A választék a szokásosnak mondható, igazán érdekes dolgokat halas vonalon fedezünk fel - kifejezetten sajnáljuk, hogy a pincér közlése szerint a legkisebb pisztráng is 80 dekás, ami viszont egy négytagú társaságnak lenne elegendő. Marad a harcsapaprikás (1550 Ft), előtte megkockáztatunk egy csontlevest májgombóccal (450 Ft) - várakozásunknak megfelelő: semmilyen.
Ellenben a harcsát csak ajánlani tudjuk. Nem zsíros, nincs mellékíze, menő halászcsárdákban a cégtáblára kerülne specialitásként. Kár, hogy ugyanezt nem mondhatjuk el a gyümölcssalátáról (680 Ft). Tartalma nagyker befőttek üvegéből (vagy dobozából) származik, az ilyen gyümölcsről beszélik, hogy már a szüretelés idején sem volt friss. Akár a rányomott tejszínhab. Úgy látszik, tényleg csak a naptár utal a főszezonra.
