kertész lesek - THÖKÖLY

  • .
  • 2009. július 16.

Trafik

A kiegyensúlyozottság netovábbja, hogy a Thököly út és a Stefánia út sarkán az egyik éttermet Thökölynek, a másikat Stefániának nevezik. Az előbbi látszik izgalmasabbnak, legalábbis ami a kerthelyiséget illeti, hiszen míg a Stefániának csupán afféle utcára ragasztott, nejlonfóliás "télikertje" van, a Thökölyhez az a valaha jellegzetes, zöldrácsos, kockás abroszos kert tartozik, amit oly sokszor szokás könnyes szemmel emlegetni. Igaz, hogy a muskátlit művirág helyettesíti, a választék viszont valódi magyar bőségtál, ami egyszerre vonzó és ijesztő, ugyanis nemcsak az ínyt csiklandozza, de 25-30 éves emlékeket is felidéz.
Azokat a szomorú időket, amikor még nem számított viccnek a következő párbeszéd:

- Főúr, légy van a kalácsomban!

- Ne aggódjon, uram, a többi mazsola.

Kétségtelen, hogy a felszolgáló, öltözékét, habitusát illetően régi vágásúnak mondható, de hál' istennek, nem a pecsétes, fehér zakós, molyrágta propellernyakkendős értelemben. Kisujjában a szakma, de sajnos az olyan régi beidegződés is, hogy az étlap "tálalásával" együtt venné fel az italrendelést, ami - hacsak nem ásványvizet kérünk - eléggé zavarba ejtő szituáció. Tőlünk viszont távol áll a kioktatás, pláne, ha egyértelműen a jóindulatot tapasztaljuk. Maradunk a víznél, és inkább az alföldi májgombóc- (700 Ft) és a Jókai-bablevesre (1300 Ft) koncentrálunk. Az utóbbi tökéletes választásnak bizonyul. Szó sincs turistaszalámiról, baromfivirsliről (láttunk már ilyet!), a sűrű lében a megfelelő keménységű bab között jobbfajta csülök, vállalható kolbász. A májgombócleves töltelékére sem lehet panaszunk, az ízesítés azonban jellegtelen.

A kolozsvári töltött káposzta (1800 Ft) vegyes érzelmeket vált ki, hiszen voltaképp közönséges töltött káposztát kapunk, mellé (!) egy darab kolbászt és egy szelet sült húst és egy sült szalonnát tettek, s ettől az egész rendkívül esetlegesnek tűnik. Ám annak ellenére, hogy az "elemek" igen távol állnak egymástól, egyikre sem mondhatunk rosszat, mindhárom kifejezetten ízletes a maga nemében. Szerencsére a túrós csuszára (1000 Ft) már minden összeáll. Mondhatnánk, egységben az erő, de csak annyit jegyzünk meg, mennyire örömteli, hogy vannak még olyan helyek Budapesten, ahol valódi csuszatésztát tesznek ilyenkor a tányérra.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”