mi a kotta? - A harag napjai

  • .
  • 2009. október 29.

Trafik

A keresztény ünnepkör az előttünk álló héten mindenszentekhez és a halottak napjához ér, s ilyenkor természetesen a koncerttermeket is rendre eltölti a magasztos gyászzene, az agnosztikusokat is megindultságra késztető rekviemek egész sora. Így a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar művészei pénteken Mozart legutolsó, utóbb a derék Süssmayr által befejezett művét adják majd elő, a program első felében fuvolistaként is fellépő Ariel Zuckermann vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc).
(Képünkön a halálos ágyán fekvő Amadeus épp e Requiemet diktálja, méghozzá ki másnak, mint a galád Salierinek). Verdi elsöprő erejű halotti miséjével Medveczky Ádám, a Filharmóniai Társaság és az Operaház Énekkara kel birokra (Opera, november 2., fél nyolc), a Német requiem megszólaltatása pedig a Keller András igazította Telekom Szimfonikus Zenekarra és az MR Énekkarára vár majd (Nemzeti Hangversenyterem, november 1., fél nyolc). Brahms művének keletkezéstörténetét előadva rendszerint a komponista édesanyjának halálát, valamint Robert Schumann elhunytát szokás indítóokként említeni, míg a legszebb francia rekviemről, Gabriel Fauré művéről szólván a zeneszerző mindkét szülőjének elvesztését tekintik alkotásra sarkalló motívumnak, noha maga Fauré egy későbbi levelében ekképp fogalmazott: "A Requiemem megkomponálására nem volt semmi okom... pusztán a magam öröme, ha szabad így fogalmaznom." A gyönyörködtetésre felette alkalmas mű e napokban kétszer is műsoron szerepel majd: előbb Pest Megye Szimfonikus Zenekara, a Fővárosi Énekkar és a szlovák Concordia Vegyeskar közös koncertjén (Zeneakadémia, október 31., fél négy), míg másodjára a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar operettszínházi estjén (november 2., hét óra). Az utóbbi hangversenyen Fauré népszerű művét, melynek két szakasza, a Pie Jesu és az In paradisum számos mozifilmből ismerős lehet, egy másik francia remekmű, Francis Poulenc 1950-es Stabat Matere követendi, s a programot Verdi - életében utolsóként bemutatott - műve, a Quattro pezzi sacri fogja lezárni.

Ugyancsak a négyes szám jegyében, s szintén az élet és egyúttal az életmű legvégéről szól majd hozzánk Richard Strauss Négy utolsó éneke, melyet Sümegi Eszter szólójával hallhatunk az MR Szimfonikusok keddi koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, november 3., fél nyolc). A Stephen D'Agostino által dirigált műsor első száma amúgy egy valóságos ínyencfogás lesz: Samuel Barber első nagyzenekari műve, A rágalom iskolája című nyitány 1931-ből. A Sheridan maróan gunyoros vígjátékát idéző uvertűrt Barber egyébiránt éppen akkortájt komponálta, midőn ismeretséget kötött diáktársával, az utóbb szintén szép karriert befutó Gian Carlo Menottival. Később aztán a két zeneszerző - a Bartók rádión nemrégiben hallott szemérmes megfogalmazást idézve - évtizedeken át ugyanabban a házban lakott. Így is lehet mondani.

Az eltávozottakról való megemlékezés mellett ezekben a napokban egy játszóhelytől is búcsúzkodni kezdünk, hiszen megkezdődik a Da Capo 2011, azaz a Zeneakadémia épületbúcsúztató fesztiválja. Kedden Kocsis Zoltán és Kelemen Barnabás szonátaestjével (november 3. fél nyolc) nyit a rekonstrukciós munkálatokat megelőző koncertsorozat, mely rögvest szerdán, a Várjon-Simon házaspár és Bátori Éva közös föllépésével (november 4., fél nyolc) folytatódik, megidézve a múlt századforduló zenei progresszióját.

Neked ajánljuk