mi a kotta? - Asszonyt kísér - Istent kísért

  • .
  • 2010. január 14.

Trafik

Ha korábban netalán nem tudtuk volna, hát legkésőbb a tavaly novemberi egynapos Beethoven-maratonon végképp megjegyezhettük magunknak, hogy Kocsis Zoltán keresi a nem hétköznapi erőpróbákat. Most mindenesetre újabb tanúságát vehetjük a nagy muzsikus rendkívüli vállalkozó kedvének, hiszen szombaton vezénylete alatt előadásra, pontosabban félig szcenírozott előadásra kerül Arnold Schönberg Mózes és Áron című operája (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél nyolc).
S jóllehet ez a tett - akárcsak a tavaly nyári miskolci, s persze úgyszintén Kocsis által dirigált hazai ősbemutató - már önmagában is zajos elismerést érdemelne, ámde a Nemzeti Filharmonikusok karnagya ráadásul megkomponálta azt a harmadik felvonást, melynek megzenésítésére Schönberg egykoron képtelennek ítélte saját magát. Istenkísértő vállalkozás, annyi szent, s ha a kihívás mértéke még mindig nem lenne eléggé imponáló, hát emlékezetünkbe idézhetjük a decemberi rendőrségi hírt, mely a partitúrát őrző laptop bűnös elorzásáról tudósított.

Hogy Jókai legfentebb idézett regénycímének (mely regényben egyébiránt anarchista terroristák a magyar képviselőház felrobbantására szövetkeznek - kudarcuk a mellékelt képen szemlélhető) első felét is játékba hozzuk, a Mózes és Áronnal párhuzamosan a Művészetek Palotája Fesztiválszínházában a Metropolitan Carmen-produkciója vár reánk, benne a letartóztatott dohánygyári munkáslányt vétkes módon szökni hagyó Don Joséval, akit ezúttal a dicső Roberto Alagna állít majd elénk (január 16., hét óra).

A Schönberg-opera egyik kulcsmozzanata, a "Tánc az Aranyborjú körül" Stravinskyt idézi, a rivális kortársat, kinek stílusfordulatait Schönberg - e hasábokon egy ízben már citált - Az új klasszicizmus című dalában imigyen parodizálta: "Ki dibeg-dobog itt? ", hiszen ez a kis Modernsky! Bubifrizurát vágatott magának; No lám, milyen jól áll neki! Milyen valódi ál-haj! Mint egy paróka! Olyan éppen (ahogy a kis Modernsky képzeli), éppen, Akár a Bach-papa!" Nos, ezen a hétvégén Stravinsky neoklasszikus korszakának egyik korai remekműve, az Oedipus Rex című opera-oratórium is felhangzik majd, hála a Pesten vendégszereplő Debreceni Filharmonikus Zenekarnak és a Kodály Kórusnak, s a Kocsár Balázs által igazított koncertet hallgatva akár Schönberg pikírt ítéletét is mérlegre tehetjük (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 17., fél nyolc).

S az előttünk álló napokban immár kóstolót vehetünk az idei bicentenáriumokból is, hiszen két Schumann-szerzeménnyel és Chopin-prelűdökkel indul Nagy Péter és a kürtös Zempléni Szabolcs közös estje ("budai Társaskör, január 14., hét óra), s Mocsáry Károly márványtermi koncertjén ugyancsak Chopin és Schumann művei között oszlik meg a program (január 18., hat óra). Végezetül, a Mozart-variációk kiindulópontjául szolgáló Ah, vous dirai-je, Maman, vagyis a Hull a pelyhes fehér hó dallamának nyomában Schumannt játszik majd a hét zongorista sztárvendége, a török Fazil Say is (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, január 18., fél nyolc), aki az opusok sorát megnyitó Abegg-variációkkal tiszteleg Zwickau lángeszű, de sérülékeny idegzetű szülöttje előtt.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.