kulthírek

  • .
  • 2010. január 14.

Trafik

MAGYAR FILM A BERLINALÉN Hajdu Szabolcs magyar-német produkcióját, a Bibliotheque Pascalt meghívták a február 11- 21. közötti Berlini Filmfesztivál Fórum szekciójába.
Hazai premierje a Filmszemlén lesz, a mozik március 25-től vetítik.

GYÁSZ 85 éves korában elhunyt Dennis Brutus: a dél-afrikai költő a 60-as években Nelson Mandelával együtt raboskodott a hírhedt Robben-szigeti börtönben, több kötete verseit is rács mögött írta (Sirens, Knuckles, Boots; Letters to Martha and Other Poems from a South African Prison). 1989-ben, egy nemzetközi írókongresszuson Budapesten is járt.

KÍNAI FILMTERROR Kínában hat évre ítélték Dhondup Wangchen tibeti rendezőt, akinek Leaving Fear Behind című dokumentumfilmjében tibetiek beszélnek a dalai láma iránti szeretetükről, s hogy miként tiporja el kultúrájukat Kína. A filmet sikerült kicsempészni az országból - részletek a leavingfearbehind.com honlapon. Egy másik, szintúgy a dalai lámáról és Tibetről szóló alkotás (The Sun Behind the Clouds: Tibet's Struggle for Freedom) programba iktatása miatt Kína két filmjét visszavonta a Palm Springs-i fesztiválról.

DÍJ Kondor Péter, a CEU adjunktusa nyerte a Smith Breeden-díjat: a pénzügyi világ egyik legrangosabb elismerésével az Amerikai Pénzügyi Társaság The Journal of Finance című kiadványában a nem vállalati pénzügyi témában tavaly megjelent legjobb írás szerzőjét jutalmazták. A cikk itt olvasható: www.personal.ceu.hu/staff/Peter_Kondor/research/kondorjof.pdf.

PAPOLÁS, ÚJ HELYEN A Bálint-házban eltöltött hat év után mostantól a Klauzál13 könyvesbolt és galéria ad helyet Pap Ágnes újságíró-szociológus beszélgetéssorozatának: az első itteni Papolás január 20-án, este hétkor lesz Szent-e a könyv? Szent-e az írás? címmel, öt világvallás képviselőinek részvételével.

COL TEMPO Január 15-től látható az Ernst Múzeumban Forgács Péter Col Tempo - A W.-projekt című médiainstallációja, melyet júniustól novemberig több mint 200 ezren néztek meg a tavalyi Velencei Biennále magyar pavilonjában. A cím az itt látható Giorgione-kép, a La vecchia egyik részletét idézve hív fel a múló idővel való szembesülésre (a portrén megfestett öregasszony kezében tartott felirat magyarul: az idővel), mindazon öszszefüggések végiggondolására, melyek az installáció alapjául szolgáló archív filmeken és fényképeken rögzített emberi arcok láttán fölmerülhetnek a mai nézőben. E portrékat a második világháború idején nemzetiszocialista szellemű antropológiai kutatások céljából gyűjtötték össze, s jelenleg a bécsi Természettudományi Múzeumban őrzik. A Rényi Péter kurátori közreműködésével és Szemző Tibor zenéjével megvalósult kiállítást Nádas Péter nyitja meg, a hozzá kapcsolódó, Gerhes Gábor tervezte kötetet január 19-én mutatják be az Írók Boltjában.

MEGHALT LHASA Az új év első napján 38 éves korában, mellrák következtében elhunyt Lhasa de Sela: az amerikai és mexikói szülőktől származó kanadai énekesnő 2004-ben sikerrel szerepelt a Sziget világzenei nagyszínpadán. Két albuma, a mexikói ihletésű dalokból álló, 1997-es La Llorona és az angolul, spanyolul, franciául és portugálul szóló 2003-as The Living Road révén több százezres tábora volt már addigra, benne azok is, akik a nővéreivel közös cirkuszi előadásokról ismerték. Betegségét két éve diagnosztizálták, de a kezelések közepette is volt ereje elkészíteni harmadik, s egyben utolsó albumát: a Lhasát Montrealban és Párizsban mutatta be, utoljára májusban, Izlandon állt színpadon. 'szre tervezett turnéját le kellett mondania, s a Victor Jara és Violeta Parra dalaiból tervezett lemezét sem maradt ideje elkészíteni. "Nem tudom pontosan, mi is a dal, de számomra valami nagyon ősi dolog - nyilatkozta (Narancs, 2004. augusztus 12.). - Az egyszerű dalokat szeretem. Egyszerű dalokat írok. Azt akarom, hogy olyanok legyenek a dalaim, akár egy szimbólum, archetípus. Ami örök."

FESZTIVÁL SIVATAGBAN, H"BAN Biztonsági okból - mivel az elmúlt hónapokban több nyugati turistát is elraboltak - a Timbuktutól 65 kilométerre északra fekvő oázis helyett a város külső részébe helyezték át Mali legismertebb, immár tízéves múltra visszatekintő fesztiválját. A január 7-9-i Festival au Desert programjában olyan előadók kaptak helyet, mint Salif Keita, Oumou Sangaré, Amadou és Mariam, Vieux Farka Touré, Habib Koité, Cheick Tidiane Seck, Toumani Diabaté, Bassekou Kouyaté, a Tinariwen, az Animal Collective és Paul Oakenfold.

Kétszáz filmet tűztek az idei Sundance Filmfesztivál műsorára: január 21-31. között a Utah állambeli Park Cityben külön-külön szekcióban versengenek egymással az amerikai, illetve a világ más országaiban készült egész estés és rövid játék- és dokumentumfilmek. Magyar nincs köztük, lengyel viszont több is: a rövid játékfilmek között Magnus von Horn alkotása, az Echo (két fiúról, akik brutálisan meggyilkoltak egy lányt), a nagyjátékfilmek között pedig a Jacek Borcuch rendezte Wszystko, Co Kocham (1981-es felnőtté válási történet egy punkzenekar tagjairól, hadiállapottal a háttérben - képünk ebből való).

ISZTAMBUL, RUHR, PÉCS Pécsett és a német Ruhr-vidéken a hétvégén megkezdődött, Isztambulban január 16-án kezdődik az idei Európai Kulturális Fővárosok rendezvénysorozata. Az egész éven át tartó eseményeket a Ruhr-vidék városai a hagyományos iparágak összeomlását követően önmaguk újrapozicionálására szeretnék felhasználni. Isztambul 150 millió eurós összköltségvetése a többszöröse a másik két helyszín rendelkezésére álló összegnek - az itteni készülődés kritikusai aránytalannak tartják, hogy ennek csak kb. 10 százaléka jut művészeti fesztiválokra, 70 pedig történelmi épületek, zömmel mecsetek restaurálására. Pécs képviselői Bécsben vették át Linztől a jelképes stafétabotot - egy Magyarországot formázó linzer képében. A pécsi megnyitó ünnepség Káel Csaba rendezte műsorát Demjén Ferenc Várj, míg felkel majd a nap című dala zárta, ami akár a tervezett létesítmények megvalósításának késéseire is utalhat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.