A héten egyebekben körvonalazódni kezd a bicentenáriumi Liszt-emlékév programja, s habár az igazi, a hivatalos nyitányra még várnunk kell kicsinyég, Csalog Gábor márványtermi zongoraestje már csütörtökön roppant kiadós előleget kínál (január 13., hat óra). Vásáry Tamás két folytatólagos hangversenye mindazonáltal még a tavalyi évfordulós szerző, Chopin zongoramuzsikájával gyönyörködtet (Festetics-palota, január 15. és 16., hét óra), míg a hét világjáró sztárvendége, Borisz Berezovszkij egyik parádés hazai számát, Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét hozza el Budapestre (Nemzeti Hangversenyterem, január 14., fél nyolc). Az orosz virtuóz szűk másfél éve a Fesztiválzenekarral adott nálunk koncerteket, most pedig a Concerto Budapest Richter-mesterbérletét fogja jelentékenyen erősíteni, ám akárcsak 2009-ben, úgy ezúttal is egy Sosztakovics-szimfónia előadásával osztozkodik majd a koncertlátogatói figyelemben. Keller Andrásék az 1937-es ősbemutatójú V. szimfóniát választották ez alkalomra, mely alkotást ekképp méltatta az egykorú pártsajtó: "a szovjet művész kreatív válasza a megalapozott bírálatra". Sosztakovics ugyanis e diadalmas zárlatú mű révén keveredett ki a Kisvárosi Lady Macbethre kimondott sztálini anatéma hatálya alól, miután a d-moll szimfóniából a hivatalos kritika, közelebbről az író Alekszej Tolsztoj az új szovjet embertípus formálódását és kétség nélküli győzedelmét vélte kicsendülni. Akárcsak Sosztakovicsról, úgy Prokofjevről is kimondatott a harmincas évek közepén a pártszerű bírálat, amely "degenerált modernizmussal" bélyegezte meg mindkét komponistát. Az utóbbi zeneszerző e fenyegetett életszakaszát a Budafoki Dohnányi Zenekar idézi a hét végén a Rómeó és Júlia I. szvitjével, amit Csajkovszkij-slágerszámok között hallhatunk majd az Olasz Kultúrintézetben (január 16., fél nyolc).
Figyelmébe ajánljuk
Érett, nem öreg
Jarvis Cocker lusta embernek tartja magát, pedig elég sok mindent csinált a Pulp 2002-es feloszlása óta.
Még egy puzzledarab
Háromnegyed órás dokumentumfilmet sugárzott 1965-ben a kanadai televízió egy fiatal költőről.
Mi nem akartuk!
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
Koldus és királyfi
A közkeletű bölcsesség szerint a popdalok 90 százaléka a szerelemről szól, a maradék pedig semmiről.
Mit csinálsz? Vendéglátózom
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
Ahol az életmód is politika
Hogyan formálódott története során és milyen ma a lengyel karikatúra, hogyan reflektál a múltra és a jelenre, mit vár a jövőtől, milyennek mutatja a nemzeti és a globális jelenségeket?
Popmenedzsment egykor és ma: Erdős Péter vs Deutsch Tamás
Mitől "Európa legnagyobbja" a tűzijáték? Attól, hogy nálunk költi rá a legtöbbet a kormány
Baljós fellegek
A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.
A bűvös hármas
Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.