A héten egyebekben továbbra is kötésig állunk a zenei ünnepekben: a fertődi Esterházy-kastély vonósfesztiváljának műsorán például újabb négy kvartett, az osztrák Minetti (szeptember 17.), a brit Belcea (szeptember 18.), a francia Ardeo (szeptember 19.) és az Apollón múzsavezetői funkcióját nevében hordozó lengyel Apollon Musagéte (szeptember 20.) ül majd a pódiumra - mindahányan fél nyolckor. Szombaton pedig az MR Szimfonikusok és Stephen D'Agostino kíséretében a Nemzetközi Trombitaverseny díjnyertesei adnak koncertet a hangszerükre íródott versenyművek legjavából (Zeneakadémia, szeptember 19., fél nyolc). A programot Haydn közkedvelt Esz-dúr trombitaversenye fogja zárni, s e hangnem hegemóniája jellemzi majd a Rádió márványtermi Haydn-sorozatának aktuális kora estjét is (szeptember 21., hat óra). A zongorista Kemenes András műsorán hat Esz-dúrban fogant szonáta hangzik majd el, jól érzékeltetvén Haydn vonzódását a hangnemhez, melyet már Beethoven előtt a hősi, fenséges és komoly jelzőkkel társítottak a zeneértők - az Eroica szimfónia és az Emperor zongoraverseny elkészültével meg aztán pláne.
Az elkövetkező napokban Pesten jár az Ensemble Intercontemporaine (Trafó, szeptember 22., fél nyolc), s ugyancsak izgalmas kortárs programmal fogjuk vendégelni az Alpaslan Ertüngealp karnagy vezetésével fellépő Savaria Szimfonikus Zenekart is (a korábban hirdetett Thália helyett a Katonában, szeptember 23-án, fél nyolckor). Ám minderről csak kutyafuttában szólhatunk, ugyanis vasárnap elérkezik az operaházi új évad első bemutatója, Benjamin Britten A kis kéményseprő című gyermekoperája (szeptember 20., tizenegy és két óra). Az éppen hatvanéves mű Bata Rita mozgásszínházi pallérozottságú rendezésében kerül majd a kiskorú közönség elé, méghozzá csonkítatlanul: merthogy eleddig magyar nyelven mindössze a darab második fele volt megismerhető, míg a cselekményt exponáló első, prózai részt mellőzték a hazai megszólaltatások. A viktoriánus gyermekmunka gyakorlata felett számos kortárs éppúgy megütközött, mint az utókor, ám Britten a maga felháborodását más irányba terelte, mint a mára csökkentett ázsiójú Friedrich Engels, s inkább így szólt: Let's Make an Opera!
