tévésmaci - A sül attribútum

  • .
  • 2009. szeptember 17.

Trafik

Õróla is azt hinné a mából gyanútlanul visszarévedő, hogy különösebb előképzettség nélkül lökte vászonra a proletárdiktatúra, mert külleme, kiállása (pontosabban jellegzetesen "nyegle" testtartása), pimasz képe, örökös, letörölhetetlen vigyora arra predesztinálta, hogy a fiatal közellenség, a huligán, a munkakerülő vagy épp az üzemi szarka stabil szerepét játssza, mígnem eljönnek a nyugdíjasszínész-otthonok villanyrezsóval fűthető évei. De nem, 1944-ben végzett a színiakadémián; 49-ig kabarétruppokkal haknizgatott mint táncos-komikus.
1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának a tagja (a Vígé), aztán 1953-ban Szolnokra szerződik.

A közönsége is rossznak szerette, romlottnak és esendőnek, mindközönségesen javíthatatlannak, akin a fess katonafiú, Bitskey Tibor jól irányzott fülese sem segít, hogy megtalálja a szocializmus építésének helyes útját (ejtsd: út-ját) az Egy pikoló világosban. Nem, őt a jó példák láttán is csak az ital, a tánc, a könnyű nőcik és persze az acélműből eltulajdonítható szögvasak érdeklik. Mondhatnánk, hogy némi enyhet A csodacsatár hozott neki 1956-ban, de szépítenénk a valóságot, hisz' a közönség körében hírhedt filmbéli (Dalolva szép az élet) nevén, Szving Tóniként ismert Pongrácz Imre itt is egy grandiózus szélhámosság központi figuráját adja; magát (a tökéletesen botlábú) "csodacsatárt". A csodacsatárt szombaton 19.25-kor adja a Filmmúzeum.

Pénteken (18-án) a jó nevű Johnny To Száműzöttek című filmjét vetíti 22.45-kor a Duna tévé. A 2007-es darabban Macaón bérgyilkosok lépnek fel, s a kihívás nem csekély. Meg kell ölni egy további bérgyilkost. Maguk szerint is a hajdan volt társukat? Másfelől a jó nevű Johnny To legújabb filmjét is várjuk nagyon, mert abban meg Johnny Hallyday a főszereplő, az meg nem semmi csóka (miszerint énekes madár).

Szombaton kimosom a vombatom. Lesz délben (13.05) az m1-en Robert Taylorral és Lilli Palmerrel egy 1963-as műalkotás, A lipicai mének csodája - alig várom. Öt előtt öt perccel Modern idők az m2-n, hm? Este tizenegykor pedig megversenyeztetjük a Csungking expresszt a Forró záporral. Wong Kar-vai 1994-es filmjét az m2 nyomatja, Antonio Banderas 2006-os rendezése meg a Dunán csorog.

Vasárnap az m2-n kilenckor megkereshetik a t a szénakazalban, egy 1981-es adaptációban. A komplikált nevű rendező két évvel később A jedi visszatérrel vétette észre magát, nem mintha ez sokat számítana. Jelen körülmények között Donald Sutherland intézkedik, zömmel Az Onedin családból ismerős Kate Nelligan rovására, akinek viszont nagyon jól áll az esőkabát. Egy órával korábban volt Erőszakik az HBO-n, de én azt már a moziban sem bírtam, egy ibuszos alapú jófejfesztivál annyira ciki bír lenni. Még jut félresikerült adaptáció mára, az MGM 22.10-kor kezdi az 1985-ös 1984-et.

Hétfőn a belvárosi értelmiség kedvencének (Jeles András) számos megkésett kísérlete közül 20.55-kor a Duna tévé az Angyali üdvözletet játssza le - felteszem, sűrű tömegeknek.

Kedden Robert Wise barátocskánkkal az a helyzet, hogy a napokban kijött DVD-n egy négyrészes miniszéria Az Androméda törzsből, abból a Michael Crichton-sci-fiből, amit ő is filmre vitt 1971-ben. Ellenben 22.20-kor az m1 a 2000-es Viharos vakációt tolja, az meg tíz hektó cukorlé a zsörtölődő Peter Falkkal és egy színes bőrű kisfiúval.

Szerdán Volt egyszer egy Amerika éjjel (0.55-kor) a tv2-n, aki eddig nem látta, most örülhet. De jobb, ha megőrzi korábbi jó szokásait. A párizsi tolvaj az MGM-en fél kilenckor egy 1967-es Belmondó-buli, én biztos megnézem.

Csütörtökön melyik csatornán, hánykor láthatjuk Whistler anyját? A helyes megfejtők között belépőket sorsolok ki a Musée d'Orsay-ba. A kevésbé helyes megfejtőknek Szörnycsütörtököt tart 21.25-kor a Duna tévé. A 2004-es norvég filmben az élet királya és lúzer játszik. Szerintem az élet királya elköveti majd azt a hibát, hogy elhúz szörfözni, s a lúzertől elszeretett csaját a deddel hátrahagyja a lúzer martalékául.

Maguk viszont soha ne tévézzenek, nincs az a múzeumjegy, amiért megérné!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.