Bár az ötödik szimfóniák nem játszanak a zenetörténetben oly borzongatóan misztikus szerepet, mint a végzetes kilencedikek, azért jó néhány ötös sorszámot viselő nagy és népszerű alkotás akad a koncertrepertoáron. A zenebarát alighanem mégis teljes bizonyossággal oldaná meg azt a feleletválasztós talányt, mely a fenti idézet megfogalmazójának, "az emberi szellem nagyságát" méltató szimfónia szerzőjének nevét firtatná. (Csak egy gyors próbát: Beethoven, Csajkovszkij, Mahler vagy Prokofjev?) Az 1945 januárjában bemutatott mű szerzője természetesen Szergej Szergejevics Prokofjev, s nyilatkozatának helytálló voltát e héten az "budai Danubia Zenekar 15. születésnapját köszöntő ünnepi hangversenyen áll majd módunkban mérlegelni (Zeneakadémia, június 6., fél nyolc). A siker mindenesetre garantáltnak tűnik, aminthogy kirobbanó siker volt már a moszkvai ősbemutató is, melyről Szvjatoszlav Richter ekképp emlékezett:
"Soha nem fogom elfelejteni az 5. szimfónia bemutatóját 1945-ben, a győzelem előestéjén. Prokofjev karmesterként ekkor lépett fel utoljára. Amikor felállt a pódiumra, és csend lett, hirtelen feldördültek a tüzérségi lövegek. A pálcáját már fölemelte. Várt, míg elhal az ágyútűz, addig nem kezdett. Volt ebben valami nagyon jelentős, szimbolikus mozzanat. Mintha mindannyian határkőhöz érkeztünk volna... maga Prokofjev is. (...) Benne van a műben a kor és a történelem, a háború, a hazaszeretet és a győzelem. A győzelem általában, és az ő, Prokofjev győzelme. Itt győzött ő véglegesen. Azelőtt is mindig diadalmaskodott, de ezúttal mint művész győzött, örökre."
A művész győzött, de a szovjet polgárnak még jócskán kijutott a csapásokból, hisz alig három évvel később, a zsdanovcsina mélypontján Prokofjev homlokára sütötték a zenei formalizmus szégyenbélyegét. (Apropó, bélyeg: képünkön a Szovjetunió egyik utolsó bélyege, mely Prokofjev centenáriumát köszöntötte, jeléül annak, hogy végül ki is győzött.) Így járt Sosztakovics is, akit szintén a "formalista, népellenes irányzat" képviselői közé sorolt a KB határozata, ám aki - Prokofjevvel ellentétben - legalább túlélhette Sztálint, és megírhatta többek között 1966-os 2. gordonkaversenyét, mely hétfőn az Alma Mater Diploma-sorozat keretében, Rolla Jánosék által kísérve szólal majd meg (Zeneakadémia, június 8., fél négy). Ellenben a mindkettejüknél idősebb honfi- és pályatárs, Rahmanyinov - kitartva az emigráció mellett - megmenekedett a szovjet pedagógia makarenkói pofonjaitól - Nyolc dala a Magyar Telekom koncertjén szerepel majd, Kocsis Zoltán átdolgozásában és vezénylete alatt, Bartók Táncszvitjének nyomában (Zeneakadémia, június 7. fél nyolc).
S persze változatlanul itt van nekünk a Haydn-év: pénteken a MÁV Szimfonikusok, az MR Énekkar, Szabóki Tünde, Brickner Szabolcs és Bretz Gábor A teremtés csodáját bámultatják velünk (Zeneakadémia, június 5., fél nyolc), míg ellenben vasárnap Vashegyi György együttesei az alig 18 esztendős, a fiúkórusból éppen csak kiöregedett Haydn F-dúr missa brevisét fogják előadni (Belvárosi Főplébániatemplom, június 7., fél négy). S végezetül egy minden szempontból nagyobb mise, a h-moll, immár a másik papától, Bachtól, ám ugyancsak a Belvárosból (Szent Mihály-templom, június 7., hét óra), többek közt Molnár Andrással és Wiedemann Bernadettel.
