mi a kotta? - Nem átallott a profán

  • .
  • 2008. október 9.

Trafik

"Velencében egy nagy Mária-ünnepen magával vitt a templomba... Megkezdődött a nagymise, amikor az orgonából galoppok és polkák hangzottak fel, ahogyan ez Olaszországban akkoriban divat volt.
A kenyér és a bor színeváltozása alatt hallhattuk a szép dalt: 'Szeretném megcsókolni fekete szemedet.' Észrevettem, milyen nyugtalan lett nagyapám... alighogy befejeződött az ünnep, hevesen megragadta a kezemet, és kisietett velem a templomból. Nem messze a díszes kapuzattól a naiv orgonista odarohant hozzá, és megkérdezte tőle, hogy tetszett neki a zene. Liszt azt felelte: 'Tudja meg az igazat: mocsok volt, disznóság.'"

Gracza Lajos idén megjelent Liszt-olvasókönyvének tanúsága szerint Siegfried Wagner, Richard és Cosima magzata emlékezett imigyen az áldott emlékű nagypapa jogos felindulására a blaszfém templomi muzsikálás ellen, ami - mi tagadás - valóban gyakorlat volt akkortájt Itáliában - emlékezzünk csak A párduc templomi bevonulására, ahol is az orgonista A tévedt nő "Amami Alfredo" kezdetű szólamrészletét cifrázta hangszerén. (Operamesék, Verdi: Traviata, Óbudai Társaskör, október 13., este 7 óra)

Liszt Ferenc ugyan maga sem ment a szomszédba némi világiasságért, s ifjonti fejjel nem a religiózus áhítat volt zenéjének eltörölhetetlen ismertetőjegye, amiről az utrechti Liszt-zongoraverseny győztese, Vitaly Pisarenkónak Rolla Jánosékkal közös pénteki koncertjén is meggyőződhetünk (Zeneakadémia, október 10., fél 8). Ám az emelkedettség és a szakralitás hangján kevesen szóltak nála hitelesebben ("Költői és áhítatos harmóniák" - Szokolay Balázs Liszt-estje, Zeneakadémia, október 9., fél 8), s mint a kisebb papi rendek viselője és az egyházzene újabb kori mestere alighanem a megelégedettség érzésével vizitálná e héten a fővárosi templomokat. Hétfőig tart ugyanis a Magyarok Nagyasszonya Nemzetközi Egyházzenei Fesztivál, melynek programjai a Zeneakadémia és a Fonó mellett több istenházában is otthonra lelnek, a bizánci rítusú egyházzenétől a magyar folklór Boldogasszony-énekein át egészen X. (Bölcs) Alfonz kasztíliai komponista (képünkön) szerzeményeiig. Ehelyütt különösen a fesztivált záró koncertet, a Budapesti Tomkins Énekegyüttes Lassus-estjét (Szent Anna-plébániatemplom, október 13., fél 8) kommendálnánk a művelt közönség figyelmébe.

S ha már fentebb szót ejtettünk papról, templomról, Velencéről és harmóniáról, hát itt lesz nekünk az Antonio Vivaldinak szentelt és a héten ugyancsak végéhez érő 3. Budapesti Barokk Fesztivál szombati koncertje (Belvárosi Szent Mihály-templom, október 11., este 7 óra). Ott ugyanis a velencei születésű és lángszín hajzatú áldozár nevezetes zenei erőpróbáját, azaz a L'estro armonico című 12 darabos concertosorozatot vezeti elő az Arcangelo Kamaraegyüttes. "Az udvarias megelégedettség, melyet gyarló műveimnek ajándékoztak, rábírt arra, hogy tetszésükre szolgáljak egy hangszeres concertókból álló művel" - írta bevezetés gyanánt Vivaldi, s munkájára vélhetőleg szombat este is kimondja majd laikus és felkent egyaránt: placet.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."