mi a kotta? - Nem átallott a profán

  • .
  • 2008. október 9.

Trafik

"Velencében egy nagy Mária-ünnepen magával vitt a templomba... Megkezdődött a nagymise, amikor az orgonából galoppok és polkák hangzottak fel, ahogyan ez Olaszországban akkoriban divat volt.
A kenyér és a bor színeváltozása alatt hallhattuk a szép dalt: 'Szeretném megcsókolni fekete szemedet.' Észrevettem, milyen nyugtalan lett nagyapám... alighogy befejeződött az ünnep, hevesen megragadta a kezemet, és kisietett velem a templomból. Nem messze a díszes kapuzattól a naiv orgonista odarohant hozzá, és megkérdezte tőle, hogy tetszett neki a zene. Liszt azt felelte: 'Tudja meg az igazat: mocsok volt, disznóság.'"

Gracza Lajos idén megjelent Liszt-olvasókönyvének tanúsága szerint Siegfried Wagner, Richard és Cosima magzata emlékezett imigyen az áldott emlékű nagypapa jogos felindulására a blaszfém templomi muzsikálás ellen, ami - mi tagadás - valóban gyakorlat volt akkortájt Itáliában - emlékezzünk csak A párduc templomi bevonulására, ahol is az orgonista A tévedt nő "Amami Alfredo" kezdetű szólamrészletét cifrázta hangszerén. (Operamesék, Verdi: Traviata, Óbudai Társaskör, október 13., este 7 óra)

Liszt Ferenc ugyan maga sem ment a szomszédba némi világiasságért, s ifjonti fejjel nem a religiózus áhítat volt zenéjének eltörölhetetlen ismertetőjegye, amiről az utrechti Liszt-zongoraverseny győztese, Vitaly Pisarenkónak Rolla Jánosékkal közös pénteki koncertjén is meggyőződhetünk (Zeneakadémia, október 10., fél 8). Ám az emelkedettség és a szakralitás hangján kevesen szóltak nála hitelesebben ("Költői és áhítatos harmóniák" - Szokolay Balázs Liszt-estje, Zeneakadémia, október 9., fél 8), s mint a kisebb papi rendek viselője és az egyházzene újabb kori mestere alighanem a megelégedettség érzésével vizitálná e héten a fővárosi templomokat. Hétfőig tart ugyanis a Magyarok Nagyasszonya Nemzetközi Egyházzenei Fesztivál, melynek programjai a Zeneakadémia és a Fonó mellett több istenházában is otthonra lelnek, a bizánci rítusú egyházzenétől a magyar folklór Boldogasszony-énekein át egészen X. (Bölcs) Alfonz kasztíliai komponista (képünkön) szerzeményeiig. Ehelyütt különösen a fesztivált záró koncertet, a Budapesti Tomkins Énekegyüttes Lassus-estjét (Szent Anna-plébániatemplom, október 13., fél 8) kommendálnánk a művelt közönség figyelmébe.

S ha már fentebb szót ejtettünk papról, templomról, Velencéről és harmóniáról, hát itt lesz nekünk az Antonio Vivaldinak szentelt és a héten ugyancsak végéhez érő 3. Budapesti Barokk Fesztivál szombati koncertje (Belvárosi Szent Mihály-templom, október 11., este 7 óra). Ott ugyanis a velencei születésű és lángszín hajzatú áldozár nevezetes zenei erőpróbáját, azaz a L'estro armonico című 12 darabos concertosorozatot vezeti elő az Arcangelo Kamaraegyüttes. "Az udvarias megelégedettség, melyet gyarló műveimnek ajándékoztak, rábírt arra, hogy tetszésükre szolgáljak egy hangszeres concertókból álló művel" - írta bevezetés gyanánt Vivaldi, s munkájára vélhetőleg szombat este is kimondja majd laikus és felkent egyaránt: placet.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.