Videojáték

Összedől az Eiffel-torony

Call Of Duty: Modern Warfare 3

  • Gulyás Márton
  • 2011. december 16.

Trafik

Év vége van, ráadásul páratlan az évszám: naná, hogy érkezik a legújabb modern harctéri kiadása a Call Of Duty sorozatnak. A franchise váltógazdaságban készülő, nem második világháborús részeiről – melyek a Modern Warfare alcímet viselik – menet közben kiderült, hogy trilógiává állnak össze, bár ezt nem biztos, hogy az alkotók eredetileg is így gondolták. Az eladási mutatók ugyanakkor köteleznek, márpedig itt komoly példányszámokkal van dolgunk.

 

A sorozat középső, két évvel ezelőtti darabja szórakoztatóipari mérföldkő volt, mely egyértelműen jelezte egy új paradigma valósággá formálódását: ekkor vált végérvényesen a filmforgalmazással egyenértékű piaccá a játékipar. Nem mellékesen pedig piszok jó játék volt az a bizonyos második rész. Viszont azóta szélnek eresztették az eredeti alkotógárdát (az Infinity Wardot), és szétdobták a feladatot az újonnan felvett szakmunkások között – volt hát mitől félni a folytatásnál.

 

 


 

Végül azonban elmondhatjuk, hogy a játékiparra is áll az ismert szórakoztatóipari szabály: senki sem pótolhatatlan. Az egyszemélyes kampány lendületes, jól felépített, változatos harmadik világháborús élményt kínál, összedőlő Eiffel-toronnyal, Wall Streeten cikázó orosz tankokkal, elnöki gépeltérítéssel, és így tovább. Az MW3 az előző rész formai újításainak sikeres klónját kínálja – még a végjáték is szinte elemről elemre koppintása a korábbi eresztésnek, mégsem fog el a felháborodás. Egy picit azért elunja az ember a dolgot az ötödik óra után – ami tanulságos, mert láthatóvá válik, hogy mainstream játék és mainstream film között fontos különbség, hogy az előbbi még az utóbbinál is romlandóbb az élményszerűség szavatosságát illetően. A játékban kötelezően van persze multiplayer üzemmód is, újítás viszont szinte alig, egyet kivéve, és ezért jár egy pluszcsillag: a videojátékozás őskorában alapvetésnek számító egy gép – több játékos lehetőség jelentőségét felismerve végre rendesen lehet kooperatívan menetelni külön az erre a célra kialakított pályákon, spéci küldetést választva, vagy éppen hullámokban érkező gyilkos naszádokat semlegesítendő. Ez jó móka – és egy videojáték alapvetően szórakoztasson.

 

Activison/Infinity Ward, 2011; PC, PS3, XBOX360, 10 990/12 990 HUF

 


Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.