Nem volt eseménytelen év az idei a magyar szerzői képregények szempontjából, több tehetséges fiatal alkotónak sikerült bemutatkoznia. Felvidéki Miklós és Szabó Levente a MaNcs hasábjain is tárgyalt dolgozatai (Némajáték; Scrap) valóban szerzői művek, amennyiben a műfaji jellemzők helyett inkább az író-rajzolók sajátos stílusa érvényesül bennük. A "szerzői képregény" terminusának azonban akad egy másik jelentése is, legalábbis mifelénk: a szerző által kiadott képregény. Ilyen Papp Imre Deveraux-ja, amely abban is különbözik az említett kiadványoktól, hogy a műfaji szabályokat precízen betartja. Hasonló vállalást eddig csak a Random virtuális képregény-antológia készítői tettek, teljes minisorozatot ellenben először Papp jelentetett meg magyar nyelven, a Deveraux tehát ebből a szempontból mindenképpen kuriózumnak számít.
A választott történetsémát és stílust illetően már kevésbé. Papp akkor sem tagadhatná, hogy a Hellboy az egyik kedvenc képregénye, ha akarná; javára írandó, hogy nem is akarja. Mike Mignola Pokolfajzatához hasonlóan az ő főhőse, a címbéli Michael Deveraux is démonok és egyéb természetfeletti lények felkutatásával, illetve likvidálásával múlatja napjait. Ezen a ponton egy másik kultikus képregényhős, az okkultista detektív, John Constantine hatása is beazonosítható, Papp művét azonban kizárólag külsőségeit illetően lehet összevetni a neves elődökével. Az ifjú alkotó, bár kétségtelenül tehetséges, egyelőre még nem sajátította el teljesen a vizuális történetmesélés szabályait, azaz helyenként nehéz megfejteni, mi is zajlik az adott panelben. A négy fejezetből álló történet felépítésének és fordulatainak kiagyalásába láthatóan kellő energiát invesztált a szerző, a cselekményt azonban az infantilis poénokkal büntető parttalan dialógok rendre megakasztják. A Deveraux ekképpen, noha nem érdektelen kísérlet, tömeges fogyasztásra még nem alkalmas.
http://www.facebook.com/michaeldeveraux
