Képregény

Papp Imre: Deveraux

  • Baski Sándor
  • 2011. december 14.

Trafik

Nem volt eseménytelen év az idei a magyar szerzői képregények szempontjából, több tehetséges fiatal alkotónak sikerült bemutatkoznia. Felvidéki Miklós és Szabó Levente a MaNcs hasábjain is tárgyalt dolgozatai (Némajáték; Scrap) valóban szerzői művek, amennyiben a műfaji jellemzők helyett inkább az író-rajzolók sajátos stílusa érvényesül bennük. A "szerzői képregény" terminusának azonban akad egy másik jelentése is, legalábbis mifelénk: a szerző által kiadott képregény. Ilyen Papp Imre Deveraux-ja, amely abban is különbözik az említett kiadványoktól, hogy a műfaji szabályokat precízen betartja. Hasonló vállalást eddig csak a Random virtuális képregény-antológia készítői tettek, teljes minisorozatot ellenben először Papp jelentetett meg magyar nyelven, a Deveraux tehát ebből a szempontból mindenképpen kuriózumnak számít.

 

A választott történetsémát és stílust illetően már kevésbé. Papp akkor sem tagadhatná, hogy a Hellboy az egyik kedvenc képregénye, ha akarná; javára írandó, hogy nem is akarja. Mike Mignola Pokolfajzatához hasonlóan az ő főhőse, a címbéli Michael Deveraux is démonok és egyéb természetfeletti lények felkutatásával, illetve likvidálásával múlatja napjait. Ezen a ponton egy másik kultikus képregényhős, az okkultista detektív, John Constantine hatása is beazonosítható, Papp művét azonban kizárólag külsőségeit illetően lehet összevetni a neves elődökével. Az ifjú alkotó, bár kétségtelenül tehetséges, egyelőre még nem sajátította el teljesen a vizuális történetmesélés szabályait, azaz helyenként nehéz megfejteni, mi is zajlik az adott panelben. A négy fejezetből álló történet felépítésének és fordulatainak kiagyalásába láthatóan kellő energiát invesztált a szerző, a cselekményt azonban az infantilis poénokkal büntető parttalan dialógok rendre megakasztják. A Deveraux ekképpen, noha nem érdektelen kísérlet, tömeges fogyasztásra még nem alkalmas.

 

http://www.facebook.com/michaeldeveraux


Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.