rap: Mi érdekel a legjobban?
JK: Az ember és kapcsolatai, illetve azok az erők, amelyek irányítanak minket. Útkeresésben vagyok. Van teljesen improvizatív, őrült karaktereket játszó darabom, és van olyan, ami tiszta tánc.
rap: Újabban az újpesti Sín Kulturális Központot is szervezed. Melyik a legfontosabb projekted?
JK: A SÍN 2006 óta létezik, és az alapítás óta közvetlen közelről figyelem, segítem a működésüket. Nehéz évek vannak mögöttünk, mert három esztendőbe telt, mire a szakma és a kulturális hatóságok ráeszméltek, hogy valami fontos, hiánypótló és a legzordabb körülmények ellenére is életképes intézmény születik meg. A lassan már egy éve működő próbatermek mellett jelenleg a legfontosabb a professzionális színházi működés beindítása, és a képzési program, amin a SÍN és az Aulea Alapítvány közösen dolgozik, INPUT néven.
rap: Miért fontos neked egy ilyen intézmény?
JK: Egy nyugat-európai mintára kialakított, professzionálisan működő produkciós ház lehetősége, egy olyan intézmény, ahol sokféle tudás, szellemi és kapcsolati tőke összpontosul, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy (jó anyagi és infrastrukturális feltételek mellett) minőségi előadások készüljenek, és azok el is jussanak a közönséghez.
rap: Februárra hívtátok Nigel Charnockot, a kortárs tánc legnagyobb punkját workshopra. Miért őt? Vannak-e kedvenceid rajta kívül?
JK: "Hiánycikk" a színpadi jelenlétre, az előadásmódra épülő kurzus. Meg nekem is szükségem van rá, hogy valaki felrázzon. Sok kedvencem van: a Needcompany, DV8, Saburo Teshigawara, de szeretem a technikás tiszta táncot is, például Emio Grecót.
rap: Saját bemutatód is lesz hamarosan.
JK: Március 6-7-én lesz a MU Színházban "LULU, avagy a rossz tanuló felel" címmel. Alkotótársaim a régi barátaim és az új találkozásaim közül kerülnek ki: a zenei montázst Gergely Attila, a jelmezeket Nagy Fruzsina készíti, a rendezésben Varga Katalina, a mozgásban Rózsavölgyi Zsuzsanna segít, a dramaturgiai munkatársam pedig Lóky Tamás. Annak ellenére, hogy ilyen sokan működnek közre, a darab egy egész estés szóló, így könnyen lehet, hogy az eddigi legszemélyesebb darabom lesz. Egy szürreális vízió, egy iskolás lány belső világa, aki rossz tanuló, mert képtelen egy gondolat végigvitelére, folyton vizionál, megjelennek vágyai, félelmei és a világból őt érő hatások, összekeveredve mindazzal az információtömeggel, ami ránk zúdul nap mint nap.
