rés a présen - Mindig most van - Bárdos Deák Ági zenész

  • .
  • 2009. október 22.

Trafik

rés a présen: Október 24-én Kontroll-koncert Debrecenben, aztán 30-án a PeCsában. Milyen apropóból állt össze megint a banda? Bárdos Deák Ági: Megyünk New Yorkba koncertezni, és pofátlanság lett volna nem megörvendeztetni a hazai rajongókat.
A Kontroll Csoport tiszavirágnyi létének alappillére volt a közönség, amelynek a korabeli, a rendszerváltás előtti lelkesítő jelenléte ugyanolyan bátorságot feltételezett, mint amilyen bátorságot tulajdonít az emlékezés a zenekarnak.

rap: Milyen munka van e visszatérés mögött?

BDÁ: Visszatérésről a szónak a folytonos jövőbeni jelenlétet sugalló értelmében nincs szó, ezért senkinek nem okozott problémát. Az Ági '100-at mindenképp megtartjuk, ha a zenekar minden tagja életben lesz. És persze majd jönnek a jogutódaink, egyben az utódaink, akik a hagyományrecycling nevében folytathatják a Kontroll Csoportot, ha ahhoz lesz kedvük. A próbákat a zenekar, mint anno az alakulásakor, 1980-ban, most is ugyanolyan komolyan veszi: alkalmanként négy órát próbálunk a Vágóhídon, az R33 karmafordító művészeti kommunában.

rap: Aktuális ma a Kontroll?

BDÁ: A jó szöveg, a jó dal, a jó művészet, miként a gazdag metafora, sok meglepetést tartogat az idő számára. A lázadó ember mint életkori sajátosság az emberi társadalmak kezdete óta a legtöbb "állampolgárból" kibújik egy "pillanatra". Mások, ők vannak kevesebben, egy életen át keresik a kihívásokat: folytonos kérdezéssel tükörbe néznek, és tükröt tartanak mások elé. Az ilyen folytonos keresők mindig otthonra találhatnak majd a Kontroll Csoport dalaiban, csakúgy, mint a művészeti undergroundban megmutatkozó lehetőségekben.

rap: Ej, de szépen mondottad! Furcsa, hogy a nyolcvanas évek undergroundja ennyire élő ma is.

BDÁ: Senki nem csodálkozik azon, hogy Lou Reed él és koncertezik, s ha mind élnének a Velvet Undergroundból, akkor természetes lenne, igaz, meglepetésszerű, ha játszanának is. Tehát, ami tartalmasan, minél nagyobb művészi fokon, azaz sűrítéssel jó, az az idő változásától nem romlik, épp ellenkezőleg: felvesz további tartalmakat, feltár újabb összefüggéseket.

rap: Mivel foglalkozol a bizonyos "utolsó" Nap-nap koncert óta?

BDÁ: "Utoljára az életben" - ez volt a Nap-nap koncert szlogenje. Az élet viszont nem áll meg. Elsősorban a szívügyeimmel foglalkozom, zenéléssel, írással és olvasással, a természetjárással legkivált. A lehető legtöbb időt próbálom a családommal tölteni. Kulturális események szervezésével, alkalmi publikációkkal és színpadi szereplésekkel tartom fenn magamat. A rendszerváltás első másfél évtizedében nehezen találtam meg a helyem a közösségben, és a létfenntartás szorításában fizikai munkáktól sem riadtam viszsza. Jelenleg a Gödör Klubban dolgozom, minimálbérért, hogy a függetlenségemet megőrizhessem, valamint tagja és alkalmi szervezője vagyok a Szépírók Társaságának. Novemberben, a Gödör Klubban több esemény is lesz, aminek a megvalósulásáért dolgoztam. Az egyik egy teljes éven át futó, tízrészes világirodalmi sorozat. A sorozat a 20 év New Wave címet viseli, és az elmúlt húsz év könyvterméséből válogat, a volt keleti blokk irodalmából. Szintén az elmúlt húsz évről szól majd kis merítéssel a november 14-én nyíló kiállítás a Gödör Beton-galériájában. A projekt címe MOST, ami a múlttal való szembenézést és az abból való építkezést jelenti. Amúgy meg: mindig most van.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.