tévésmaci - A kakasok kakaskodnak

  • .
  • 2011. június 9.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché végre - nagy nehézségek árán - befogták az egyszarvút, hát, azt egyszer el kell mesélni, mert mindenki nagyon megkönnyebbült. Mindenesetre utána röviddel igen furcsa menet alakult ki a köves úton, ilyet nem látott még sem a falu népe, sem az erdő vadjai.
Elöl ment, az egész díszes kompánia előtt vagy tíz méterrel, kis zöld bársonyfrakkjában, mókás cilinderében Vonyarc, a vízi manó. Vagy olyan víziizé. Néha nagyot rikkantott, hogy én vagyok a nap hőse, és nem csitította, nem pisszegte le senki. Vonyarc a legritkább esetben szokott bemenni a faluba, tényleg csak végszükség esetén, de most határozottan arra tartott, úgy tűnt, nem lehet feltartóztatni. A többiek tartották a lépést vele, de az illő távolságot is. Elöl (vagyis ilyenformán a második helyen) ment Sztupa, mintha csak sétálna. Mögötte jött az egyszarvú, az is majd' olyan vidáman és büszkén lépkedett, mint Vonyarc, csak kicsit visszafogottabban, kicsit - hogy is mondjam - előkelőbben. Aztán - a sort valamelyest megbontva - ott ugrabugrált körülötte Brokita, az állatorvosék valaha macskanevű szökött spicckutyája, átugrotta az árkot, előreszaladt, de végeredményben nem tágított az egyszarvú mellől. "mafa következett - gondolataiba merülve lépkedett, olyan szórakozottnak tűnt, mint akire mindjárt rá kell szólni, hogy nézz a lábad elé, mert hasra esel. Tán még lógott is a cipőpertlije, bár meglehet, hogy ezt csak utólag képzeljük így. Troché volt az utóvéd, ő aztán igazán körültekintően közlekedett, szemével minduntalan pásztázva a környéket, semmi nem kerülhette el a figyelmét. Hirtelen elhúzott mellettük a Volán menetrend szerinti járata, a sofőrnek manővereznie kellett, de csak annyit sziszegett a fogai közt, hogy dik' má', a brémai muzsikusok. Amikor a csapat előtt feltűnt a falu szélét jelző tábla, mi eljöttünk tévézni.

Pénteken (10-én) este háromnegyed nyolckor az HBO-n kezdődik a Fel! című animációs film, aminek nyugodtan lehetne az az alcíme, hogy egy giccs, ami egy darabig nem is tűnik annak - a moziban épp ezért tuti siker volt nemrég. Fél tizenegy magasán választanunk kell, vagy egy angol vígjáték (Mi ketten, 1987) az m2-n, vagy egy olasz horror (Fekete macska, 1981) a ViaSat6-on.

Szombaton két sztenderd lesz, előbb 18.45-től a Filmmúzeumon A Pál utcai fiúk, majd kilenctől az egyesen a Miss Daisy sofőrje. Csakhogy kilenckor indul az AXN-en a Wallander című sorozat is, ami valamelyik újmódi nordikus krimihérosz történeteinek az adaptációja. És sajna már 20.05 óta a Filmmúzeumon nézem a Robin és Mariant, hisz megmondtam százszor, hogy Richard Lester a kedvencem. No, nem mintha pont ez lenne élete főműve. Egy kései Sydney Pollack-munka is kijut erre a dús estére, 21.50-től megy a tv2-n A tolmács.

Vasárnap lehet a Filmmúzeumon csekkolni, hogy mennyire erős a legendás hazai. 22.15-től Dögkeselyű 1982-ből, utána, rövid reklám után Megáll az idő, '81-ből. Biztonsági öveket kérjük becsatolni!

Hétfőn ünnepi műsor, csupa ezerszer látott sztenderddel: Rambo, A tanú, Az ötödik pecsét, Szeleburdi család, Büszkeség és balítélet, A fekete tulipán, Aranyoskám - kérem, ha valamelyiket véletlenül mégis meg akarnák nézni újra, keressék ki hozzá az időpontot és csatornát, mert az elején elsztoriztam a helyet.

Kedden verseny. A veréb is madár egy bicikliversennyel kezdődik a Filmmúzeumon 14.30-kor, s a kis Kabos 35-re már át is kerekezett címeres mezben Ausztriába. Az utána - ilyenformán a második helyen - befutó Verseny a javából pedig végig egy versenyről szól, amolyan flúgos futamról - kora világsztárjaival. Verseny, verseny, de már igazából levezetünk.

Szerdán még megnézzük este kilenckor a Dunán a Hableány című 2007-es orosz filmet, mert a moziban már nem szokás ilyesmiket vetíteni, s ez voltaképpen vérlázító, de olyan könnyű beletörődni.

Csütörtökre meg már csak A könnyűlovasság támadása maradna az MGM-en, de ki az, aki reggel 9.20-kor odaül a tévé elé, hogy free cinemát nézzen? Én sem tenném. Sőt, óvatosságra intek mindenkit: no tv!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.