tévésmaci - A sül és a pisztrángok

Régen, még amikor a törökőriek csak a környék föltörekvő csoportjai közé tartoztak, Jakénak Bútorraktár mellett volt egy másik hadnagya is. Lenolaj első ránézésre helyes, kölyökképű suhanc volt, a környékbeli lányok, asszonyok kedvence.

Valójában egy alattomos kígyó, bár nem híján némi betyárbecsületnek. Szemben a többiekkel, nem őslakos törökőriként - jóformán az óvoda helyett - keveredett a bandába, hanem afféle jövevény volt. Még abban sem volt biztos senki, hogy egyáltalán a Törökőrön lakik, sokan először kis-zuglói vagy istvánmezei kémet sejtettek benne. Aztán a nagy ligeti háborúban eloszlatta az efféle kétségeket, először is ő hozta össze - máig sem tudni, hogyan - a szövetséget a herminamezeiekkel. Jakéék gazszálat rágcsálva süttették a hasukat a vasúti töltésen, azt hitték, teljes biztonságban vannak. 'rszemek a Thököly úton, őrszemek az Egressy úton, mögöttük a vasút, szemben a házak, a "mieinkkel". És akkor az egyik ház előkertjének megcsikordult a kapuja, Öreg Hal, a herminamezeiek vezére úgy lépett ki rajta, mintha csak kedves kuzinjánál járt volna látogatóban, s épp most vettek volna kedélyes búcsút. Ám az utcán hirtelen feléjük fordult, mindenki azonnal felpattant, és ő egyenesen Jake arcába nézett. Itt baj lesz, susogta Répa vagy Retek, az ikrek valamelyike. Egy pillanatra valóban fölizzott a levegő. Aztán hirtelen éles fütty hasított a csendbe, s fönn, a töltés tetején, a síneken csíkos szeneslegénytrikóban, koszos arccal, szemébe lógó rakoncátlan fürtökkel megjelent Lenolaj. Vigyorgott mind a negyven fehér fogával. Nekünk meg el kellett jönnünk tévét nézni.

Pénteken (31-én) este ugyanis választással indítjuk a hetet. 21.45-kor a film+-on, feltehetően a közelgő Becstelen brigantyk-premier jegyében elkezdik vetíteni a Jackie Brownt. Megjárja, nem mondom, bár én szemrebbenés nélkül húznék ki belőle úgy háromnegyed órát (például a Robert de Nirót teljesen). Ez ellen indítja az m2 tíz perccel később a régi idők moziját, az 1967-es Mezítláb a parkbant, a poétikusan ifjú Robert Redforddal és a fénykorát élő Jane Fondával. A lányok és a fiatalok éjfél után (huszonöt perccel) megnézhetik - még mindig a filmplűn - az Elveszett jelentést.

Szombaton csókoltatom a vombatom. Ebédre Hawaii csirke (Julie Andrews) 1966-ból, 12.40-kor az m1-en, George Roy Hill tálalásában, majd este ugyanitt folytatódik Maár Gyula ünneplése A lőcsei fehér asszony 1976-os tévéváltozatával. A főszerepben persze Törőcsik Mari. Azért folytatódik, mert az m2-n már délután elkezdődött az 1982-es Nápolyi mulatságokkal (szintén tévére szánt produkció). A Filmmúzeumon este nyolc harminckor megy egy Eldorádó is, ki nézi meg? A Duna tévén éjjel (0.30) egy Bergman-film, a Szűzforrás - dús napunk volt, igaz-e?

Vasárnap ismét megtaláljuk Az élet értelmét a Monty Python kalauzolásával a tv2-n, 23.25-kor. Húsz perc múlva az m2-n bukkanhatunk egy arg.-sp.-fr.- belg. hibridre 2005-ből: az Északkelet szegénységről, gyerekkereskedelemről és vérlázító szociális igazságtalanságokról szól. Aki nem bírja, bírja mégis. Vagy egy óra elteltével váltson a Dunára: az Anna nyara című gör.-sp. kombináció a hazatérés, a régi/új élet megtalálása körül motoz az érett asszonyként is szédítő Angela Molina részvételével.

Hétfőn egy vagányul giccses örömfilm a múlt század végéről: Veszett a világ: tv2, 0.45. A Viasat3-on 23.35-kor volt Nyócker, most se' hagytam ki. Nem úgy, mint kilenckor a Filmmúzeón az Esti Kornél csodálatos utazását.

Kedden A múmia közbeszól este kilenckor a Dunán. Zsír kis műsor 1967-ből Ruttkai benne Chantal, a lehengerlő franszia sanzonett, aki a titkos találmányt akarja elrabolni szegény magyaroktól. Kis híján vége is lesz az MGM-en 22.20-kor kezdődő - jócskán túlértékelt - Gyilkossághoz öltözve című Brian de Palma-hirigre.

Szerdán végre pihen a gép.

Csütörtökön pedig egy Vénkisasszony jön éjfél előtt öt perccel a Dunára, hogy megüzenje 2006-ból, menynyire nehéz az élete Svájcban a szerb emigránsoknak.

Nem annyira, mint a tévénézőknek.