Nyitva: 12-21-ig
Ha egyszer a rendszerváltásról szóló füzetecskékhez gyűjtenék anyagot mondjuk népétkeztetési szempontok szerint, az alumíniumtálcás önkiszolgáló éttermek felszámolásának és nyugati típusú, tízszer krómozott privát büfékké válásának történetével kezdeném. A Gülbabától a frájdcsikenig.
Visszaemlékeznék arra, amikor a bácsi, akit hivatalosan még közveszélyes munkakerülőnek hívtak, beleevett a gombalevesembe, amíg elmentem vécére a Gülbabában, meg arra, hogy egy sorstársa viszont ellopta az egyik túrógombócomat a vörös sötétítőfüggöny mögül a Boráros téri önkiben, majd megkérdezte: óhajtom-e megenni a többit. Ezt persze nem sírom vissza, meg a bálnazsírt se, meg a kenőolajat és az evőeszközre rászáradt tojásmaradékot sem, de azt unom már, hogy kétes eredetű hamburgereket eszem, és mindig sajnálom a pénzt arra a mennyiségre, amivel jól lehet lakni belőle. A műkajagyárak szaporodnak, mint a világító tölcsérgomba, spenót főtt tojás feltéttel meg egyre ritkábban fordul elő bennük. A szerencsétlen vendégek egyre feldúltabbak, és egyre nő azoknak az eseteknek a száma, amikor önkívületben nekiesnek a nem kevésbé szerencsétlen, kizsákmányolt dolgozónak a visszajárót tartsd meg, mocskos állat! felkiáltással.
Az eddig elmondottak okán és meg-megkorduló gyomrom tanácsára körülbelül egy évig nézegettem a színes és változatos Krúdy Gyula utcán a Total Car hálózat első intézményének hűlt helyét, mivel azt írták ki rá, hogy ott Piti Önkiszolgáló lesz. Nem nyitott meg. Ettünk máshol. Csak a kannás borok testvérisége várt tovább vacogva a nem létező konyha maradékára. Azóta beköszöntött a monszun, néhányszor újra nyitott a Tilos, sár van a Blueskocsmában, a sarki hentes megutálta a nyers húst és a Pintér végre megnyitotta a kifőzdéjét Centrál néven. A humán üzletember-tulajdonos felismerhetetlen, mert fehér köpenyben vegyül el a konyhai alkalmazottak között, ezért hálánkat nem tudjuk leróni neki, de helyette köszöngethetünk a konyhás néninek is a házias főztjéért és a pénztáros néninek az ármúzeumi díjszabásért. Mert a koszt jó, az árak között alig találni olyat, ami meghaladja a kettőszáz forintot.
A falak tiszták, akár egy kórteremben, talán mert senki nem kente még a falra a marhapörköltjét. Miért is tette volna, hiszen zsírtalan marhahúsból van, a nokedlijébe meg tojás is került. És eddig még csak a marhapörköltről szóltam, pedig az önkiszolgálóbeli klasszikusok mind megtalálhatók itt zsír és alapanyag tekintetében lényegesen jobb színvonalon. A kínálatból összeállítható egy változatos étrend akár egész hétre. Húsok és belsőségek kínálják magukat a fémvályúból a bűvös kétszázas határon, szafttal, szárazon meg bundában. Nevük hagyományos, megtalálhatók Horváth Ilona szakácskönyvének tartalomjegyzékében. A zöldségen nevelkedettek sincsenek kirekesztve az evésből, mert naponta más főzelék van, és többféle rántott, párolt kertlakó. Köretburgonyák számos különböző formában bömbölnek segítségért a kegyetlen őrlőfogak között. Visszafogott az édességlista, de azt a keveset, például a máglyarakást, már látványra is megkönnyeztem, közben meg szólt a csempékből az INXS, a hely szelleme. Kifelé két út vezet: ha marad a zsebpénzből, feltűnés nélkül járható a kocsmaösvény.
Remélem, hogy ez a hely nem kurvul el egyszer McPintérré, ahol jó drágán osztják majd a granulált borsos tokányt, mellé légmentesen zárt zacskós pir. burg. és szárított pár. káp.
