Használt autót venni még ma is igazi kihívás, kaland, vakmerő szerencsejáték. Az emberek többsége azonban, ha kényszerből is, rabja ennek a szenvedélynek.
A Nagytétényi út egyik sarkán, egy drótkerítéssel elhatárolt kisebb játszótérnyi területen nyolc-tíz autó álldogál. A kerítésen lepedőre Neoluxszal felfújva: használt autók. Kíváncsian belépek, kutyaólat látok lánccal. Kutya, eladó sehol.
A kínálatot hamar átlátom, viszonylag reális áron lehet elvinni az egyébként minden szempontból kétes autókat. Egy fekete, 1500-as Nissan Almera viszont nagyon olcsó. Közelebb megyek a kocsihoz, de egyik oldalról sem tudok belátni, mert mindkét oldalán pár centire parkol egy-egy autó. Elsőre furcsa térkihasználásnak tűnik, de ez van, mi közöm hozzá.
Egyszer csak a semmiből előtűnik egy pilóta-napszemüveges, hasítottbőr-kabátos, negyven körüli, kissé vörös arcú férfi. Nyakán és mellszőrzetén vastagon fut a fuksz, nemkülönben a csuklóján, kezében cigi. "Jó autó - mondja -, és nagyon megéri. Egy hölgy használta, nemrég adta be bizományba, csak bevásárolni járt vele." "Ahhoz egy kissé sportos - akasztom meg emberünk lendületét -, és miért ilyen olcsó?" - kérdem, de már előre sejtem a választ. "Valami családi ügy lehet - hajol hozzám bizalmasan a kereskedő -, gyorsan kell a pénz, érti?" - s eltapossa a füstölgő dekket. Bólintok. Nagyjából erre számítottam.
Arra az ötletemre, hogy megnézetném egy autószerelővel, a kereskedő tiltakozik, nem kell az, inkább próbáljam ki, meg nem biztos, hogy lenne rá idő, mert sokan érdeklődnek.
A kereskedő eláll a Nissan mellől, beindítja az autót, majd felnyitja a motorháztetőt. Nézegetem, hallgatom, aztán a légkondi felől érdeklődöm, úgy tűnik, nem éppen hibátlan. "Ja, semmiség - nyugtat meg emberünk -, az tényleg nem jó, de hatvanért gyári újat vehet." Benézem az autó éleit. Egy darab egyenest nem találok. "A hölgy kaszkadőr volt? - kérdezem vigyorogva. - Ez az autó minden oldalon össze volt törve." A kereskedő kikéri magának, és elkezdi magyarázni, hogy az Almerák ilyen vonalvezetésűek. Katalógust hoz, hogy bizonyítsa igazát.
Az ilyen kereskedőt a piacon dróthálós neppernek nevezik. Pár kocsija van, nem célja, hogy több legyen. Mint a pók: megvárja az áldozatot, aki belegabalyodik a hálójába, beveszi a meséit, aztán továbbáll, és máshol feszíti ki a dróthálót.
Ezek az autók nagyon olcsók. A nepper többnyire cégek leselejtezett gépjárműflottáit vásárolja fel. Első dolga, hogy visszatekeri a kilométerórát, a számítógép-vezérlésűt is, igaz, ez típustól függően 2030 ezer forintba kerül, de a költséget átterheli a vevőre. Az adásvételi lapon eladóként csak egy magánszemély szerepel, így a vevőnek esélye sincs, hogy reklamáljon, sőt, ha problémája akad, örülhet, ha atrocitás nélkül megússza az ügyet. Az eladó nevével való
trükközés
azonban nemcsak a felelősséget veszi le a nepper válláról, a fekete-gazdaságot is erősíti. Az így eladott autók után a kereskedő ugyanis egy peták adót sem fizet, s mivel a cégének neve sehol sem tűnik fel, az APEH sem tudja megrángatni.
Az a vevő, aki például céges flottából származó kocsit vásárol, többnyire akkor szembesül az át-veréssel, amikor márkaszervizbe viszi javíttatni az autóját. A márkaszervizek számítógépei a náluk karbantartott autókról ugyanis minden adatot, így a kilométeróra állását is rögzítik. Ekkor derül ki, hogy 100 ezer helyett az autó esetleg 200 ezer kilométert futott.
A dróthálós nepperek másik nagy trükkje a totálkáros autó. Európában kevés olyan hely van, ahol szabad a ilyen kocsival kereskedni, hiszen a totálkáros jármű alkatrészei javíthatatlanok, csak cserélni lehet őket. A gyári eredeti besze-relése nem éri meg, az utángyár-tottat viszont könnyű kiszúrni, és még az is drága a lopotthoz képest. Így aztán nem csoda, hogy a hazai autólopások jelentős része a totálkáros autók újjászületését segíti elő.
Használt autót persze máshogy is lehet venni. Minden márkakereskedés foglalkozik használtautó-kereskedelemmel, ráadásul a szalonban a vásárló ugyanazokat a kiegészítő szolgáltatásokat (tárgyalás asztal mellett, kávé, tea stb.) kapja, mintha új autót szeretne venni.
"Márkakereskedésbe többnyire úgy kerülnek az autók - tudjuk meg Takács Gábortól, az Opel Maxabo használtgépjármű-értékesítőjétől -, hogy akik új járművet vásárolnak, a régit itthagyják és beszámíttatják az árba. Ilyenkor a szervizünkben megemeljük az autót, átnézzük, majd árajánlatot teszünk. Ha ez tetszik az eladónak, akkor létrejön az üzlet. A bevett autót akkor kezdjük árulni, ha a szerviz átnézte, és az akkor észlelhető szerkezeti, motorikus és nagyobb esztétikai hibákat kijavította rajta. Ez azonban nem azt jelenti - hangsúlyozza Takács -, hogy ez az autó nem hagyhatja ott az embert. Egy ilyen kocsi, főleg ha 200 ezer kilométert futott, a szerviz után akár két nappal is beadhatja a kulcsot. Használt autót úgy érdemes vásárolni, hogy az esetleges váratlan szervizköltségekre is maradjon fedezet. A márkakereskedők a kilométerórához nem nyúlhatnak, mert azonnal ellenőrizhetők, továbbá az igazán jó állapotú autókra garanciát vállalnak. A kereskedés az általa forgalmazott használt autókat saját nevére veszi, az >>eladóA két kereskedelmi típus mellett található a harmadik,
a klasszikus használtautó-kereskedő
Ez a típus valamilyen - sokak számára érthetetlen - belső kényszertől vezérelve tisztán, ellenőrizhetően kíván megélni. A 2004 februárjában bevezetett regisztrációs adó (lásd keretes írásunkat) természetesen leginkább őket sújtotta. Az adónem bevezetésekor érdekeik képviseletére létrehozták a Magyar Gépjármű-kereskedők Országos Egyesületét (MGOE), amely a használtautó-kereskedőket fogja össze. Az egyesület elnöke, Fojt Attila maga is tulajdonos.
Amikor belépek a hatalmas, üvegablakos, kiállítóteremmel bővített ügyfélváróba, nem tudom, jó helyen járok-e. Bizonytalanul érdeklődöm, hogy ez az-e, ami? Megnyugtatnak. Fojt Attila éppen egy ügyféltől érkezik hozzám. Kérdésemre, hogy így néz-e ki a regisztrációs adótól ellehetetlenített kereskedő, elmeséli, hogy ő ugyan fejlesztett, de három alkalmazottól meg kellett válnia, és a beruházásra felvett banki hitel visszafizetése is komoly feladat. Állítása szerint más kereskedők hasonló gondokkal küszködnek.
A regisztrációs adó a fogyasztási adó kiváltásával sok mindentől megtisztította a kereskedelmet. Okafogyottá vált az a régi népi játék, hogy az importőr a határ előtt a kilométerórát feltolta az agyig, a belépés után pedig visszatekerte. Továbbá a külföldi kereskedőtől vásárolt hamis számlákra sincs többé szükség, a vám megszűntével pedig nem kell az autó extráit letagadni és a vámosokat megkenni.
Fojt Attila azonban nem ért egyet azzal a gyakran hangoztatott környezetvédelmi szemponttal, hogy a regisztrációs adó a fokozottan környezetszennyező autókat, azaz az EURO2-es motorral felszerelt kocsikat sújtja. Az elnök álláspontja szerint ezek az autók négy- nyolc évesek (jelenleg csak 1996 után gyártott személygépkocsit lehet importálni), és sokkal jobb műszaki és környezetvédelmi tulajdonságaik vannak, mint a forgalomban lévő keleti autóknak vagy a tizenéves nyugati társaiknak.
Az MGOE álláspontja a regisztrációs adó hatásáról a használt-autó-piacra a következő: az árak megmerevedtek, az autópark cseréje le-lassult - az adónem bevezetését megelőző évben 73 000 autót importáltak, 2004-ben már csak 19 000-et. Az idén január elsejétől a regisztrációs adó 32 százalékkal emelkedett, és ez ismét a használt autókat terhelte meg igazán.
Fojt szerint az importcsökkenésre nem helyes magyarázat a piac telítettsége. Az MGOE a kereslet folyamatos emelkedését érzi, és pontosan azoknál az öt-hat éves autóknál, amelyeket a szerényebb kere-setű családok a regisztrációs adó terhei miatt nem tudnak megvenni.
Nem a regisztrációs adóval
van baja az MGOE-nek, hanem annak mértékével, és az így létre-jött unión belüli versenyhátránnyal. Az egyesület azt javasolja, hogy az ugyanolyan környezetvédelmi osztályba sorolt használt autót új társánál minimálisan 20 százalékkal kevesebb regisztrációs adó terhelje, hiszen a használt autó piaci értéke átlagban 60-70 százaléka az újnak. Így az állam az újra meginduló importból több adóbevételhez jutna, a kiskereskedelem árai csökkennének, és végre megindulhatna a keleti piacokra is az export.
Jelenleg azonban nem ez a helyzet. A használtautó-kereskedők a magyarországi márkakereskedőktől vásárolják a használt autókat, mert így megússzák a regisztrációs adót. Ebből a körforgásból pedig az állam és a vásárló is rosszul jár. Az állam azért, mert minimális a regisztrációs adóból származó bevétele, a vásárló meg azért, mert óriási különbség van egy Nyugat-Európában futott 5 éves autó és egy itthon üzembe helyezett ugyanannyi idős kocsi között. Nyugaton ugyanis az utak kiváló minőségűek, a tulajdonosok márkaszervizekben javíttatják az autóikat, így a nyugati használt autók műszaki állapota minimum kétszer jobb hazai társaikénál.
Az MGOE azonban, ha már megalakult, igyekszik a piacot is kifehéríteni. Fojt Attila és csapata most egy olyan szabályozáson dolgozik, amelyet minden használtautó-kereskedőnél kötelezővé szeretnének tenni. Egy kereskedésben legyen minimális szervizpark, lehetőség megemelni az autót, a kereskedő valamilyen módon biztosítson garanciát, az ügyfelet pedig kulturált környezetben szolgálják ki.
De azokat a vásárlókat, akik a szín alapján vásárolnak használt autót, vagy aszerint, hogy van-e benne rádiós magnó, vonóhorog, ködlámpa, az isten sem menti meg a nepperektől. Hogy mégis valami kapaszkodónk legyen, egy kereskedésben a következőkre érdemes figyelni: milyen környezetben fogadják az ügyfelet, van-e lehetőség megemelni a kocsit, van-e az autónak ellenőrizhető szervizkönyve, mit mondanak el az autóról, adnak-e eredetiségvizsgát. Ha a fenti paraméterek közül valamelyik nem stimmel, a lehető leggyorsabban másik kereskedőhöz kell fordulni, így csökkentve a használt autók vásárlásakor jelentkező kockázatokat és mellékhatásokat.
keret:
Az importautó és terhei
Vegyünk egy EURO2-es motorral felszerelt 7 éves, 1.6-os G Opel Astrát, klímával, ABS-szel, négy darab légzsákkal, jól felszerelve. A kereskedő ma 900 000 forintért (3600 euró) tudja kint megvásárolni. A szállításra 80 000 forintot költ, a regisztrációs adó 472 500 Ft, a származás ellenőrzése 7000, az egyedi forgalomba helyezési engedély 19 300, a műszaki vizsga (kisebb felkészítéssel) 20 000, az eredetiségvizsga 15 300, a rendszámkiváltás 5500, az átírási illeték (többnyire a vevő fizeti) 24 000, a törzskönyv, forgalmi 12 000, a zöldkártya 8500 Ft. A végösszeg: 1 563 600 Ft. Erre kellene a kereskedőnek rátenni a hasznát, s ezután találni egy balekot, aki ennyiért megveszi, amikor jelenleg az ilyen típusú hasonló kocsi alacsonyabb komforttal itthon 1 500 000-1 550 000 forintért vásárolható meg.
A példából az következik, hogy jelenleg (a regisztrációs adó miatt) nem érdemes használt gépkocsit importálni, mivel egy évvel a csatlakozás után sem csökkent a különbség az itthoni és a régi EU-tagországokban szokásos használtautó-árak között.
