Mindjárt más a helyzet, ha tanpályát emlegetünk. A jogosítvány megszerzésének hajnala jut eszünkbe, a rutin "elsajátítása" egy eredetileg más célra épített betonteknőben. Amikor még a kettes a legnagyobb sebességfokozat és az oktató legfeljebb akkor kezd el üvöltözni, ha már a negyedik bóját sikerült kidöntenünk. Kötelező gyakorlat, amin mindenki minél hamarabb igyekszik túlesni, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy a vizsgafeladatok begyakorlása mellett másféle trükköket is elsajátítson a sofőrjelölt.
Amikor tizenegy évvel ezelőtt az aktuális Forma-1-es futam mellékeseként megnyílt az akkor még Gerhard Berger F1-pilóta nevét viselő tanpályakomplexum, a jobb érzésű közlekedésbiztonsági szakemberek abban reménykedtek, hogy az autósoktatásban szemléletváltás következik be, az addigi "nem vezetni tanítunk, hanem a vizsgára készítünk fel" hozzáállás helyett a minőségi képzés kerül előtérbe, a kezdeményezés példaértékű lesz. Tévedtek. A Hungaroringen épült vezetéstechnikai centrum nem vált példaadóvá, az elmúlt tíz évben csupán néhány hasonló létesítményt építettek.
Vízfüggöny, rántópad
Az Allianz-centrum teljesen más karakterű, mint a hagyományos tanpálya, csakhogy a többség legfeljebb abban lát különbséget, hogy nem kötelező, viszont pénzt kérnek érte. Ez kétségtelenül így van, azonban másutt nincs arra lehetősége a magyar autósnak, hogy olyan helyzetekben is rutint szerezzen, ahol ezen a gyakorlatban akár az élete is múlhat. Az itteni négy pályán a vezető egyebek mellett átélheti a durrdefekt vagy a jeges úton való megcsúszás sokkoló élményét, de közben megtanítják neki, hogyan viselkedik ilyenkor az autó, és a pánikba esés helyett - ami a gyakorlatban a kormány öszszevissza tekergetését, illetve kétségbeesett fékezést jelent - mi a teendője a sofőrnek.
A résztvevők speciális, ráadásul vízzel megbolondított aszfalton próbálják kikerülni a szökőkút formájában megjelenő akadályokat, eleinte teljes kudarccal, de harmadik-negyedik próbálkozás után egyre jobban. Már amelyik. A pálya melletti konténerben helyet foglaló és a "trükkasztalt" működtető oktató szerint az ilyen esetekben a sofőr szerepe másodlagos, sokkal inkább a téli gumi minőségén - vagy inkább meglétén - múlik az autónak és vezetőjének a sorsa. (A statisztika szerint a magyar autósok negyven százaléka használ téli gumit, Ausztriában több mint kilencven százalék.) Látványosan igazolja ezt annak a nyári gumis kocsinak a bénázása, amit valószínűleg egy profi is csak nehézségek árán lenne képes egyenesben tartani. A következő gyakorlatnál az ún. rántópadot hozza működésbe az oktató, a sokkolás a 30-40 km/h sebességgel haladó autó hátsó felére hat, állítólag pont olyan, mint egy durrdefekt. A feladat az lenne, hogy az autót egyenesben tartsák, bár a többségnek ez sem sikerül elsőre. A pörgő kocsik láttán felvetődik, hogy az ilyen gyakorlatok milyen kárt tehetnek az autóban, de az oktató megnyugtat: semmilyet.
Walter Csaba, a centrum ügyvezető igazgatója szerint tízezer esetből egyszer fordul elő, hogy a tanuló elszáll, például fék helyett a gázba tapos, de ennek semmi köze a pálya minőségéhez vagy az oktatás színvonalához.
Nem kötelező
A jelentkezők több lehetőség közül választhatnak, a legegyszerűbb kétórás bemelegítő foglalkozástól kezdve az intenzív kétnapos képzésig, sőt olyan tanfolyamot is indítanak, melynek célja, hogy a vezetőt megtanítsák, hogyan takarékoskodhat az üzemanyaggal. Walter Csaba szerint szolgáltatásaikat inkább cégek veszik igénybe. "Egy vállalatvezető hamarabb belátja, hogy egy ilyen oktatással megkímélheti a flotta járműveit, de ennél is fontosabb a számára, hogy nem esnek ki a munkából a dolgozók az esetleges balesetek miatt. Viszont úgy tűnik, a magánszemélyek többsége úgy véli, hogy csak pénzt akarunk kivenni a zsebéből. Pedig elég lenne csak egy egyszerű, a téli rutin hiányából adódó koccanásra gondolniuk, ami akár több tízezer forintos kárt okozhat a kocsiban, hogy ne pénznyelőként tekintsenek a centrumra." Az ügyvezető igazgató szerint eleve azok látogatnak ki a Hungaroringre, akiknek szívügye a biztonságos közlekedés, olyan ügyfél viszont ritkán fordul elő, aki saját hibájából már totálkárosra tört egy-két autót.
Noha lehetőség lenne arra is, hogy az oktatók idehozzák tanulóikat, erre alig kerül sor. "Csupán néhány autósiskolával vagyunk kapcsolatban, az árverseny miatt ugyanis a legtöbb oktatónak eszébe sem jut, hogy egy ilyen szolgáltatást is beépítsen a tananyagba. Ez nem meglepő, hiszen a tanfolyamokon az egyébként kötelező éjszakai és autópályán történő vezetési gyakorlatok is gyakran elmaradnak - mondja Walter Csaba, bár úgy véli, mindez nem csak az iskolák hibája. "A tanulók is csak azt nézik, hogy minél gyorsabban és minél olcsóbban jussanak jogosítványhoz." Az ügyvezető igazgató szerint a vezetéstechnikai centrum legfeljebb akkor válna népszerűbbé, ha néhány nyugati országhoz hasonlóan nálunk is feltétele lenne a jogosítvány megszerzésének a vészhelyzetek kezelése. Ám mivel alig akad olyan pálya az országban, ahol ilyen vizsgát tarthatnának, tulajdonképpen már az is komoly lépésnek tekinthető, hogy jövőre már csak az kaphat D kategóriás (buszvezetői) jogosítványt, aki a különleges tanpályán is bizonyítja rátermettségét.
(Bővebb információ: www.tanpalya.hu)
