A cápák tévedésből támadnak az emberre

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. október 30.

Tudomány

Fókának nézik az úszókat, szörfözőket.

Meglehetősen ritka, hogy egy cápa emberre támadjon, szakértők szerint ez általában csak tévedésből történik meg: a ragadozók egyik kedvelt táplálékukkal, a fókával keverik össze az úszókat vagy szörfözőket.

A Journal of the Royal Society Interface című brit tudományos folyóiratban megjelent tanulmány középpontjában a fehér cápa áll. Ennek az ember által különösen rettegett fajnak az egyedei nagy távolságokból képesek észlelni szag- és hanghullámokat, látásuk azonban gyenge, a vizsgálat szerint a színeket és a formákat csak nehezen tudják megkülönböztetni. Látásuk hatszor gyengébb, mint az emberé.

A fehér cápa tehát alig képes különbséget tenni az ember és a fóka között. Elsősorban a mozgásuk megtévesztő, mivel az emberek evező és úszó mozdulatai nagyon hasonlítanak a fókákéra.

A vizsgálat során tengeri állatokról a cápák szemszögéből készült felvételeket hasonlítottak össze úszó és szörföző emberekről készült felvételekkel. Ebből a szemszögből a ragadozó nem tud egyértelmű különbséget tenni - állapították meg a tanulmány szerzői.

Ez az első kutatás, amely a cápák szemszögéből vizsgálja az összekeverésre visszavezethető eseteket - mondta Laura Ryan vezető szerző, a Sydney-ben lévő Macquarie Egyetem biológusa.

Az elmúlt évben világszerte kevesebb, mint 60 esetben támadt cápa emberre. A szakértők szerint ezek a támadások azért váltanak ki hatalmas félelmet az emberekben, mert egyelőre csak nagyon kevés ismerettel rendelkeznek a cápák viselkedéséről.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.