A NASA bemutatta a szupertitkosan fejlesztett szuperszonikus repülőgépét

  • narancs.hu
  • 2024. január 14.

Tudomány

Hangrobbanás nélkül képes átlépni a hangsebességet.

A NASA és a Lockheed Martin hadiipari óriáscég közös, szűk körű sajtótájékoztatón mutatta be a 2016 óta fejlesztés alatt álló szuperszonikus repülőgép, az X-59 Quesst prototípusát. A futurisztikus kinézetű gép nagy ígérete az, hogy hangrobbanás nélkül képes átlépni a hangsebességet, miközben eléri az 1500 km/órás utazósebességét. Persze nem teljesen hangtalan, de a tesztek szerint a fülsiketítő hangrobbanást nagyjából olyan szintre sikerült csillapítani, mint amit egy autó ajtajának becsapása produkál – írja összefoglalójában a telex.hu.

Hogy ezt hogyan érték el, az persze hétpecsétes titok, de valószínűleg lehet hozzá köze annak a fura kialakításnak, hogy a gépnek nincs előre néző ablaka.

A pilóták nagy felbontású kamerákon keresztül látják, mi van a gép előtt.

A hangrobbanás kiiktatása sokkal nagyobb jelentőségű dolog, mint elsőre gondolná az ember. Az utasszállító repülőgépek a legendás Concorde óta nem merészkednek hangsebesség fölé, ami alapvetően behatárolja a repülési időket és az üzemanyag-fogyasztást. A Concorde annak idején egy kész mérnöki csoda volt, és elképesztő dolgokat tudott, legendás volt a London és New York közti, „dupla naplementés” járata, ami olyan gyors volt, hogy az időzónák miatt korábban szállt le, mint ahogy elindult. A gép üzemeltetése azonban drága volt, és az egyik legkomolyabb problémája az volt, hogy a hangrobbanás miatt nagyon körülményesen kellett útvonalat választani neki, mert lakott terület fölött az ilyesmi nem éppen komfortos.

Az X-59 a Concorde nyugdíjazása óta eltelt 24 év minden technológiájával felvértezve, és a hangrobbanást is megszelídítve újra elhozhatja a szuperszonikus utasszállítók korát, ugrásszerűen felgyorsítva, gazdaságosabbá és fenntarthatóbbá téve a repülést.

A hivatalos bemutató után a NASA most elkezdi a gép éles tesztelését, de arról egyelőre még nem esett szó, hogy mikor kerülhet kereskedelmi forgalomba hangsebesség felett közlekedő utasszállító gép, ami erre a technológiára épül.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.