Talán sosem térhetnek vissza otthonaikba Grindavík lakói, legfeljebb összeszedni a holmijukat. A Reykjanes-félszigeten lévő, négyezer fős kisvárosból novemberben telepítették ki lakókat, most pedig a város széli házak közül többet is elöntött a láva.
Hogy lehet valaki olyan ostoba, hogy egy vulkán közelébe költözik, és egyáltalán hogyan lehetséges, hogy egy komplett város is felépül ilyen helyen? – tehetnénk fel a kérdést. Valójában aki Grindavíkban, illetve a félszigeten él, eddig nem is érezhette volna magát nagyobb biztonságban. A félsziget egy része élhetetlen, lakhatatlan, koromfekete lávamező borítja a nyugati felét. Ezen a területen található Keflavík város és a keflavíki reptér – ide érkezik a legtöbb nemzetközi járat. Nem túl sűrűn lakott terület – bár ilyen nincs is Izlandon –, de azért amit lehet, azt lakhatóvá tették. És vonzóvá – itt, a fekete kőmezőben épült meg a világhírű – és világbajnok drága – Kék Lagúna fürdő. A reptérre menet a turista még ázhat kicsit a meleg vízben, magára pakolhat egy kis fehér iszapot és lefotózhatja magát a világoskék medencében, haragos sziklákkal a háttérben. A félsziget északi csücskében több település van, a déli partvidéken pedig egy, Grindavík.
A területen nagyjából 800 éve volt utoljára kitörés, azóta a lapályos vidéken eseménytelenül teltek az évek, évszázadok. A kutatók és tudósok sokkal inkább a Vatnajökull egyik-másik vulkánjától vártak kitörést, emellett a Katla és a Hekla az, amelyik rendszeresen mozgolódik. Szóval ha valahol biztonságban érezhették magukat az emberek Izlandon, az épp ez a félsziget – meg a keleti fertály, ahol nincs sok aktivitás, ám Reykjanes mellett elég erős érv a főváros közelsége.
Ez volt a helyzet egészen 2021 szeptemberéig, amikor meghasadt a föld, és lényegében váratlanul kitört a Fagradalsfjall nevű vulkán. A váratlanság persze relatív, mert a kitörést rendre megelőzik kisebb-nagyobb rengések, illetve a földfelszín is megemelkedik, ahogy a magma türemkedik fölfelé. Ezzel együtt a fogadóirodák elég jó oddsszal adták volna, hogy ezen a területen lesz bármilyen aktivitás.
A területet úgy kell elképzelni, mint egy dimbes-dombos, alapvetően jellegtelen tájat, tehát nem egy hatalmas vulkán önti magából a lávát, mint mondjuk az Etna, hanem széthasad a talaj és a résekből fröcsög ki a láva és a törmelék. A 2021-es kitörés helye távolabb esett Grindavíktól, és a láva is olyan irányt választott, hogy az nem veszélyeztette sem a várost, sem mást, utakat sem öntött el. Lényegében turistalátványosság volt: a szerencsések, akik azonnal repülőre tudtak ülni, csodálatos élménnyel lettek gazdagabbak. Az izlandi hatóságok nem zárták le a területet, ehelyett a lehető leggyorsabban kijelöltek egy biztonságos útvonalat, ahonnan látni is lehet. Lezárás csak akkor volt, amikor a szél a látogatók, nézelődők irányába fújta a mérges gázokat és füstöt.
A kitörés pár nappal ottjártunkkor, a mi indulásunk után hagyott alább, majd szűnt meg, így mi már csak a füstölgő krátert tudtuk megnézni. A lávamező fél méterre a szélétől tűzforró volt, nem volt ajánlatos bemászkálni, mert a cipőt azonnal szétolvasztotta volna a kéreg alatt még izzó láva. A néhány kilométeres út, ami a hevenyészetten kialakított parkolótól vezetett a lávamező széléig, meglehetősen fárasztó volt, hiszen itt tényleg az volt az infrastruktúra, amit az ember kitaposott magának.
Már-már eljutottunk oda, hogy ismét a Katla, a Hekla, a Vatna és az Askja lett izgalmas, amikor tavaly ősszel ismét megszaporodtak a földrengések a Reykjanesen, ezúttal sokkal közelebb Grindavíkhoz. Annyira, hogy utak szakadtak szét és repedtek meg. A várost tavaly novemberben kiürítették – a Kék Lagúna fürdőt is bezárták –, és már megindult a zúgolódás, hogy mégis meddig kell még a lakóknak mindenféle szükséghelyzetben élniük, amikor december 19-én ismét meghasadt a föld és kitört a vulkán. A láva ezúttal Grindavík irányába indult meg, a várost lassan, de biztosan egyre jobban megközelítette.
A hatóságok már novemberben védőgátakat építettek, hogy a várostól eltereljék a lávát, ezeket pedig a kitörést követően is erősítették, illetve bővítették. Részben sikerült, részben nem – egyszerűen nem lehetett ilyen tömegű lávát feltartóztatni. A láva elérte a várost és január 14-én az első házakat is. Egyelőre nem lehet tudni, mi marad Grindavíkból, de az sem tiszta, hogy egyáltalán belátható időn belül biztonságos lehet-e a település, vagy a lakóknak végleg költözniük kell. Kutatók azt mondják, a félszigeten 2021-ben megindult vulkanikus tevékenység akár tartós is maradhat; ez azt jelenti, hogy akár évtizedeken keresztül is folyamatosan keletkezhetnek hasadékok és lehetnek kitörések. Ilyen körülmények között Grindavík fennmaradása is kétséges. A félsziget egészét persze nem kell kiüríteni, a reptér működik, a Kék Lagúna pedig már ismét nyitva van – nem arra folyik a láva, szóval nincs nagy gond.
Izland legújabb kori történelmében volt hasonló tragédia, a fő szigettől délre fekvő Vestmannaeyjar szigeten. Itt 1973-ban történt hatalmas kitörés, ami a szigeten lévő település egy részét megsemmisítette. A település szélén hirtelen egy fekete sziklamező kezdődik, rajta pedig ösvények vezetnek, a hajdani utcák. Végig lehet követni, hol, kinek a háza állt – most több méterrel a megszilárdult láva alatt fekszenek. Senkit sem temetett maga alá a láva, de sokan már nem akartak a szigeten élni. Akik maradtak, új időszámítás szerint élnek. Van a kitörés előtti és az az utáni világ. Talán Grindavíkban is így lesz, ha megmarad egyáltalán a város.
(Címlapképünkön: Izzó láva tör fel a kőzetrepedésekből a Reykjanes-félszigeten, Grindavík közelében 2024. január 14-én. Fotó: MTI/EPA/Izlandi polgári védelem)
