A drótpolgár

  • - bodoky -
  • 1998. február 26.

Tudomány

A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.
A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.

A Luntz Research Companies közvélemény-kutató cég korábban főleg politikai megrendelésre dolgozott: elemzéseket készítettek többek között Newt Gingrich, az amerikai képviselőház elnöke és Rudolph Giuliani, New York volt polgármestere számára is. Ezúttal a Wired számítógépes életmódmagazin felkérésére a "digitális polgár" jellemzőit vizsgálták. A felmérés a megkérdezett 1444 amerikait négy csoportba osztotta: "szuperkapcsoltak" (2 százalék) azok, akik hetente legalább három nap olvassák elektronikus leveleiket, és asztali számítógépükön kívül laptopot, mobiltelefont és személyhívót is használnak. A "kapcsoltak" (7 százalék) szintén hetente legalább három napon leveleznek elektronikusan, a négy említett technikai eszköz - tehát az asztali számítógép, a laptop, a mobiltelefon és a személyhívó - közül hármat, míg a "félkapcsoltak" (62 százalék) kettőt használnak rendszeresen. A "kikapcsoltak" (29 százalék) nem használják a vizsgált technológiákat.

A felmérés eredménye még a Wired szerkesztőit is meglepte: a "szuperkapcsoltak", a "kapcsoltak" és a "félkapcsoltak" - vagyis a "digitális polgárok" - a közügyekben tájékozottabbak, a demokrácia és a szabadpiac kilátásait tekintve pedig optimistábbak, mint a "kikapcsolt" populáció. Megdőlni látszik az a számítógépes körökben is elterjedt vélekedés, hogy a hálózati polgár apolitikus, és az online közösségeken kívül nem él szavazójogával: bár pártpreferenciáik nem olyan élesek, mint a "kikapcsoltaké" - a "szuperkapcsoltak" 26 százaléka függetlenként jellemzi magát -, nem megdönteni, hanem polgárjogaikkal élve alakítani akarják a társadalmi rendszert. A megkérdezettek a használt technológiák számával és gyakoriságával egyenes arányban egyre jobban hisznek abban, hogy képesek a változtatásra, és nincsenek kiszolgáltatva a fejük felett zajló politikai és társadalmi folyamatoknak.

A "digitális polgár" fiatal, de nem tizenéves többé - a "kapcsoltak" nagyobb része jár negyvenes, mint húszas éveiben. A "fehér, városi" megalapozottabbnak bizonyult: a "kapcsoltak" 87 százaléka fehér, 5 százaléka fekete, 4 százaléka latin; 58 százalékuk külvárosokban, 28 százalékuk városokban él, csupán 13 százalék vidéki. A férfiak és nők aránya a "kapcsoltak" körében 52-48 százaléknak bizonyult, vagyis a férfiuralomnak - legalábbis az amerikai közönség körében - vége, és az sem igaz, hogy a nők nem képesek megbirkózni a hálózaton adódó technikai problémákkal. Helytálló viszont az a megállapítás, hogy a "digitális polgár" középosztálybeli: anyagi helyzetüket tekintve a "kapcsoltak" szignifikánsan jobb helyzetben vannak, mint a "kikapcsoltak", 82 százalékuk kötvényekkel, részvényekkel és élet- vagy nyugdíjbiztosítással is rendelkezik. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy a "kapcsoltak" 57, míg a "kikapcsoltak" csupán 16 százaléka érettségizett.

A "szuperkapcsoltak" 81, míg a "kikapcsoltak" 55 százaléka támogatja a marihuána legalizálását orvosi célokra, ami jelzi azt is, hogy lassan az amerikai társadalom egésze megelégelte az alaptalan prohibíciót. A "digitális polgár" kevésbé hisz a tömegmédiának, mint analóg polgártársai: a "kapcsoltak" csupán 13 százaléka hisz el mindent, amit az újságokban olvas, vagy a televízión lát - fontos ügyekben az Interneten is tájékozódnak, figyelembe véve minél több véleményt. Az Internet szabályozásával kapcsolatban a "kapcsoltak" a felhasználók által kialakított vagy kialakítandó önszabályozó mechanizmusokat preferálják, míg a "kikapcsoltak" állami beavatkozást sürgetnek a tömegmédiában olvasott szenzációhajhász beszámolók nyomán. A "kapcsoltak" szívesebben járatnák magániskolába gyermekeiket, és elégedetlenek az amerikai társadalombiztosítás működésével is. Ami az elidegenedettséget illeti, a "kapcsoltak" nagy része lemondana egynapi béréről, ha azt a napot családjával tölthetné, barátaikkal és ismerőseikkel pedig szívesebben beszélnek telefonon, mint elektronikus levélben. Vallási hovatartozás és a vallásgyakorlás gyakorisága szerint nem lehetett szignifikáns különbséget találni a "kapcsoltak" és a "kikapcsoltak" között.

Összefoglalva, a drótpolgárról e felmérés nyomán kialakult kép ellentmond a tömegmédiában terjedő mítosznak: nem társadalmon kívüliekről van szó, inkább egyfajta új elit körvonalazódik. Ez az elit azonban nem különbözik annyira a társadalom egészétől, mint azt gyakran önmagáról is feltételezi: a technofil, különc élcsapat a múlté, az Internet társadalma polgárosodik.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.