A drótpolgár

  • - bodoky -
  • 1998. február 26.

Tudomány

A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.
A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.

A Luntz Research Companies közvélemény-kutató cég korábban főleg politikai megrendelésre dolgozott: elemzéseket készítettek többek között Newt Gingrich, az amerikai képviselőház elnöke és Rudolph Giuliani, New York volt polgármestere számára is. Ezúttal a Wired számítógépes életmódmagazin felkérésére a "digitális polgár" jellemzőit vizsgálták. A felmérés a megkérdezett 1444 amerikait négy csoportba osztotta: "szuperkapcsoltak" (2 százalék) azok, akik hetente legalább három nap olvassák elektronikus leveleiket, és asztali számítógépükön kívül laptopot, mobiltelefont és személyhívót is használnak. A "kapcsoltak" (7 százalék) szintén hetente legalább három napon leveleznek elektronikusan, a négy említett technikai eszköz - tehát az asztali számítógép, a laptop, a mobiltelefon és a személyhívó - közül hármat, míg a "félkapcsoltak" (62 százalék) kettőt használnak rendszeresen. A "kikapcsoltak" (29 százalék) nem használják a vizsgált technológiákat.

A felmérés eredménye még a Wired szerkesztőit is meglepte: a "szuperkapcsoltak", a "kapcsoltak" és a "félkapcsoltak" - vagyis a "digitális polgárok" - a közügyekben tájékozottabbak, a demokrácia és a szabadpiac kilátásait tekintve pedig optimistábbak, mint a "kikapcsolt" populáció. Megdőlni látszik az a számítógépes körökben is elterjedt vélekedés, hogy a hálózati polgár apolitikus, és az online közösségeken kívül nem él szavazójogával: bár pártpreferenciáik nem olyan élesek, mint a "kikapcsoltaké" - a "szuperkapcsoltak" 26 százaléka függetlenként jellemzi magát -, nem megdönteni, hanem polgárjogaikkal élve alakítani akarják a társadalmi rendszert. A megkérdezettek a használt technológiák számával és gyakoriságával egyenes arányban egyre jobban hisznek abban, hogy képesek a változtatásra, és nincsenek kiszolgáltatva a fejük felett zajló politikai és társadalmi folyamatoknak.

A "digitális polgár" fiatal, de nem tizenéves többé - a "kapcsoltak" nagyobb része jár negyvenes, mint húszas éveiben. A "fehér, városi" megalapozottabbnak bizonyult: a "kapcsoltak" 87 százaléka fehér, 5 százaléka fekete, 4 százaléka latin; 58 százalékuk külvárosokban, 28 százalékuk városokban él, csupán 13 százalék vidéki. A férfiak és nők aránya a "kapcsoltak" körében 52-48 százaléknak bizonyult, vagyis a férfiuralomnak - legalábbis az amerikai közönség körében - vége, és az sem igaz, hogy a nők nem képesek megbirkózni a hálózaton adódó technikai problémákkal. Helytálló viszont az a megállapítás, hogy a "digitális polgár" középosztálybeli: anyagi helyzetüket tekintve a "kapcsoltak" szignifikánsan jobb helyzetben vannak, mint a "kikapcsoltak", 82 százalékuk kötvényekkel, részvényekkel és élet- vagy nyugdíjbiztosítással is rendelkezik. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy a "kapcsoltak" 57, míg a "kikapcsoltak" csupán 16 százaléka érettségizett.

A "szuperkapcsoltak" 81, míg a "kikapcsoltak" 55 százaléka támogatja a marihuána legalizálását orvosi célokra, ami jelzi azt is, hogy lassan az amerikai társadalom egésze megelégelte az alaptalan prohibíciót. A "digitális polgár" kevésbé hisz a tömegmédiának, mint analóg polgártársai: a "kapcsoltak" csupán 13 százaléka hisz el mindent, amit az újságokban olvas, vagy a televízión lát - fontos ügyekben az Interneten is tájékozódnak, figyelembe véve minél több véleményt. Az Internet szabályozásával kapcsolatban a "kapcsoltak" a felhasználók által kialakított vagy kialakítandó önszabályozó mechanizmusokat preferálják, míg a "kikapcsoltak" állami beavatkozást sürgetnek a tömegmédiában olvasott szenzációhajhász beszámolók nyomán. A "kapcsoltak" szívesebben járatnák magániskolába gyermekeiket, és elégedetlenek az amerikai társadalombiztosítás működésével is. Ami az elidegenedettséget illeti, a "kapcsoltak" nagy része lemondana egynapi béréről, ha azt a napot családjával tölthetné, barátaikkal és ismerőseikkel pedig szívesebben beszélnek telefonon, mint elektronikus levélben. Vallási hovatartozás és a vallásgyakorlás gyakorisága szerint nem lehetett szignifikáns különbséget találni a "kapcsoltak" és a "kikapcsoltak" között.

Összefoglalva, a drótpolgárról e felmérés nyomán kialakult kép ellentmond a tömegmédiában terjedő mítosznak: nem társadalmon kívüliekről van szó, inkább egyfajta új elit körvonalazódik. Ez az elit azonban nem különbözik annyira a társadalom egészétől, mint azt gyakran önmagáról is feltételezi: a technofil, különc élcsapat a múlté, az Internet társadalma polgárosodik.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk