A drótpolgár

  • - bodoky -
  • 1998. február 26.

Tudomány

A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.
A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.

A Luntz Research Companies közvélemény-kutató cég korábban főleg politikai megrendelésre dolgozott: elemzéseket készítettek többek között Newt Gingrich, az amerikai képviselőház elnöke és Rudolph Giuliani, New York volt polgármestere számára is. Ezúttal a Wired számítógépes életmódmagazin felkérésére a "digitális polgár" jellemzőit vizsgálták. A felmérés a megkérdezett 1444 amerikait négy csoportba osztotta: "szuperkapcsoltak" (2 százalék) azok, akik hetente legalább három nap olvassák elektronikus leveleiket, és asztali számítógépükön kívül laptopot, mobiltelefont és személyhívót is használnak. A "kapcsoltak" (7 százalék) szintén hetente legalább három napon leveleznek elektronikusan, a négy említett technikai eszköz - tehát az asztali számítógép, a laptop, a mobiltelefon és a személyhívó - közül hármat, míg a "félkapcsoltak" (62 százalék) kettőt használnak rendszeresen. A "kikapcsoltak" (29 százalék) nem használják a vizsgált technológiákat.

A felmérés eredménye még a Wired szerkesztőit is meglepte: a "szuperkapcsoltak", a "kapcsoltak" és a "félkapcsoltak" - vagyis a "digitális polgárok" - a közügyekben tájékozottabbak, a demokrácia és a szabadpiac kilátásait tekintve pedig optimistábbak, mint a "kikapcsolt" populáció. Megdőlni látszik az a számítógépes körökben is elterjedt vélekedés, hogy a hálózati polgár apolitikus, és az online közösségeken kívül nem él szavazójogával: bár pártpreferenciáik nem olyan élesek, mint a "kikapcsoltaké" - a "szuperkapcsoltak" 26 százaléka függetlenként jellemzi magát -, nem megdönteni, hanem polgárjogaikkal élve alakítani akarják a társadalmi rendszert. A megkérdezettek a használt technológiák számával és gyakoriságával egyenes arányban egyre jobban hisznek abban, hogy képesek a változtatásra, és nincsenek kiszolgáltatva a fejük felett zajló politikai és társadalmi folyamatoknak.

A "digitális polgár" fiatal, de nem tizenéves többé - a "kapcsoltak" nagyobb része jár negyvenes, mint húszas éveiben. A "fehér, városi" megalapozottabbnak bizonyult: a "kapcsoltak" 87 százaléka fehér, 5 százaléka fekete, 4 százaléka latin; 58 százalékuk külvárosokban, 28 százalékuk városokban él, csupán 13 százalék vidéki. A férfiak és nők aránya a "kapcsoltak" körében 52-48 százaléknak bizonyult, vagyis a férfiuralomnak - legalábbis az amerikai közönség körében - vége, és az sem igaz, hogy a nők nem képesek megbirkózni a hálózaton adódó technikai problémákkal. Helytálló viszont az a megállapítás, hogy a "digitális polgár" középosztálybeli: anyagi helyzetüket tekintve a "kapcsoltak" szignifikánsan jobb helyzetben vannak, mint a "kikapcsoltak", 82 százalékuk kötvényekkel, részvényekkel és élet- vagy nyugdíjbiztosítással is rendelkezik. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy a "kapcsoltak" 57, míg a "kikapcsoltak" csupán 16 százaléka érettségizett.

A "szuperkapcsoltak" 81, míg a "kikapcsoltak" 55 százaléka támogatja a marihuána legalizálását orvosi célokra, ami jelzi azt is, hogy lassan az amerikai társadalom egésze megelégelte az alaptalan prohibíciót. A "digitális polgár" kevésbé hisz a tömegmédiának, mint analóg polgártársai: a "kapcsoltak" csupán 13 százaléka hisz el mindent, amit az újságokban olvas, vagy a televízión lát - fontos ügyekben az Interneten is tájékozódnak, figyelembe véve minél több véleményt. Az Internet szabályozásával kapcsolatban a "kapcsoltak" a felhasználók által kialakított vagy kialakítandó önszabályozó mechanizmusokat preferálják, míg a "kikapcsoltak" állami beavatkozást sürgetnek a tömegmédiában olvasott szenzációhajhász beszámolók nyomán. A "kapcsoltak" szívesebben járatnák magániskolába gyermekeiket, és elégedetlenek az amerikai társadalombiztosítás működésével is. Ami az elidegenedettséget illeti, a "kapcsoltak" nagy része lemondana egynapi béréről, ha azt a napot családjával tölthetné, barátaikkal és ismerőseikkel pedig szívesebben beszélnek telefonon, mint elektronikus levélben. Vallási hovatartozás és a vallásgyakorlás gyakorisága szerint nem lehetett szignifikáns különbséget találni a "kapcsoltak" és a "kikapcsoltak" között.

Összefoglalva, a drótpolgárról e felmérés nyomán kialakult kép ellentmond a tömegmédiában terjedő mítosznak: nem társadalmon kívüliekről van szó, inkább egyfajta új elit körvonalazódik. Ez az elit azonban nem különbözik annyira a társadalom egészétől, mint azt gyakran önmagáról is feltételezi: a technofil, különc élcsapat a múlté, az Internet társadalma polgárosodik.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.