A drótpolgár

  • - bodoky -
  • 1998. február 26.

Tudomány

A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.
A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.

A Luntz Research Companies közvélemény-kutató cég korábban főleg politikai megrendelésre dolgozott: elemzéseket készítettek többek között Newt Gingrich, az amerikai képviselőház elnöke és Rudolph Giuliani, New York volt polgármestere számára is. Ezúttal a Wired számítógépes életmódmagazin felkérésére a "digitális polgár" jellemzőit vizsgálták. A felmérés a megkérdezett 1444 amerikait négy csoportba osztotta: "szuperkapcsoltak" (2 százalék) azok, akik hetente legalább három nap olvassák elektronikus leveleiket, és asztali számítógépükön kívül laptopot, mobiltelefont és személyhívót is használnak. A "kapcsoltak" (7 százalék) szintén hetente legalább három napon leveleznek elektronikusan, a négy említett technikai eszköz - tehát az asztali számítógép, a laptop, a mobiltelefon és a személyhívó - közül hármat, míg a "félkapcsoltak" (62 százalék) kettőt használnak rendszeresen. A "kikapcsoltak" (29 százalék) nem használják a vizsgált technológiákat.

A felmérés eredménye még a Wired szerkesztőit is meglepte: a "szuperkapcsoltak", a "kapcsoltak" és a "félkapcsoltak" - vagyis a "digitális polgárok" - a közügyekben tájékozottabbak, a demokrácia és a szabadpiac kilátásait tekintve pedig optimistábbak, mint a "kikapcsolt" populáció. Megdőlni látszik az a számítógépes körökben is elterjedt vélekedés, hogy a hálózati polgár apolitikus, és az online közösségeken kívül nem él szavazójogával: bár pártpreferenciáik nem olyan élesek, mint a "kikapcsoltaké" - a "szuperkapcsoltak" 26 százaléka függetlenként jellemzi magát -, nem megdönteni, hanem polgárjogaikkal élve alakítani akarják a társadalmi rendszert. A megkérdezettek a használt technológiák számával és gyakoriságával egyenes arányban egyre jobban hisznek abban, hogy képesek a változtatásra, és nincsenek kiszolgáltatva a fejük felett zajló politikai és társadalmi folyamatoknak.

A "digitális polgár" fiatal, de nem tizenéves többé - a "kapcsoltak" nagyobb része jár negyvenes, mint húszas éveiben. A "fehér, városi" megalapozottabbnak bizonyult: a "kapcsoltak" 87 százaléka fehér, 5 százaléka fekete, 4 százaléka latin; 58 százalékuk külvárosokban, 28 százalékuk városokban él, csupán 13 százalék vidéki. A férfiak és nők aránya a "kapcsoltak" körében 52-48 százaléknak bizonyult, vagyis a férfiuralomnak - legalábbis az amerikai közönség körében - vége, és az sem igaz, hogy a nők nem képesek megbirkózni a hálózaton adódó technikai problémákkal. Helytálló viszont az a megállapítás, hogy a "digitális polgár" középosztálybeli: anyagi helyzetüket tekintve a "kapcsoltak" szignifikánsan jobb helyzetben vannak, mint a "kikapcsoltak", 82 százalékuk kötvényekkel, részvényekkel és élet- vagy nyugdíjbiztosítással is rendelkezik. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy a "kapcsoltak" 57, míg a "kikapcsoltak" csupán 16 százaléka érettségizett.

A "szuperkapcsoltak" 81, míg a "kikapcsoltak" 55 százaléka támogatja a marihuána legalizálását orvosi célokra, ami jelzi azt is, hogy lassan az amerikai társadalom egésze megelégelte az alaptalan prohibíciót. A "digitális polgár" kevésbé hisz a tömegmédiának, mint analóg polgártársai: a "kapcsoltak" csupán 13 százaléka hisz el mindent, amit az újságokban olvas, vagy a televízión lát - fontos ügyekben az Interneten is tájékozódnak, figyelembe véve minél több véleményt. Az Internet szabályozásával kapcsolatban a "kapcsoltak" a felhasználók által kialakított vagy kialakítandó önszabályozó mechanizmusokat preferálják, míg a "kikapcsoltak" állami beavatkozást sürgetnek a tömegmédiában olvasott szenzációhajhász beszámolók nyomán. A "kapcsoltak" szívesebben járatnák magániskolába gyermekeiket, és elégedetlenek az amerikai társadalombiztosítás működésével is. Ami az elidegenedettséget illeti, a "kapcsoltak" nagy része lemondana egynapi béréről, ha azt a napot családjával tölthetné, barátaikkal és ismerőseikkel pedig szívesebben beszélnek telefonon, mint elektronikus levélben. Vallási hovatartozás és a vallásgyakorlás gyakorisága szerint nem lehetett szignifikáns különbséget találni a "kapcsoltak" és a "kikapcsoltak" között.

Összefoglalva, a drótpolgárról e felmérés nyomán kialakult kép ellentmond a tömegmédiában terjedő mítosznak: nem társadalmon kívüliekről van szó, inkább egyfajta új elit körvonalazódik. Ez az elit azonban nem különbözik annyira a társadalom egészétől, mint azt gyakran önmagáról is feltételezi: a technofil, különc élcsapat a múlté, az Internet társadalma polgárosodik.

- bodoky -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.