Madame Tussaud jócskán megelőzte honfitársát, de a leginkább egy Váci utcai matyóboltra emlékeztető Grévin Múzeum is lassan 125 éves, 1882-ben nyílt meg. Az ötlet állítólag Arthur Meyer, a Le Gaulois című korabeli bulvárlap főszerkesztőjének fejéből pattant ki: legyen
háromdimenziós az újság,
a kiéhezett rajongók hadd "lapozhassák" testközelből a hírességeket.
A kivitelezés Alfred Grévin jelmeztervezőnek, az újság karikaturistájának jutott - úgy tűnik, akkoriban sem ártott a sokoldalúság. De mivel ő csak az első néhány szobrot készítette, tán szerencsésebb lett volna Meyerről elnevezni a helyet, aki hosszú időn át a múzeum művészeti igazgatójaként és elnökeként tevékenykedett. (Kétségtelen, hogy a Meyer Múzeum elég hülyén hangzana Párizsban.) A nyitáshoz szükséges pénzt Gabriel Thomas mágnás biztosította (a Thomas Múzeum sem lenne jobb), sőt a létesítmény 1999-ig a család birtokában maradt, ekkor azonban felvásárolta a francia élményipar nagyágyúja, a Grévin & Cie, amely egyebek mellett az Astérix Park, a France Miniature és a Saint Maló-i akvárium tulajdonosa is.
Az évente 700 000 látogatót vonzó múzeum lakóinak a nyugalmát látszólag nem zavarja a csak a franciák fejében dúló Tussaud-Grévin-párbaj. Bruce Willis letolt napszemüvege mögül nyugtázza: ma övé a terep, Stallone nincs a közelben. Persze nem veheti fel a versenyt a sztár-plebsztől ügyesen odébb tolt Schwarzenegger kormányzó szikrázó mosolyával, ő égnek meredő hüvelykujjal hagyja magát fényképezni. A falon Chaplin dedikált kalapja mellett Josephine Baker kiegészítői és Mistinguette music-hall királynő fejdísze lóg, majd egy újabb alak, a francia rockzene élő ikonja, Johnny Hallyday.
A színházteremben előadásokat nem, sajtótájékoztatót és gálaesteket meglehetősen gyakran rendeznek.
Ilyenkor el kell távolítani
a tükör elől Harrison Fordot és a magyar szemnek jórészt ismeretlen francia tévés nagyágyúkat. Távol a teremtől viszont már nyugodtan ölelgethetjük Jean Renót vagy a divattervező Jean-Paul Gaultier-t - már amennyiben képesek vagyunk a szűk folyosókon hömpölygő embertömeget a falhoz préselni.
A "Grévin magazin" szekcióban divatbemutató köszönt, Naomi Campbell és a többi topmodell között meglepő a kifutó árnyékába húzódó csontsovány (régebbi modell) Depardieu, hát még a VI. tűzoltó-világjátékok ezüstérmese, Emmanuel Guillemateau!
Megtudtuk, hogy a vezető újságírókból álló Grévin Akadémia testülete évente két alkalommal ülésezik - olyan sajátos kritériumokat figyelembe véve, mint például a címlapra kerülés -, és így hozza meg a halhatatlanságot biztosító döntést. A XX. század tíz legjelentősebb eseményének bemutatása a La Manche csatorna átrepülésétől kezdve Brigitte Bardot csupasz lábán keresztül az 1998-as vb-győztes nemzeti focicsapat bemutatásáig terjed. Ezek után nem meglepő a francia történelmet aprólékosan prezentáló történelmi kaland, ahol Dagoberttől (a fekvő La Fontaine-en többen átesünk) az orléans-i szűzig lehet időutazni. Jeanne d'Arc máglyája után merész és távoli ugrás az ún. "Grévin-kollekció" csarnokába vezető folyosó, ahol a planéták látványa nyugalmat - és tömény unalmat - áraszt, majd a végén a pár évvel ezelőtti átrendezést megsínylő, legmenőbb nevek az impozáns
oszlopcsarnokba zsúfolva
szívhatják protézisüket. A fura koncepció nyomán Voltaire képéről majd lesül a viasz, úgy bámulja Marilyn Monroe fellebbenő szoknyáját. A kiéhezett bulvárlények paradicsomában, a Lumiére fivérek felvevőgépének csóvájában remek duót alkot Elvis és Lara Croft, Mahatma Gandhi és Frankenstein doktor teremtménye, aki baltájával a padon ülő bámészkodókra sújt.
A hungarikumot kereső látogató annak ellenére hoppon marad, hogy a horrorviaszfilm-biznisz Kertész Mihály 1933-as filmjével (A viaszmúzeum rejtélye) indult. A párizsi szentély majd háromszáz csillaga között egyetlen honfitársunk sem látható, igaz, a múzeum sajtóattaséjának magyar származású férje időnként felbukkan zárás idején.
