A Szaturnusz és holdjai - Gyűrűk ura

Tudomány

Az utóbbi pár évben rohamosan bővült tudásunk az óriásbolygókról - mindenekelőtt a Szaturnuszról és holdjairól. Ezek nyomán mind többet sejtünk arról is, milyen lehet a Földön kívüli élet.
Az utóbbi pár évben rohamosan bővült tudásunk az óriásbolygókról - mindenekelőtt a Szaturnuszról és holdjairól. Ezek nyomán mind többet sejtünk arról is, milyen lehet a Földön kívüli élet.

A Szaturnusz, Naprendszerünk csillagunktól számított hatodik bolygója régóta ismert az emberiség előtt - tekintve, hogy az égbolt egyik, szabad szemmel is igen jól látható objektuma. Látszólagos, időről időre változó fényessége egy szintre helyezi a ragyogóbb csillagokkal - mostanában valahová Altair és az Aldebaran (a Sas, illetve a Bika legfényesebb csillaga) közé. Mostanság is ráakadhatunk az éjszakai égbolton: éjfél után kel, éppen a Szűz csillagképben tartózkodik, akárcsak bolygótársa, a Vénusz. Magnitúdóban mért fényessége kicsivel még nagyobb is, mint a Spicáé, mely a csillagalakzat legfényesebb objektuma. A bolygó névadója a római mitológia azonos nevű istene - görög eredetiben Kronosz, aki egykoron felfalta gyermekeit, módot adva ezzel a forradalmak természetére vonatkozó nagyszerű bonmot-ra. A bolygó jele pedig egy stilizált sarlót idéz - utalva a szerszámra, mellyel e rút lelkű titán apját, az utóbb szintúgy bolygónévadóvá nemesült Uránuszt kasztrálta.

Nem mind arany

A Szaturnusz gyűrűit először Galilei pillanthatta meg, igaz, ő még nem is igazán tudta hová tenni e jelenséget. Később a holland természettudós-polihisztor Christian Huygens jött rá még 1655-ben, hogy a Szaturnuszt gyűrű veszi körül, húsz évvel később pedig olasz kollégája, Cassini állapította meg, hogy a gyűrű valójában több kisebb gyűrű, amelyeket rések választanak el egymástól. (A legnagyobbat éppen róla nevezte el a hálás utókor.)

A XIX. század elméleti fizikusa, James Clerk Maxwell zsenije kellett hozzá, hogy pusztán papíron végzett számítások alapján kiderüljön: a gyűrű nem valami homogén képződmény, hanem sok-sok eltérő méretű anyagdarab öszszessége.

Az évtizedek során számos, a Szaturnuszra fókuszáló kutatóegység indult a gyűrűs bolygó felé: a legutóbbi, érthető módon Cassini-Huygensnek nevezett kettős űregység 2004 őszén érkezett meg a Szaturnusz környezetébe, a Huygens űrszonda pedig - a Cassiniről leválva - a következő év elején le is szállt a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon. Ikerszondája jeleit a Cassini továbbította a Földre - már ami egyáltalán eljutott hozzá, mivel a Huygens tervezésekor pár fontos részlettel (például a fizika némely törvényeivel) egyszerűen nem számoltak. A Cassini és a Huygens által rögzített és továbbküldött adatok elemzése napjainkban is gőzerővel folyik, már ma is sokkal többet tudunk a gyűrűs bolygóról és holdjairól, mint akár néhány éve gondoltuk volna: az új észleletek immár más színben tüntetik fel az élet földön kívüli keletkezésének esélyét is.

A gázóriás Szaturnusz sosem került e téren gyanúba. Nemcsak a barátságtalan viszonyok, a dermesztő hideg (durván -130 Celsius-fokos átlaghőmérséklet) meg a pusztító szelek (ezek akár az 1800 km/h-t is elérhetik), de az amúgy nem túl sűrű (bár a Földinél - az erősebb gravitáció miatt - némileg nagyobb nyomású) légkör összetétele (túlnyomórészt hidrogén, kisebb részt hélium, a többi csak resztli) sem tűnt biztatónak.

Na de a Titán, mely a Jupiter körül keringő Ganümédész után a Naprendszer második legnagyobb holdja, mindjárt más eset! Először is a Vénusz után a mi szoláris szisztémánk legütősebb légkörével rendelkezik, ami négyszer olyan sűrű, mint a Földé. Másodszor a Szaturnusz gravitációja által korbácsolt árapályhatás miatt (ez négyszázszor akkora, mint amennyit a Hold vonzása gerjeszt a Föld vízburkán) a Titánon rendes, anyagmozgással együtt járó időjárás is van, ami megint csak jó jel. Harmadrészt a Titán nitrogén mellett viszonylag magas (akár öt) százalékban metánt tartalmazó légköre modellezi a legjobban az ősi földi légkört, melyhez hasonlót az 1953-as híres Miller-féle laboratóriumi kísérletben használtak fel. Akkor és ott elektromos kisülések hatására aminosavak keletkeztek - nos, kisülésekben ezúttal sincs hiány, hiszen a kutatók - a Huygens-szonda egy véletlen, az erős szélnek tulajdonítható belengése nyomán begyűjtött mérési adatát elemezve - ma úgy vélik, hogy a Titán atmoszférájában előfordul villámtevékenység is.

Szemközt a rózsaszínnel

A titáni hőmérsékleti értékek (-179,5 Celsius) mellett a metán mindhárom halmazállapotban előfordul - akárcsak nálunk a víz! -, sőt a Cassini mérési adatai alapján már biztosra vehetjük, hogy a Titán az egyetlen ismert égitest a Naprendszerben (persze a Földön kívül), ahol szabad folyadékfelszín fordul elő. A kutatók a friss mérési adatokra támaszkodva úgy vélik, hogy e holdon a metán folyamatosan párolog, a légkörben kondenzál, majd csapadék formájában aláhullik. A bolygó felszínén pedig folyóvölgyeket váj, amelyekben kavicsokat görget, ezek anyaga vízjég, hiszen eme óriásholdon a víz a fő kőzetalkotó. Ráadásul a Titánon nincs a földihez hasonló hőcsapda: nálunk ti. a víz a sztratoszféra határa alatt kicsapódik, s csapadékként visszahullik - szerencsénkre, különben nagyobb magasságokban, az ózonréteg fölött az ultraibolya sugárzás oxigénre és hidrogénre bontaná (utóbbi meg jól elillanna, csökkentve a Föld vízkészletét). A Titánon viszont a metán feljut nagy magasságokba, ahol az UV-sugárzás hatására különböző reakcióképes gyökök, majd ezek összekapcsolódásával olyan hosszabb szénláncú szénhidrogének keletkeznek, melyekkel mifelénk csak a PB-gáz-cseretelepeken, meg a benzinkutakon találkozik a laikus olvasó. Ez az olajsejkek álmait megszégyenítő sajátos fotokémiai szmog határozott pink árnyalatot kölcsönöz a Titán légkörének - ráadásul a kondenzáló nafta aláhullik az égből, s ilyenkor (erős túlzással élve) benzinhó lepi el az alant elterülő vízjég sziklákat. (Egyes számítások szerint a milliárd évek óta lerakódó szénhidrogén-üledék több kilométer vastag is lehet.)

A kutatószondák (részben még a Galilei, részben már a Cassini) eredményei alapján az élet lehetőségével főképpen a vizet tartalmazó égitesteknél számoltak: ilyen volt a Jupiter-hold Európa és a Titánnál jóval kisebb Szaturnusz-hold, az Enceladus. Egyre erősebb azonban a gyanú, hogy a folyékony víz jelenléte nem csupán nem elégséges feltétel az élet keletkezéséhez (mert kell még hozzá tenger alatti vulkanizmus is), de nem is szükséges: létezhetnek olyan életformák, amelyeknél nem a víz az oldószer, vagy éppen más elem helyettesít egy általunk létfontosságúnak vélt alkotót. Nem véletlen, hogy éppen (e szempontból a Titánt is vizsgáló) NASA-asztrobiológusok kutatásai nyomán derült fény múlt héten a foszfor helyett arzént használó baktériumok földi létére. Az ilyen felfedezések nyomán talán hajlamosabbak leszünk nem szigorúan Föld-centrikusan értékelni más logikájú, felépítésű létformák esélyeit.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.