A földgömb kedves ismerős, olyan, akire szívesen gondolunk mint közvetlen hozzátartozónkra. Vannak ilyen tárgyak, valós, gyakorlati funkciójukon túl státuszszimbólumként is jó hasznukat vesszük. Saját használatra megteszi az olcsóbb, a műanyag kiszerelésű változat, ne adj' isten olyas, kicsiny bóvloid beütéssel, mint a világítós modell vagy a beépített bárszekrény. Ezek amellett, hogy szerencsés esetben megtaláljuk rajtuk, amit keresünk, arra a legjobbak, hogy imponáljunk velük magunknak: mi olyan fiú vagyunk, akinek bármelyik pillanatban szüksége lehet arra, hogy rapid úton tájékozódjék ezen a planétán. De természetesen imponálhatunk környezetünknek, lakótársainknak és esetleges vendégeinknek is, de ehhez már minimum el kell menni egy régiségboltig, és le kell mondanunk olyan huncutságokról, mint a belső világítás... Idetartozik még szervesen, hogy a földgömb kiváló ajándék, pláne gyereknek (ugyancsak felvághatunk vele magunknak - annál is inkább, mert elég drága holmi), lám, én az utódaim fejlődésére is odafigyelek.
Ha e páváskodást egészen az abszurd terekbe kívánjuk emelni, csináljuk mindezt éggömbbel... Mit szólnak a kedves vendégek, ha meglátnak az íróasztalomon, még jobb esetben a könyvtárszobámban egy Felkl-féle éggömböt az ezernyolcszázas évek végéről! Ebbe most inkább ne is menjünk bele, sok jót biztos nem szólnak, inkább próbáljuk meg gyorsan tisztázni az iménti állítás igazi főszereplőjének személyét.
Felkl János (1817-1887), vagyis Jan Felkl híres prágai nyomdász, aki glóbuszgyártó műhelyt működtetett a száztornyúban, majd miután az üzlet beindult, nyitott egyet az agglomerációban is (Roztoky). A vállalkozása igazán akkor virágzott fel, amikor a fia, Kristof Zikmund 1870-ben, huszonöt éves korában csatlakozott hozzá mint földgömbkészítő, és így létrejött a Felkl és fia cég (Felkl&Sohn), ami egészen a kommunista hatalomátvételig (pontosan 1950-ig) virágzott, volt üzlete Bécsben és természetesen Prágában is, s pár év múlva már tízezres nagyságrendben adtak el földgömböket számos méretben és számos nyelven. Persze nyilvánvalóan sokkal több okunk lenne itt emlegetni inkább a nagyszalóki születésű Hunfalvy Jánost (1820-1888), a magyar tudományos földrajz atyját, akadémiai tagot, aki konkrétan a nemzeti hősünk is, hiszen a szabadságharc alatti hősi magaviseletéért állásvesztést és börtönt is viselt.
De kifelejthetjük-e, ha már a neveknél tartunk, a kalandos és romantikus életű (dezertálás, várfogság, lefokozás, közkatonai szolgálat) Kogutowitz Manót (1851-1908)? Hisz' ő pedig a magyar kiadói kartográfia létrehozója.
Nos, ha egy szakág ilyen héroszokat produkál, mindenképpen megér egy kiállítást, s a Széchényi Könyvtár hatodik emeleti fordulójánál alig is tudnánk alkalmasabb helyszínt elképzelni egy kamarajellegű ismeretterjesztő (népszerű ismereteket szórakoztatva terjesztő, infotainment) kiállításnak. Visszatérve a bevezetőben felhozott úri sznobászathoz, épp könyvtárazni menvén megáll egy félórácskára a magamfajta, hogy a három gazdag faliújságot alaposan áttanulmányozza - és persze azonmód válasszon magának egy decens modellt. A három persze túlzás, mert az átellenben - a lépcsősor két oldalán - felfüggesztett két transzparensen valójában ugyanaz szerepel, csak az egyiken magyarul, míg a másikon angolul... Ezek a földgömbkészítés rejtelmeibe és gyakorlati tudnivalóiba avatnak be, lépésről lépésre, korról korra, mígnem a lépcsővel szembeni nagy transzparensen az itt is megidézett hősök és harcostársaik élete és főként műve jelenik meg. Van még két számítógép, amin gyakorlatilag a kiállítás anyaga érhető el - nem sétálva, ücsörögve. Vendégjátékra jött néhány idevágó műalkotás képe a Bélyegmúzeumból, ceruzahegyezők és levélnehezékek; nem hangzik egy zsúfolt valaminek, de higgyenek nekem: tartalmas, remek mulatság. S aki nagyon figyel, tán földgömböt készíteni is megtanul... Vagy ha nem is egészen, a kiállításon eltöltött idő utánra is felszerelkezhet annyi munícióval, hogy a jövőben kedvvel olvasgasson egy-egy ez irányú cikket, mondjuk az Élet és Tudományban, vagy ne kullogjon el fülét-farkát behúzva, ha egy társaságban ilyesmi beszélgetésbe sodródik.
Földgömböt csinálni pedig úgy kell - már egészen a kezdetektől -, hogy csinálunk egy favázat, amibe belekomponáljuk a gömbünk tengelyét (művészi munka ez), s erre a vázra kartonpapírt feszítünk, hogy az így nyert felületet kívülről gipsszel bevonva kialakítsuk a perfekt, hibátlan gömbfelületet. Innen már tényleg gyerekjáték, felragasztjuk a kinyomtatott gömbkétszögeket, miszerint szegmenseket (találsz bőven a neten), és már csak az utolsó felületkezelés vár rád, bevonod az egészet növényi lakkal. És kész is. Nehéznek hangzik? Ha megnézed ezt a kiállítást, kirázod a kisujjadból - vagy legalábbis még nagyobb vágyakozással nézed a szakbolt kirakatában vágyaid egyik titokzatos tárgyát.
Kerekes-Gombos János
Országos Széchényi Könyvtár, megtekinthető április 2-ig, keddtől szombatig, 10-21 óráig
