Mentem volna máris lendületből, ahogy szoktam, hátra, befelé a színfalak mögé, abba az irányba, amerre az öltözőjük sejlett, de utamat állta egy apró, ám annál szigorúbb biztonsági őr. Állj félre, te senki, a Magyar Narancstól vagyok - mondaná az ember ebben a helyzetben, ha uszító volna, s magát egy centivel is nagyobbra tartaná, mint aki mondjuk osztráknak vagy biztonsági őrnek született, így viszont ahhoz folyamodtam, ami már Trójában is fényesen bevált, s furfangos cselem eredményeképpen pár pillanat múlva nem kis rémületemre hat teljesen meztelen, tükrök előtt krémezkedő és pózoló férfitest között találtam magam. Jó estét, versenyzők - köszöntem illedelmesen -, én volnék a sajtó, nyilatkozzanak. Az érdekel, ki miért jött el erre, vagyis hogy az adatlap "Elképzelésem a versenyről" rovatába mit tetszettek írni, de használható, érdemi válaszra egyik lógó szerszám gazdája sem vállalkozott. Hajamra kenhettem a leleményességemet, de azért nem adtam föl, és nem támadt öngyilkossági gondolatom. Bosszúból elképzeltem azt a szituációt, ahogy gyakorolnak otthon az előszobai nagytükör előtt, és jön a gázóra-leolvasó.
Miután a mozgás- és szépségszakma helyi prominenseiből álló zsűri elfoglalta az asztalát,
a budapesti Attilát
szólította a színpadra elsőként az erősen izguló, bájos műsorvezető. Már libbent is volna föl a pódiumra, de sajnos nem azt a cédét rakták be a rendezők, amit magával hozott. Mindegy, vetkőzz - nógatta a bárpulttól valaki, de más zenére nem tudott. Az apró technikai malőr után viszont alaposan belelendült, felvitt egy lányt a visítozó gimnazisták közül, a székhez kötözte, izgatólag évődött vele. Miközben vetkőzött, boszorkányos ügyességgel bekötötte egy kendővel a szemét is az áldozatnak, majd pedig a közösülést imitáló csípőmozgás közben sejtelmes mosollyal előhúzott a gatyából egy legalább húszdekás banánt. Jaj, de nagy csibész vagy te, Attila, mondtam magamban, miközben meghámozta, s az immár egyáltalán nem röhögő, sőt egyenesen halálra vált, téglavörös lány szájába adta, de nagy hóhányó vagy, édes jó istenem. A műsor ezen pontján minden okom megvolt, hogy valami - a szívemnek oly kedves - zaftosabb botrányban kezdjek reménykedni, bár nem volt teljesen világos, mit értenek a rendezők "provokatív viselkedés"-en, ami a kiírás szerint azonnali kizárást von maga után. Nyilván, ha nem a banánt hámozza meg.
De legnagyobb sajnálatomra semmi ilyesmivel nem szolgálhatok. Innentől kezdve az volt a legvérmesebb provokáció, mikor Róbert tévedésből a zsűrit molesztálta, s a tinikkel testápolóval kenette be magát. Amúgy
langyos unalom,
rettentően vadítónak gondolt, macsós csábmosolyok, melyeknél borzalmasabbat elképzelni nem tudok, széttépett ingek, biciklisnadrágok, izomból lerántott torpedók és patentos tangabugyik az izmosra gyúrt farokon, s a közönség egyre jobban vonakodó, hatfős használható részét a pódiumra felrángató, lépten-nyomon visszatérő koreográfia, melynek következtében benne lesz a Fókuszban az osztályfőnök örömére - banánnal a szájban, a kézben csupasz férfiseggel - a negyedik bé teljes jelen levő csapata. A döntéshozás idegtépő perceiben pedig az érdeklődésemre adott válaszok is kísértetiesen ugyanazok: kalandvágyból jelentkeztem, vonzanak a kihívások, azért jöttem, hogy kipróbáljam magam, a barátnőim mondták, próbatételnek tekintem testileg és lelkileg. Miért nem sziklamászás, rafting, sárkányrepülés, hosszútávfutás? - feszegettem mániásan egyre-másra, hogy megértsem a kihívás e fajtájának az egymillás fődíjon túli belső indítékait, de nem jutottam az okokhoz semmivel sem közelebb. Abban szintúgy megegyeztek, hogy elég gyengék voltak mindannyian, tegyék hozzá gyorsan: a közönséggel egyetemben. Egyikük, akinek hobbija a vetkőzés, civilben is a legjobban vetkőzni szeret, elmondta, hogy egyszer, "mert nem volt ki a létszám, kisegített", s beugróként kétszáz csajszi előtt szerepelt, és "úgy azért jobban fel lehet pörgetni őket, tömegesen". Egy riadt számítástechnikust hagytam utoljára, a vendéglátósok, "a polgári életben? ott szórakozni szoktam, meg gyúrok is" típusú munkavállalók után, remélve, hogy általa a dolog lényegéhez közelebb jutok, de ő meg annyira szeretett volna inkognitóban maradni, annyira félt az erőszakos médiától, hogy egyfolytában oldalirányba pislogott, és még azt is titkolta, tagadta, hogy egyáltalán megszületett.
A zsűri szerint
a srácok aranyosak,
a jelmezek ellenben - az egy mozdulattal lekapható nadrágokat leszámítva - szegényesek voltak, viszont - fűzték hozzá sejtelmesen, segítő szándékú kritikai éllel - "a jóból is megárt a sok". Azt ugyan szerintem nem értette senki, hogy ez a megjegyzés mire vonatkozott, de mindenki egyetértően bólogatott, hóna alatt a Sex-hunting nevű társasjátékkal, amit ajándékba kapott, a banánost kivéve, mert ő három perc alatt ötvenezer forinttal gazdagodott, mivel továbbjutott. Talán a nők majd holnap, gondoltam hazafelé hajnaltájban, talán ők; mégiscsak az ő műfajuk. De nekik már - nincs az az isten - nélkülem kell riszálniuk.
Keresztury Tibor
A legközelebbi elődöntők március 9-10-én, illetve március 23-24-én lesznek.
