Amatőrsztriptíz Debrecenben: Mindegy, vetkőzz!

szerző
Keresztury Tibor
publikálva
2001/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

a hazában elsőként, országos amatőr sztriptízversenyt rendezett, férfi és női kategóriában, ami tényleg kuriózum, ha jobban belegondolunk. Hát akkor gyerünk.

a hazában elsőként, országos amatőr sztriptízversenyt rendezett, férfi és női kategóriában, ami tényleg kuriózum, ha jobban belegondolunk. Hát akkor gyerünk.Magam a férfitársadalom azon kisebbségéhez tartozom, akit a legkevésbé sem tud felizgatni, ha oszlopokra tekeredve vonaglanak, a csábosnak hitt fehérneműk kifejezetten taszítanak, a neccharisnya-magas sarkú kombináció egyenesen felkavarja az érzékeny gyomromat, az viszont kifejezetten érdekelt, hogy mit kezdenek a dobogón magukkal hasonló helyzetben meglett, ivarérett férfiemberek, miután valami előttem ismeretlen, rejtélyes oknál fogva, mindennemű külső kényszer nélkül kitöltötték a jelentkezési lapot s a mindenre kiterjedő, a nyelvtudástól a cipőméretig az összes létező adatot lekáderező nyilatkozatot. Utóbbiban többek között arra tettek fogadalmat a vetkőzni szándékozók, hogy nem tanúsítanak botrányos viselkedést a színpadon, műsorukban pornográf elemeket nem adnak elő, valamint hogy a közönséggel, a szervezőkkel és a zsűri tagjaival a versenysorozat ideje alatt semmilyen szín alatt nem létesítenek szexuális kapcsolatot, "kivéve természetesen azt az esetet, ha a közönség között lesz a házas-, élettárs, barát, ill. barátnő", mert akkor lehet. Amikor a jelentkezők csekély száma miatt már többször elhalasztott első elődöntőn a foghíjas teremben érkezéskor körülnéztem, azt kellett megállapítanom, ennek megtartásához nem kell majd különösebb önuralom. Az első asztalnál hat idétlen, spicces tini vihogott, mögöttük egy kockafejű úr gyomrozta elmélyülten hajlott kora ellenére inadekvát méretekben felhevült kedvesét, a további székeken szolidan darvadozó, idősödő középosztálybeliek. Na, mi a tényállás - kérdeztem az RTL-es kollégától, aki korábban érkezett, s már abszolvált egy beható terepszemlét, lesz esemény? Miben reménykedhetünk? Fáradtan legyintett, nem lehet a versenyzőkkel mit kezdeni, legalábbis forgatásilag, lévén, hogy nem vállalják az arcukat. Ki lesznek kockázva a képernyőn, mint a bűnözők, pedig ezek, ha jól tudom, sztriptíztáncosok. Na, majd én - gondoltam - lerántom a leplet róluk, ha már itt vagyok.

Mentem volna máris lendületből, ahogy szoktam, hátra, befelé a színfalak mögé, abba az irányba, amerre az öltözőjük sejlett, de utamat állta egy apró, ám annál szigorúbb biztonsági őr. Állj félre, te senki, a Magyar Narancstól vagyok - mondaná az ember ebben a helyzetben, ha uszító volna, s magát egy centivel is nagyobbra tartaná, mint aki mondjuk osztráknak vagy biztonsági őrnek született, így viszont ahhoz folyamodtam, ami már Trójában is fényesen bevált, s furfangos cselem eredményeképpen pár pillanat múlva nem kis rémületemre hat teljesen meztelen, tükrök előtt krémezkedő és pózoló férfitest között találtam magam. Jó estét, versenyzők - köszöntem illedelmesen -, én volnék a sajtó, nyilatkozzanak. Az érdekel, ki miért jött el erre, vagyis hogy az adatlap "Elképzelésem a versenyről" rovatába mit tetszettek írni, de használható, érdemi válaszra egyik lógó szerszám gazdája sem vállalkozott. Hajamra kenhettem a leleményességemet, de azért nem adtam föl, és nem támadt öngyilkossági gondolatom. Bosszúból elképzeltem azt a szituációt, ahogy gyakorolnak otthon az előszobai nagytükör előtt, és jön a gázóra-leolvasó.

Miután a mozgás- és szépségszakma helyi prominenseiből álló zsűri elfoglalta az asztalát,

a budapesti Attilát

szólította a színpadra elsőként az erősen izguló, bájos műsorvezető. Már libbent is volna föl a pódiumra, de sajnos nem azt a cédét rakták be a rendezők, amit magával hozott. Mindegy, vetkőzz - nógatta a bárpulttól valaki, de más zenére nem tudott. Az apró technikai malőr után viszont alaposan belelendült, felvitt egy lányt a visítozó gimnazisták közül, a székhez kötözte, izgatólag évődött vele. Miközben vetkőzött, boszorkányos ügyességgel bekötötte egy kendővel a szemét is az áldozatnak, majd pedig a közösülést imitáló csípőmozgás közben sejtelmes mosollyal előhúzott a gatyából egy legalább húszdekás banánt. Jaj, de nagy csibész vagy te, Attila, mondtam magamban, miközben meghámozta, s az immár egyáltalán nem röhögő, sőt egyenesen halálra vált, téglavörös lány szájába adta, de nagy hóhányó vagy, édes jó istenem. A műsor ezen pontján minden okom megvolt, hogy valami - a szívemnek oly kedves - zaftosabb botrányban kezdjek reménykedni, bár nem volt teljesen világos, mit értenek a rendezők "provokatív viselkedés"-en, ami a kiírás szerint azonnali kizárást von maga után. Nyilván, ha nem a banánt hámozza meg.

De legnagyobb sajnálatomra semmi ilyesmivel nem szolgálhatok. Innentől kezdve az volt a legvérmesebb provokáció, mikor Róbert tévedésből a zsűrit molesztálta, s a tinikkel testápolóval kenette be magát. Amúgy

langyos unalom,

rettentően vadítónak gondolt, macsós csábmosolyok, melyeknél borzalmasabbat elképzelni nem tudok, széttépett ingek, biciklisnadrágok, izomból lerántott torpedók és patentos tangabugyik az izmosra gyúrt farokon, s a közönség egyre jobban vonakodó, hatfős használható részét a pódiumra felrángató, lépten-nyomon visszatérő koreográfia, melynek következtében benne lesz a Fókuszban az osztályfőnök örömére - banánnal a szájban, a kézben csupasz férfiseggel - a negyedik bé teljes jelen levő csapata. A döntéshozás idegtépő perceiben pedig az érdeklődésemre adott válaszok is kísértetiesen ugyanazok: kalandvágyból jelentkeztem, vonzanak a kihívások, azért jöttem, hogy kipróbáljam magam, a barátnőim mondták, próbatételnek tekintem testileg és lelkileg. Miért nem sziklamászás, rafting, sárkányrepülés, hosszútávfutás? - feszegettem mániásan egyre-másra, hogy megértsem a kihívás e fajtájának az egymillás fődíjon túli belső indítékait, de nem jutottam az okokhoz semmivel sem közelebb. Abban szintúgy megegyeztek, hogy elég gyengék voltak mindannyian, tegyék hozzá gyorsan: a közönséggel egyetemben. Egyikük, akinek hobbija a vetkőzés, civilben is a legjobban vetkőzni szeret, elmondta, hogy egyszer, "mert nem volt ki a létszám, kisegített", s beugróként kétszáz csajszi előtt szerepelt, és "úgy azért jobban fel lehet pörgetni őket, tömegesen". Egy riadt számítástechnikust hagytam utoljára, a vendéglátósok, "a polgári életben? ott szórakozni szoktam, meg gyúrok is" típusú munkavállalók után, remélve, hogy általa a dolog lényegéhez közelebb jutok, de ő meg annyira szeretett volna inkognitóban maradni, annyira félt az erőszakos médiától, hogy egyfolytában oldalirányba pislogott, és még azt is titkolta, tagadta, hogy egyáltalán megszületett.

A zsűri szerint

a srácok aranyosak,

a jelmezek ellenben - az egy mozdulattal lekapható nadrágokat leszámítva - szegényesek voltak, viszont - fűzték hozzá sejtelmesen, segítő szándékú kritikai éllel - "a jóból is megárt a sok". Azt ugyan szerintem nem értette senki, hogy ez a megjegyzés mire vonatkozott, de mindenki egyetértően bólogatott, hóna alatt a Sex-hunting nevű társasjátékkal, amit ajándékba kapott, a banánost kivéve, mert ő három perc alatt ötvenezer forinttal gazdagodott, mivel továbbjutott. Talán a nők majd holnap, gondoltam hazafelé hajnaltájban, talán ők; mégiscsak az ő műfajuk. De nekik már - nincs az az isten - nélkülem kell riszálniuk.

Keresztury Tibor

A legközelebbi elődöntők március 9-10-én, illetve március 23-24-én lesznek.

szerző
Keresztury Tibor
publikálva
2001/9. (03. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs