Magyar Narancs: Mi az a nyelvérzék?
Kálmán László: Nagyon bonyolult dolog, a meghatározását az is nehezíti, hogy nincs vele kapcsolatos komoly kutatási eredmény. Alapvetően azt jelenti, hogy az ember érzékeny a nyelvi hatásokra. Tehát nem annyi, hogy az illető idegen nyelvek elsajátításában kiemelkedően tehetséges - az csak egy következménye annak, hogy az ember fogékonyabb arra, hogy akár az anyanyelvén, akár más nyelven mit hogyan fogalmaznak meg.
MN: Ez örökölt vagy tanult készség?
KL: Lehet, hogy van, akinek veleszületett adottsága van, de a legtöbb esetben nagyon jól fejleszthető. Azt sem lehet tudni, hogy a zenészcsaládokban azért van-e sok zenész, mert öröklődik a zenei érzék, vagy egyszerűen gyerekkoruktól kezdve ki vannak téve különféle hatásoknak. Mindenesetre attól, hogy valaki nem nyelvészcsaládba születik, még szert tehet remek nyelvérzékre, amennyiben ezt tudatosan fejlesztik. Ehhez az kell, hogy a gyerek addig is, amíg nem tanul idegen nyelvet, ráhangolódjon arra, hogy ne csak a tartalomra figyeljen, hanem a formára is. Ha a tinédzserkorig nem alakul ki ez az érzékenység, akkor már később sem fog.
MN: Mi ez a ráhangolódás?
KL: Annak a félig-meddig tudatos érzékelése, hogy a másik mit hogy mondott, miért úgy mondta. Az iskolában tanult nyelvtan - és részben az irodalom is - erről kellene, hogy szóljon. Azoknak a gyerekeknek, akiket érzékennyé tesznek a nyelvi formákra, nem pedig bemagoltatják velük a nyelvtani szabályokat, láthatóan sokkal jobban megy a nyelvtanulás. Amikor az ember idegen nyelvet tanul, az lenne a cél, hogy idegen nyelvű kifejezések és gondolatok között asszociációkat alakítson ki, anélkül, hogy az anyanyelvét közvetítőnek használja. A magyar-angol fordítások erőltetése, a szótározós módszer teljesen haszontalan.
MN: A magyarok miért vannak annyira lemaradva nyelvtudásban?
KL: Egyrészt a közoktatás korszerűtlensége miatt. Mindenkinél beidegződik egy olyan oktatási helyzet, amiben a tanár kiáll a gyerekek elé, és elmondja a tutit. Mi ezt megpróbáljuk memorizálni és visszaböfögni, majd, miután ezt szoktuk meg, ha elmegyünk egy nyelviskolába, ott is azt várjuk, hogy a tanár adja le az anyagot, mi meg ülünk és nézzük. Ez más tárgyaknál sem jó semmire, a nyelvnél meg különösen nem, hisz' nem tudunk megszólalni. Az iskolarendszerünk legalább 20-30, de lehet, hogy 50 éves elmaradásban van Európa többi részétől. A másik kérdés pedig az, hogy a motiváció elég erős-e. Érzik-e az emberek, hogy jó lenne tudni valamilyen idegen nyelven, vagy csak arról van szó, hogy egy papír megszerzéséhez le kell tenni valami nyelvvizsgát, aminél pontosan tudom, hogy mit várnak, és csak abból készülök. A motiváció hiánya összefügg a mobilitás hiányával: Magyarországról sokkal kevesebben mennek külföldre dolgozni, mint a környező országokból.
MN: A lemaradásunkban van szerepe annak, hogy a nyelvünk annyira különbözik másokétól?
KL: Az ember anyanyelvének a szerkezete nem befolyásolja azt, hogy milyen nyelvet tanul meg könnyen. Tehát nincs a magyarok vagy bármely nemzet számára könnyebben vagy nehezebben megtanulható nyelv. Például a finn, ami a mi nyelvünk rokona, a magyarok számára általában elég nehezen elsajátítható. Az angol teljesen más szerkezetű, mégis sokan nagyon magas szinten megtanulják. A különbségek oka a motiváltságban keresendő: az angol ma már mindenhez kell, a finn nem. Ha az ember kimegy külföldre, és ott tanul egy számára akár teljesen ismeretlen nyelvet, nagyon jól és gyorsan halad. A fő tényezők a belső indíttatás és a természetesség.
MN: Milyen természetesség?
KL: Egyszerűen ahol túl sok a tudatos erőfeszítés, ami izzadságszagú, az mindig rosszabbul megy. Kell az interaktivitás, hiszen a való életben is oda-vissza folyik a kommunikáció. Van egypár úgynevezett alternatív módszer, amiknél a beidegzés és a gyakorlás nagyobb szerepet kap, mint a nyelvtantanulás - ezek jobban is működnek. Egyébként ezek közül több külföldön már bevett módszer, csak nálunk szokás őket alternatívként emlegetni. Ezeknél többféle tevékenység van, változatosak az órák, a kommunikációt képekkel, illetve mozgással segítik, és a folyamat nagyban emlékeztet arra, amikor az ember külföldön van. Van egy mondás: amit tanultam, azt már mind elfelejtettem, amire rájöttem, arra mind emlékszem. Teljesen hiába mondják el nekem a ragozási sort vagy a különféle grammatikai szabályokat; csak akkor tanulom meg, ha használom és beidegződik, ha már önkéntelenül úgy rakom egymás mellé a szavakat, hogy az nyelvtanilag helyes. Kérdéses, hogy egyáltalán szükség van-e arra, hogy a szabályokat ilyen explicit módon megtanuljuk, hisz' az anyanyelvünk szabályait sem tudjuk explicit módon megfogalmazni. Az iskolában persze próbálkoznak ilyesmivel, de a későbbiekben senki sem emlékszik rá, és ha nem tanították volna ezeket, akkor is ugyanúgy tudnánk magyarul.
MN: A kétnyelvű szülők gyerekei általában jobban tanulnak további nyelveket. Ennek mi az oka?
KL: Erre sincs tudományos magyarázat, de a tapasztalatok szerint nemcsak nyelveket, hanem más dolgokat is könnyebben tanulnak, tehát az általános intelligenciájuk magasabb. A közoktatásban is nagyon jó lenne, ha állandóan összehasonlítanánk a tanult nyelvet az anyanyelvünkkel, hogy így fejlesszük a gyerekek nyelvérzékét. Az olyan nyelvi játékok, ahol teljesen ismeretlen nyelvű szavakat megadunk, és a gyerekeknek meg kell figyelniük, hogy mi a rendszeresség bennük, vagy a magyar nyelvvel való játékos foglalkozás, például szövegek átalakítása, majd annak megfigyelése, hogy mennyiben változott így meg a jelentésük, rendkívül hasznos lenne. Ezeket sajnos nem vagy csak nagyon kevés időben szokás csinálni az iskolákban, ellenben rengeteg idő elmegy teljesen haszontalan dolgokra.
MN: Mit tehet egy szülő, hogy rásegítsen a gyerek nyelvérzékére?
KL: Olyan játékokat kell játszani, amik a nyelvi megfogalmazás hogyanja és miértje köré épülnek. Ha a szülő jól beszél valamilyen idegen nyelvet, akkor azt is be lehet vonni a játékba, például: hogyan mondanád ezt angolul? Idősebbeknek nagyon hasznos lehet, ha eredeti nyelven néznek filmet, olvasnak vagy hallgatnak hangoskönyveket. És természetesen az idegen nyelvű társaság is rengeteget segít.
MN: Igaz, hogy minél öregebb az ember, annál nehezebben tanul nyelvet?
KL: Ha már korábban is foglalkozott nyelvekkel, akkor attól nem lesz nehezebb a tanulás, hogy már nem húszéves, hanem ötven. Ha az agy egyszer ráállt arra, hogy közvetlen kapcsolat legyen az idegen nyelv és a gondolataink között, tehát nem kell a magyar közvetítőnek, akkor ezt élete végéig tudni fogja. Egy zongorista, aki semmi más hangszeren nem játszott soha, viszont tudja, hogyan kell kialakítani a kapcsolatot a fejében lévő hangsor és a kézmozdulatai között, hetvenévesen is megtanulhat trombitálni.
