Virtuálfény

szerző
- sisso sun -
publikálva
1999/33. (08. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amit az összmagyar képes média művelt nemzeti napfogyatkozásügyben, az enyhén szólva értékelhetetlen volt. Sikerült nekik, ami már eddig is néhányszor: a tudományos érdeklődés meg a vizuálvadászati izgalmi készültség rovására teljesen elbillentették a mérleget a rábeszélőgépezet paranoid, aggódó szüleinek javára. Mindenesetre már a fél ország hányt augusztus 11-re a napfogyatkozás és a szemorvos szó hallatán. Többen bezárkóztak a lakótelepi szobájukba, megfosztották tíz év körüli gyermekeiket az életre szóló élménytől, volt, aki két hónapos terhesen azért nem nézte meg, mert félt, hogy megszül egy vak zigótát. Felőlem ezek után bármi megtörténhetett volna, még a magyarok újrabejövetele Androméda törzs néven is, de szerencsém volt, hogy akadnak olyanok, akik semmit nem bíznak a véletlenre, és büszke vagyok azokra az ismerőseimre, akik képesek voltak legalább egy vonatra felülni, hogy lássák, amit érdemes, feláldozva fél fizetésüket egy kecskeméti étterem oltárán.

Amit az összmagyar képes média művelt nemzeti napfogyatkozásügyben, az enyhén szólva értékelhetetlen volt. Sikerült nekik, ami már eddig is néhányszor: a tudományos érdeklődés meg a vizuálvadászati izgalmi készültség rovására teljesen elbillentették a mérleget a rábeszélőgépezet paranoid, aggódó szüleinek javára. Mindenesetre már a fél ország hányt augusztus 11-re a napfogyatkozás és a szemorvos szó hallatán. Többen bezárkóztak a lakótelepi szobájukba, megfosztották tíz év körüli gyermekeiket az életre szóló élménytől, volt, aki két hónapos terhesen azért nem nézte meg, mert félt, hogy megszül egy vak zigótát. Felőlem ezek után bármi megtörténhetett volna, még a magyarok újrabejövetele Androméda törzs néven is, de szerencsém volt, hogy akadnak olyanok, akik semmit nem bíznak a véletlenre, és büszke vagyok azokra az ismerőseimre, akik képesek voltak legalább egy vonatra felülni, hogy lássák, amit érdemes, feláldozva fél fizetésüket egy kecskeméti étterem oltárán.

Vadkempingező autókaraván, benne egy terepjárásra teljesen alkalmatlan fekete Porsche Mollyval és egyéb önvédelmi felszerelésekkel, ami az idegen, esetleg rosszindulattal közeledő embertársak elriasztására szolgált.

A vezérautóban, ami néhány órával előttünk indult, saját fejlesztésű, szupertitkos Global Positioning System műholdvevős komputerkeresővel lőtték be a fényes ösvényt, amely rendszerbe a kiszivárogtatás szerint körülbelül a hetvenes évek térképészeti adatait táplálták be - végül is az országhatáraink azóta nem változtak -, és ráeresztették a totalitás sávjának a koordinátáit. A házi GPS ezek után pedig a keleti országrész Tázlár, Bodoglár, Harkakötöny háromszöget köpte ki végeredményként, ahol a leghosszabb ideig, 2 perc 54 másodpercig jósolták a totális napfogyatkozást. Az ötvenkettes út szinte kihalt volt, sehol az érdeklődő tömeg.

Említett felszereléseinknek és Mr. GPS zseblámpával való köröző mozdulatainak köszönhetően rátaláltunk az éjszakai többiekre a Vigyázó-erdő egy lakatlan tisztásán az északi szélesség 46,5231972 fok és a keleti hosszúság 19,5671883 fok metszéspontján, a másnapi világ közepén, egy iparihulladék-domb közvetlen környezetében. Kétperces sátorverés és néhány üveg ital elfogyasztása után csillaghullás showműsort tekintettünk meg tejút-fokuszálásos észlelő módszerrel. Reggel hatkor ébredtem a katonai hálózsákban, arra, hogy a kellemes nyári zápor közvetlenül a torkomat irritálja. Délelőtt még a sátorból aggódtuk végig a tökéletesen reménytelennek tűnő borult időt, de Mr. GSP és Lujza nevű technomenyecskéje már felállították a hegesztőüveggel preparált videokamerákat, piros szigszalaggal megerősített fényképezőgépeket. Közvetlenül a holdárnyék beharapása előtt még elugrottunk a közeli Bodoglár szatócsboltjába, és meghallgattuk a lesütött szemű helyi nyugdíjasok vakulási jóslatait, valamint megtekintettük a kocsma előtti munkanélküliek versus kisgazdák euforikus traktorversenyét a napfogyatkozás tiszteletére. Egy darab svájci házaspár, nyilván szintén szakértői csapat, telepedett meg a közelben, és hozott nekünk best quality védőszemüveget. Megállapítottuk, hogy a fele napkorong még bőven elég lenne a Föld takarékos melegítésére, a negyede egyesek érzései szerint a marsi fényviszonyoknak felelne meg, azután viszont már csak úgy világított, mint egy hideg spotlámpa, és a környező erdő teljesen az őrült Rousseau képeinek színvilágát öltötte magára. A vadállatok nem vadultak meg, a madarak teljesen elhallgattak, és valahol a budapesti állatkertben elalváshoz készülődtek a rózsaszín flamingók. Amikor a holdárnyék teljesen rábukott a Napra, és már csak a koronája látszott, szabad szemmel bámultuk a csodát, mert úgy érdemes, és valószínűleg nem volt, akinek ne a fenséges, belenyugvással tudomásul veendő apokalipszis jutott volna eszébe. A szürkehályoggal áldott Nap mellett pislákolt a Vénusz, körülötte sötét felhőcafatok, lent, a horizonton pedig nyugodt hajnali fény. Kifordult delej-időjárás, mintha a Képes biblia népszerűsítő videováltozatának egyik helyszínén volnánk statiszták. Az idegrendszerek törékeny húrjai megsérültek, és könnyek bugyogtak a szememből, ami később kisebb ovis zokogásban ért véget, amikor tiszta erőből újra előbukkant az átkozott Nap. Semmi esély nem látszott az azonnali visszajátszásra. Ha nagy leszek, látványvadász leszek.

- sisso sun -

szerző
- sisso sun -
publikálva
1999/33. (08. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...