A második világháború után, 1948-ban a szövetségesek öt legnagyobb nemzetbiztonsági szervezete - az amerikai NSA, az angol GCHQ, a kanadai CSE, az ausztrál DSD és az új-zélandi GCSB - hozta létre az UKUSA nevű szövetséget a távközlési hálózatok lehallgatására és ellenőrzésére, elsősorban a szovjet ügynökök tevékenységét vizsgálandó. A szervezethez tartozó lehallgatóállomások évtizedeken keresztül egymástól függetlenül végezték munkájukat, a hidegháborús korszakban a telefon és a telex volt a fő csapásirány. Mint kiderült, a nagykövetségek és diplomáciai célpontok mellett már az ötvenes évektől kezdve a kommunikáció teljes spektrumának szűrése volt a cél, vagyis válogatás nélkül lehallgattak minden hozzáférhető - vezetékes, rádió, mikrohullámú és műholdas - csatornát, üzleti és magánbeszélgetéseket egyaránt. A nagy számítógépek megjelenésével a hetvenes évek elején az NSA automatizálta és számítógép-hálózatba szervezte az UKUSA állomásait, ennek a szupertitkos hálózatnak az Echelon kódnevet adták (semmi köze nincs a hasonló nevű hardvergyártóhoz).
A nyilvános számítógép-hálózatok
megjelenésével - a nemzetközi terrorizmus és a gazdasági kémkedés kordában tartására úgymond - az elektronikus adatforgalomra is rászálltak: szinte minden leolvasott weboldal, elküldött e-mail archiválódik valamelyik lehallgatóállomáson, csakúgy, mint a telefonbeszélgetések, amelyeket hangfelismerő technológiák segítségével analizálnak. A számítógépek minden állomáson ugyanazt a szoftvert futtatják, ez a "Dictionary", vagyis a Szótár, amely kulcsszavas keresést tesz lehetővé a hatalmas adathalmazban. Az öt tagország titkosszolgálatai összeállítottak és folyamatosan frissítenek egy-egy szótárt, amelyben a számukra valamiért érdekes kulcsszavak kapnak helyet - a napi "termést" átfuttatva ezen a programon, a gép kiválogatja a gyanús üzeneteket, ezek közül pedig ügynökök választják ki a valóban fontos információkat. Az egész folyamatot az NSA koordinálja - a brit, az ausztrál, a kanadai és az új-zélandi titkosszolgálatnak az amerikaiaktól kell kérvényeznie, ha a többi országban gyűjtött anyagból kíváncsi valamire.
A kilencvenes évek elején - a hidegháború befejeződésével és Európa világhatalmi ambícióinak kibontakozásával párhuzamosan - megtört a lehallgatóhálózatot addig övező teljes hallgatás: egyre több részlet látott napvilágot kiugrott vagy az amerikaiakat kritizáló titkosszolgák jóvoltából. 1991-ben egy korábbi GCHQ-tiszt a BBC kamerái előtt számolt be arról, hogy a titkosszolgálat minden Londonból ki- és bemenő telexet lekapcsol. "Mindent lehallgatnak: a nagykövetségeket, az összes céget, még a születésnapi üdvözleteket is. Betáplálják a Szótárba" - állította az ügynök. Az Echelon európai központja az észak-angliai Menwith Hill állomás, amely 1991-ben az "év állomása" címet kapta az NSA-tól az Öböl-háborúban tett szolgálataiért. Itt fut össze az összes adat, amelyet az Egyenlítő fölött geostacionárius pályán álló, a nemzetközi telefon- és adatforgalom nagy részét bonyolító Intelsat műholdak lehallgatásáért felelős bázisok - Morwenstrow (Anglia), Yakima (USA), Geraldton (Ausztrália), Waihopai (Új-Zéland) - gyűjtenek. Más Echelon-csomópontok az óceánok alatt húzódó távközlési kábeleket és a belföldi mikrohullámú vonalakat is figyelik.
"Európán belül
minden telefont, e-mailt és faxüzenetet rutinszerűen ellenőriz az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala (NSA). A kiválasztott információkat a kontinensről London és Menwith Hill érintésével műholdon juttatják el a marylandi Fort Meade központba" - állítja az Európa Parlament emberi jogi bizottságának tavaly nyilvánosságra hozott jelentése. Ez a gyakorlat ellentétes minden szabad ország alkotmányával és adatvédelmi törvényeivel, legtöbbször mégis a kormányok és a multinacionális telefontársaságok tudtával és beleegyezésével zajlik, annak ellenére, hogy többször bebizonyosodott: az USA politikai célokra is felhasználja a hálózatot. Magánemberként a védekezés lehetőségei szerények: az USA tudatosan akadályozza az erős kriptográfiai módszerek piacra kerülését - az egész rendszer hasznavehetetlenné válna, ha a nyilvános kulcsú kriptográfia elterjedne a mindennapi kommunikációs gyakorlatban. Az interneten néhány elszánt programozó jóvoltából léteznek már illegális, de használható megoldások - például az SSH terminálemulátor vagy a PGP e-mail-titkosító -, és elérhető egy olyan programocska is, amely minden elektronikus levél alá odabiggyeszt két sort a Szótárban minden bizonnyal előforduló kifejezésekből, nehogy elunják magukat az NSA szuperkomputerei.
- bodoky -
