Egy új tanulmány rámutat: nem létezett a T-rex riválisa

  • BM
  • 2020. január 2.

Tudomány

A kérdés már több mint három évtizede megosztotta a kutatókat.

Nem létezett a T. rex riválisának tartott Nanotyrannus – állapították meg amerikai kutatók a 2001-ben felfedezett Jane nevű példány lábszár- és combcsontmaradványainak mikroszkopikus elemzéséből.

Az Oklahomai Egyetem tudósa, Holly Woodward vezette kutatócsoport eredményei szerint az általuk elemzett csontok serdülő Tyrannosaurus rex csontjai, és nem az eddig önálló fajnak tartott, kicsiny testű húsevő dinoszauruszé.

A kutatókat már több mint három évtizede megosztotta a kérdés, hogy létezhetett-e a T. Rex kicsiny méretű riválisa, a húsévő Nannotyranus.

Nanotyrannus

Nannotyrannus

Forrás: The Dinasaur Database

1988-ban Robert Bakker és kollégái a Clevelandi Természetrajzi Múzeumban sorolták az 1942-ben felfedezett és a múzeumban kiállított első ismert példányt a Nanotyrannusra keresztelt önálló fajba.
2001-ben egy másik kutatócsoport egy kicsiny T. rex teljes csontvázára bukkant a montanai Ekalaka város közelében, a Jane-nek elnevezett példányról úgy vélték, hogy Tyronnosaurus rex, ám mások a Nanotyrannus fajhoz sorolták, mondván, különbözik a felnőtt T. rex egyedektől.

A Science Advances című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók paleohisztológiai módszerrel elemezték Jane és a Peteynek nevezett másik példány csontjait.
Ez a módszer megerősítette, hogy mindkettő a T.rex egy fiatal példánya és nem felnőtt Nannotyrannus. A tanulmány szerzői úgy vélik, nagyon valószínűtlen, hogy az utóbbi létezhetett.

„E csontok igazi érdekessége, hogy azok teljesen megkövültek egészen mikroszkopikus méretig. Ebből következtethetünk a növekedés ütemére, a korra és fejlettségük szintjére” – mondta Woodward az AFP francia hírügynökségnek.

A minták arról tanúskodtak, hogy mindkét dinoszaurusz elpusztulása idején gyors növekedési korban volt. A csontok növekedési gyűrűinek megszámolásával megállapították, hogy Jane 13, Petey 15 éves lehetett.

A tanulmány szerint a tudósok még igen keveset tudnak a dinoszauruszok életének első húsz évéről, amikor felnőtté fejlődtek. Jane egy tonna volt, amikor elpusztult, kifejlett egyedének a súlya megközelítette volna a tíz tonnát. „Mindenki szereti a T. rexet, de keveset tudunk arról, miként nő fel” – mondta a kutató.

Csupán öt-hét fiatal T.rex egyed fosszíliája ismert a világban, néhány közülük magángyűjtők kezében van, és így a kutatók nem tanulmányozhatják azokat – tette hozzá.

MTI

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.