Tudomány

Pierre Lévy filozófus, Internet-guru, a Párizs VIII. Egyetem Hypermédia tanszékének tanára. Mi a cyberkultúra? címmel hirdette az igét március huszadikán A Web és a Frankofónia Napján a Francia Intézetben. Az előadás után beszélgettünk vele.

A labdarúgó-világbajnokság nemcsak a FIFA és a multinacionális média gigantikus biznisze, az informatikai ipar is alaposan rástartolt a várakozások szerint 37 milliárd tévénézőt vonzó eseményre.

A tavasz közeledtére való tekintettel szeretnénk felhívni kedves olvasóink figyelmét egy korábban méltatlanul háttérbe szorult, manapság viszont ismét felfutófélben lévő sportágra, amely a közhiedelemmel ellentétben - legalábbis amatőr szinten - nem csupán a felső tízezer kiváltsága. A lovardákban friss a levegő, rengeteg nádszálkarcsú fiatal lány és sportos fiú szaladgál, de az extráktól eltekintve is fantasztikus élmény, amikor hatszáz kiló élősúly meglódul az ember feneke alatt, főleg ha úgy és arra, ahogyan azt magunk is elképzeltük. Van egy jó hírünk: a dolog tanulható.

Ahhoz képest, hogy mindössze arról van szó, valaki elvisz a hátán egy darabon, a lovaglás megdöbbentően sok alkatrészt és tartozékot igényel. A vámjogban alkatrész az, ami nélkül az áru nem működik, lovagláskor ez a nyereg és a kantár, a maguk al-alkatrészeivel. A tartozékok számosak, és sokkal érdekesebbek.

Valami misztikus okból kifolyólag - talán mert a kínaiak január végén tartották - idén február utolsó péntekére esett a Cagán Szár, vagyis a mongol holdújév ünnepe, úgyhogy kicsit még hálás is voltam a neves plazmagömbszakértőnek, aki ellentmondást nem tűrő hangon ufóvadászatra invitált, mert ezáltal megmenekültem a hazai nomád diaszpóra tiszteletbeli tagjaként szinte kötelező birkafaggyú-lakomától.

Sok diáknak ez volt az utolsó félév, hogy beiratkozáskor az oktatási intézményének tanulmányi osztályán pecsétet kapott a papírból készült diákigazolványba. Nagyon sok áldiáknak ez volt az utolsó félév, hogy valamilyen módon érvényesíthette diákigazolványát.

A rendszerváltás után az egyszerű magyar erdőrendszerből kialakult egy bonyolult tulajdonosi szerkezet. A kincstáré maradt ugyan az erdő egy része, ám szétdarabolódott, esetleg a vízügy tette rá a kezét, vagy az önkormányzat, és többnyire részvénytársaságok gazdálkodnak benne. Az erdőt ma gyakorlatilag egy erdész meg egy erdőmérnök felügyeli, a vállalkozók meg ültetik, vágják. Adonyban az ártéri erdőben megtekinthettük a magyar erdőgazdálkodás egy szeletét, és bepillantást nyerhettünk a falu életébe Nagy Győző erdész, egy exerdész, egy fotós meg egy eltévedt angol kocsmáros segítségével.

A gruppenszex és a számháború mellett az utóbbi évek legnépszerűbb társasjátéka a Scrabble. A betűkirakó táblás szórakozás 1996 óta már nemcsak a családi rendezvények, zsúrok és társasutazások privát szférájában, hanem a nyilvánosság előtt is zajlik: októberben, novemberben rendezik meg az országos bajnokságot egyre több résztvevővel. Akik nem bírják őszig, annyira dolgozik bennük a bizonyításvágy, havonta egyszer a Merlin Klubban mérhetik össze erejüket.

Vannak törvényes fizetőeszközök, melyekkel ha próbálnál rendeltetésszerűen bánni, megnézhetnéd magad. Ha a sarki fűszeresnél az elegánsnál valamivel több egy- vagy kétforintossal kísérled meg a negyed kiló élesztő ellentételezését, kínos perceket élhetsz át.

Fejvadász. Nem hangzik jól, van valami maffiózós mellékíze, pedig az elnevezés nem jelent mást, mint a (főleg) vezető beosztású emberek közvetítésére szakosodott üzletágat. Magyar megfelelője, a "közvetlen megkeresés" se hangzik jól, valahogy a boldogtalan nyolcvanas évek III/III-as személyi követője jut az ember eszébe róla.

A számítógép-hálózatokon kommunikáló közönségről számos mítosz forog közkézen. A tömegsajtó gyakran még ma is a társadalomtól elidegenedett, magányos fiatal fehér férfiak: technoanarchista szoftverkalózok, ketchuposflakon-gyűjtő autodidakta pirotechnikusok, perverz gyerekpornó-terjesztők, gyűlöletkeltő politikai radikálisok és számítógépfüggő virtuálterminátorok játszótereként ábrázolja az Internetet. A másik oldal szólásszabadságról, globális közösségről, civil libertarianizmusról és egy új, digitális nemzetről beszél. A Wired decemberi száma utánajárt a dolognak.

Az elmúlt években a számítógépes hálózatok térnyerésével világszerte egyre égetőbb a kérdés: biztonságosan jut-e az elektronikus úton továbbított irat a címzetthez, mennyire hitelesek a továbbított adatok, illetve a feladó személye. A digitális aláírásról, valamint az elektronikus okiratokról már itthon is - más európai országokkal nagyjából egy időben - készült egy tervezet, amelynek legfontosabb eleme, hogy az elektronikus okirat joghatásait azonosnak kívánja elismertetni a hagyományos úton keletkezett okiratéval.

Az e-mail használatának terjedésével vírus-rémhírek is egyre sűrűbben látnak napvilágot, két héttel ezelőtt sajnos a MaNcs is közölt egyet. Van olyan körlevél, amely már évek óta járja az Internetet, mert mindig akad, aki továbbküldi. Pedig az e-mail a tudomány jelenlegi állása szerint önmagában soha nem fertőző, csak ha vírusos programrészletet vagy szöveges fájlt csatolnak hozzá. A számítógépvírus csak a csatolt állomány lefuttatásával, illetve megnyitásával aktivizálódhat.

A Netscape Communications múlt negyedévi veszteségei bejelentésével szinte egy időben ígéretet tett: webböngészője, a Communicator következő verzióját a forráskóddal együtt ingyen fogja adni. A meglepetés nem az, hogy ingyen, hanem az, hogy forrással együtt. Miért ilyen hihetetlen ez? Mitől olyan értékes a forráskód?