A lovaglással kapcsolatban nincs forgalomban jópofa sportsztori, maguk a régészek is erősen bizonytalankodnak, ki kezdte. Szívesen fogják a Kr. e. II. évezred közel-keleti lovasnépeire, de ritkán vallanak határozottan színt a lovon üléssel kapcsolatban - ha a hettiták, hurriták, asszírok nem szekereztek, valószínűleg szőrén ülve kapaszkodtak, legalábbis az első perecelésig. Az európai lósportot egyes szakértők az araboknak, mások eleinknek tulajdonítják, de a neves evolucionista régész, Grahame Clark is kissé zavarosan tálalja a sztorit. Ahogy A világ őstörténete című szakmunkájában a hallstatti vaskorról szóló fejezetben fejtegeti, "távolról sem bizonyos, hogy ezeket (mindenféle fémcuccot - W. R.) valóban lóhátról való harcra szánták, ahogyan sokan állítják. Nincs kétség afelől, hogy a hallstatti harcosok lovagoltak, de arra sincs bizonyítékunk, hogy a lovakat igazi lovassági harcra használták; megtörténhetett az is, hogy úgy alkalmazták őket, mint a La Téne vagy más korai szekeresek, akik járműveiket arra használták, hogy a harcosokat a gyalogos küzdelemhez legelőnyösebb helyre szállítsák." Hát, ha csak úgy nem.
Lóra sokkal
könnyebb sokat költeni,
mint teniszre vagy siklóernyőzésre, ezért a lósport időleges enyhülést hozhat a pénzköltési problémákkal bajlódóknak. Gazdagabb országokban a lótartás majdnem olyan természetes, mint az automata garázsajtó, Fritz Wepper például, aki Derrick felügyelő hű segítőtársát, Harryt alakította, valósággal összeomlott, amikor magyarországi látogatásán megtudta, hogy magyar hangjának, Gálvölgyi Jánosnak nincs vadászkastélya és lovai, mert neki igen, emígy viszont ugrott a közös kárpáti körverseny.
Nyerget közös, túros hátú, lovardai lóhoz vélhetően nem vesz senki, saját pacira viszont már mindenképpen muszáj. Nyereg és nyereg között elképesztő különbségek lehetnek attól függően, mi a célunk: a komancsok ellen megyünk, vagy csak a lengyel öttusa-válogatottat akarjuk megszorongatni. Az arany középút az úgynevezett univerzális nyereg, ami negyvenezertájt kezdődik, majd ára meredeken ível a hat számjegyű kategóriába, egy márkás Stübben például belekerülhet két-háromszázezerbe. Nagyjából hasonló a kezdőpontja a speciális nyergeknek is, csak a csúcs magasabb egy kicsit: az ugró, díjlovagló, military vagy távlovagló nyereg képezi az utat a végkifejlet, a millió feletti, korlátozott kiadású, optikai tuninggal vastagon ellátott westernnyereg felé, s ez csak az ülés. Alá rakhatunk izzasztót a
konzervatív lópokróctól
a zselétöltetű, űrlovakra való különlegességekig. Kell továbbá kengyelszíj és kengyel, ilyenkor álló helyzetben már fotóztathatjuk magunkat, különösen ha westernnyeregben ülünk, mert azon van kapaszkodó.
Haladáshoz előbb-utóbb menthetetlenül beszerezzük a kormányművet, a kantárt, ahol megint a Stübben a hájtek 16 100-ért, a zabla és szár valamivel olcsóbb. Hogy érdemes-e spórolni, viszonylagos: rossz szárat rossz fogni, mert csúszik, egyébként is rémületes veszélyek leselkednek a lovasra. A ló elöl harap, hátul rúg, oldalt szambázik, ha pedig a két fő veszélyforrástól nagyjából egyenlő távolságban ülünk, elszakadhat a hevederszíj, vagy letörik a kengyellakat. Vagy hogy ne gondoljunk egyből a legrosszabbra, félig-meddig leesünk a lóról, a lábunk beleakad a kengyelbe, az arabs paripa pedig haza vágyván Damaszkuszig halálra hurcol. Ez ellen véd az egyik irányba nyitott kengyel, amiből könnyen kifordul a lábunk, már ha le akarjuk égetni magunkat.
A laikus számára a sok tökegyforma fémalkatrésznél jóval érdekesebb a tartozékok varázslatos világa
a patamosó keféktől
a gumikeféken át az őrült fogászok által olyannyira kedvelt patakaparókig. Ez azonban mind semmi. A lósport kitermelte a maga extráit: a sort érdemes a sárgarépás brikettel kezdeni, ami 95 forintos darabárával méltányos üzletnek tűnik. Az érdekességek a nyereg általi kidörzsölésre javallott ír hámosító kenőccsel, a lóneogranormonnal kezdődnek, melynek hivatalos neve Irish green gel, na persze, majd pont red vagy blue lenne az ír szutymó. Mint tudjuk, testépítők nagy sikerrel szedik azokat a doppingszereket, amik a versenylovakból is kihozzák a maximumot, ezért rejtőzhetnek nagy lehetőségek a lómasszázsbalzsam humán felhasználásában. Német gyártmány, egy méretes tégely mindössze 1100 forint, és a maradékkal érdekes színt vihetünk közhelyesedő nemi életünkbe.
Úgyszintén az űrkorszak vívmánya az a táp, ami a többi tápba vagy zabba keverve a lónál fokhagymaszagú bőrkipárolgást okoz, ezáltal a repülő rovarok elkerülik az állatot, és csak a lovas bír megmaradni a közelében. E szájon át szedhető SzuKu kilója háromezerhatszáz, a gyártó napi 25-100 gramm fogyasztását ajánlja.
A ló valószínűleg szereti, ha lovaglópálcával verik (798-3580 Ft), legalábbis ahhoz képest, amikor egyik legérzékenyebb részébe mélyesztenek
egy derelyeszaggatót,
amit csizmára szerelve már sarkantyúnak hívunk. Tekintetbe véve, mennyire sokoldalú szerszám - mint emlékezetes, a bélyeg is azért fogazott szélű, mert egy élelmes lovastiszt megunta a postázóban a körömvágó ollós piszmogást -, meglepően olcsó. Egy egyszerű rézsarkantyú már 1180-ért megvásárolható, itt a minőséget a rozsdamentes acél westernsarkantyú jelenti, amellyel kétségtelenül kihozhatjuk a maximumot szegény paripából.
Bizonyos körökben kisebb állatokat költöztetnek az istállóba, a lovak mellé. A birka, macska vagy nyúl szemfülesség függvényében néha ingyen is van, megnyugtatja a lovat, hogy mivel, az nehezen megfejthető etológiai rejtély. Jó, a nyúl mondjuk érthető azoknál a lovaknál, akik látták a Gyalog-galoppot, de mit várhatunk egy cicától? A szokás állítólag Angliából ered, ahol teljes elszigeteltségben tartják a gyárilag társas lény lovakat, akiknek a ménesből kiszakítva talán vigaszt nyújtanak sivár magányukban a kis cellatársak.
Winkler Róbert
Az árak a Nagy Lovas Kft. Budapest, József krt. 69. szám alatt található üzletéből származnak.
