Plazmagömbök Budakeszi fölött: Pángalaktikus holdújév

szerző
- bodoky -
publikálva
1998/10. (03. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Valami misztikus okból kifolyólag - talán mert a kínaiak január végén tartották - idén február utolsó péntekére esett a Cagán Szár, vagyis a mongol holdújév ünnepe, úgyhogy kicsit még hálás is voltam a neves plazmagömbszakértőnek, aki ellentmondást nem tűrő hangon ufóvadászatra invitált, mert ezáltal megmenekültem a hazai nomád diaszpóra tiszteletbeli tagjaként szinte kötelező birkafaggyú-lakomától.

Valami misztikus okból kifolyólag - talán mert a kínaiak január végén tartották - idén február utolsó péntekére esett a Cagán Szár, vagyis a mongol holdújév ünnepe, úgyhogy kicsit még hálás is voltam a neves plazmagömbszakértőnek, aki ellentmondást nem tűrő hangon ufóvadászatra invitált, mert ezáltal megmenekültem a hazai nomád diaszpóra tiszteletbeli tagjaként szinte kötelező birkafaggyú-lakomától.

A Hold kulcsszerepet játszott ezen a pszichedelikus hangulatú péntek éjszakán: a Verőczei W. Ernő, egy biztonságtechnikában utazó villamosmérnök által felfedezett és extraterresztiális eredetű plazmagömböknek tulajdonított jelenség - amely azonos lehet a régi pásztorok által lidércfényként emlegetett természeti tüneménnyel - ugyanis csak holdfénymentes éjjeleken figyelhető meg, a felfedező elmélete szerint azért, mert a repülő csészealjak robotszondáiról van szó, amelyek gyenge fényben is jól látnak, teljes sötétségben azonban kénytelenek maguk megvilágítani a gyanús objektumokat. "A plazmagömbök fénye színes lézerfények keveréke, és mindig elölről néznek meg bennünket, mert feltehetően a szem írisze alapján azonosítanak" - magyarázta emberünk, akit a tudományos körök elutasító magatartása egyre merészebb elméletek megfogalmazására ösztönöz. Amit viszont valóban fel tud mutatni, az több, mint puszta spekuláció - ötéves munkával begyűjtött megfigyelésekről, mérésekről és videófelvételekről van szó, amelyekre még senki nem adott minden szempontból kielégítő magyarázatot.

Verőczei mintegy öt évvel ezelőtt hobbiból videózgatva bukkant a jelenségre, amelyet azóta tudományos alapossággal tanulmányoz, elképesztő teóriáival és mániákus erőszakosságával azonban riasztóan tálal: kezdetben titkolta a lelőhelyeket, és egy "tudósbizottság" felállításával próbálkozott, az MTA azonban nem vette komolyan, és nem vizsgálta eredményeit. Azóta nagyon ki van akadva a "tudósokra", helyenként már-már publicisztikai hevülettel - "Legyen vége

a tanulatlan álufókutatók

halandzsáinak és az elmeszesedett tudósok nagyképű és buta elutasításának!" - ostorozza a többi ufóst és a tudományos nómenklatúrát egyaránt. Ma már a média az az utolsó szalmaszál, amelytől végre elismerést remél: magánkiadásban publikálta "gyakorlati ufókutatási" térképeit, újságírókkal és forgatócsoportokkal járja a helyszíneket.

Ha a videókamera nem rögzítette és a velünk cserkésző Civil rádiós kolléga nem erősítette volna meg a látottakat, azt kellene hinnem, hogy egy rendkívül szuggesztív, megszállott egyéniség vetítette elmémbe a korszellem diktálta vízióját: egy sötét szántóföld közepén ácsorogva, a közeli település jól elkülöníthető fényei fölött - az ufóvadász elmélete szerint a plazmagömbök az elektromos távvezetékekből nyerik az energiát, és közeli fényforrásokkal álcázzák magukat - négy alkalommal, más-más helyen izzott fel a különösen vibráló fehér fénypont, egy alkalommal pedig zöldes színű fénymag húzott el mellettünk, amely hullócsillagnak túl közelinek, petárdának pedig túl csendesnek tűnt. Vezetőnk szerint a plazmagömbök reagálnak a megfigyelő tevékenységére, tehát különös dolgokat kell tennünk ahhoz, hogy "megnézzenek" minket. És valóban: egy nádas mellett lapulva a földfelszín közelében is megjelent egy fénypont, amely többször is kialudt, mikor figyelni kezdtem, de ha elfordultam, újra felizzott.

Átveréstől azért nem tartok, mert ha Verőczei valóban színjátékot játszana, az túl sokba kerülne ahhoz, hogy ennyire elbaltázza a marketinghadjáratot. Könyvében az összes ufómítosz tetten érhető, "a NASA rejtegeti a bizonyítékokat" típusú, x-aktás beütésű összeesküvés-elméletektől kezdve a legvadabb pszeudotudományos fejtegetésekig: a fényjelenséget a tudomány mai állása szerint ismeretlen kvantumfizikai törvényeket sem mellőző asszociációs lánc mentén összefüggésbe hozza a repülő csészealjakkal és a gabonakörökkel is. Gyakorlatilag bármilyen fényképen képes észrevenni egy jellegzetes csészealjformát, és a fényjelenség megfigyelése után egy fa ágain talált pókhálószerű fehér fonalakra is van magyarázata: ez olyan szupravezető, antigravitációs tekercs, amely szigetelőréteggel ellátott, egyetlen protonsorból áll. "El kellett volna olvasni előző könyveimet Stockholmban is, akkor nem fecsérelték volna az érdemtelenül kiosztott Nobel-díjakra a pénzt".

Az attitűd nagyon ismerős: egy számítógépes ismerősöm szerint például az Intel legújabb, és még be sem jelentett mikroprocesszorai is megvannak a roswelli ufóbaleset óta, csak lebutították, és fokozatosan rakosgatják vissza az okosságokat, hogy hosszabban lehessen tarolni a piacon. Ez az eszmerendszer egyfajta

pángalaktikus szabadkőműves-páholyt

sejtet, amely a kormányok és a nagy multinacionális vállalatok mögött szürke eminenciásként irányítja a Földet - ez az úgynevezett New World Order (tessék rákeresni az Interneten), amelynek keretében tulajdonképpen az emberiség felzárkóztatása folyik - egyelőre titokban, mert még nem vagyunk elég érettek a galaktikus civilizációba való bekapcsolódáshoz.

A felfedezőútról a városba visszaérve, jóval éjfél után, egy álarcosbálba vetődtem, ahol szűretlen búzasört kortyolgatva próbáltam feldolgozni a tapasztaltakat. "Ha sokáig nézünk egy irányba, ott előbb-utóbb feltűnik egy ufó" - állítja Verőczei, és szerintem még ő sem sejti, milyen igaza van: Julius Caesar, Micimackó, egy sábeszdeklis szerzetes és egy gyönyörű gésa viszkispohárral dobálózó társaságában könnyű volt belátni, hogy mindannyian ufók vagyunk egy kicsit, és hamarosan viszonozhatjuk a plazmagömbök látogatásait. Kezdetben például a Holdon, ahol egy múlt heti bejelentés szerint a NASA szondája egy bázis létrehozásához is elegendő vizet talált a pólusokon.

- bodoky -

szerző
- bodoky -
publikálva
1998/10. (03. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...