MN: Van-e szabadság a hálóban?
PL: Ha azt mondanám, hogy a háló szabadságot jelent, hiú reményt keltenék. Vannak bizonyos szabadságfokai, de a szabadság a személyben vagy az adott embercsoportban rejlik. Például az interaktív televíziózás vagy a szupermarket shopping egyáltalán nem mondható pozitívnak kulturális szempontból, de minden, ami eszmecseréhez, diskurzushoz és kölcsönös elmélyüléshez vezet demokratikus alapon, tehát ami a kollektív intelligenciát szolgálja, az érdekes és fontos.
MN: A személyes kapcsolatokra is olyan jó hatással van a háló, mint a kollektív intelligenciára?
PL: Nem hiszem, mert az Internet jó esetben is csak valami plusz lehet két ember kapcsolatában. Nem szabad, hogy egy személyes beszélgetésben az Internet legyen a lényeg, és ne az ember.
MN: Hova fejlődhet a háló a jövőben? Regionalizálódhat-e amiatt, hogy az ember nem bír áttekinteni ilyen mennyiségű információt?
PL: Nem jövő idő ez, már most is kis csoportok szimbiózisának látom a kibernetikus teret. Vannak, akik csak bizonyos vitacsoportokra vannak rákapcsolódva, levelezőlistákon élnek, vannak, akik csak bizonyos weblapokon szörföznek, vagy csak a homepage-ek érdeklik őket, esetleg csak családtagokkal kommunikálnak.
MN: Nem fogja egyre jobban zavarni a felhasználókat, hogy nő a dezinformáció mennyisége?
PL: Erre a személyes tapasztalatom a válasz: ha elhittem volna mindazt a baromságot, amit születésemtől fogva hallottam, még mielőtt az Internet létezett volna, most nem tartanék itt. A nyelv nagyon veszélyes dolog, és az a sok hülyeség, amit összeolvastam, telefonon hallottam, vagy vegyük a lehető legrosszabbat, amit a tévében láttam, nem rosszabb, mint azok az információk, amiket a hálóról szerzek. Az Interneten az van, ami a valós világban. Viszont az az előnye, hogy gyorsabban be lehet lépni a közegbe, könnyebben, rendszerezettebben lehet elérni az információkat. Abszurdnak tartom azt az elvárást, hogy minden igaz legyen: annyi megközelítési mód van, ahány ember.
MN: A megközelítési mód nem egyenlő az információval.
PL: Úgy értem, hogy ami az egyik embernek érdekes, az a másiknak nem. A lényeg az, hogy az Internet minden egyes egyénnek visszaadja azt a felelősséget, hogy maga szűrje meg az információt. Jobb, ha a saját szabadságát és tudását kell használnia, mintha alávetné magát valami intézmény, egyetem vagy szerkesztőbizottság akaratának, ami helyette dönti el, hogy mi az igaz.
MN: Létjogosultnak tartja a cenzúrát a világhálón?
PL: Bizonyára sokat hallott azokról a totalitárius berendezkedésű országokról, amelyek a terror, a pornó és a külföldi befolyás veszélyével indokolják az Internet-cenzúrát. Sok éve szörfözöm, de személyesen sosem néztem meg például pornóképeket - persze mondhatnám, hogy a papírképeket ez esetben is előnyben részesítem -, és náci propagandával sem szembesültem. Komolyan neki kellene ülnöm, ha ilyesmit akarnék találni.
MN: Ön gyakran utal arra, hogy az Internetben a világbéke lehetősége is benne rejlik. Ez igazi optimizmus.
PL: Az országok felettiség hosszú folyamat eredménye: az Internet csak hozzáadódik a posta fejlődéséhez, a telefonrendszerhez, a vonattal való utazás lehetőségéhez, a nemzetközi kereskedelemhez, a gazdasági integrációhoz, a nemzetközi tudományos összefogáshoz. Az, hogy a szobából sem kell kimozdulni a kapcsolathoz, csak megkoronázza az eddigi folyamatot. Az Internet érezteti, hogy ugyanazon a bolygón élünk, az emberiség része vagyunk. Ezt reményt keltőnek érzem, de nem állítom egyértelműen, hogy világbékéhez vezet.
MN: Az Internet demokratikus társadalmában talán a széttagolódás lehetősége is ugyanúgy benne van, mint a globalizációé. Vajon demokratikus és békés-e a kibernáció?
PL: Nem vagyok biztos benne, hogy létezik ez a sokat emlegetett kibernemzet. A hierarchia viszont mindenben létezik, de nem csupán egy hierarchia. Vagyoni hierarchia, aztán a tudás hierarchiája, a spirituális hierarchia és a többi. Fontos azonban, hogy az önkifejezés korlátai sokkal gyengébbek ebben a kommunikációs szisztémában, mint a sajtóban. Akik az Internet hierarchiájáról beszélnek, elfelejtik, hogy miféle hierarchia létezik a médiában, miféle leválasztódások jönnek ott létre.
MN: Van, aki az Internet miatt bezárul a körülötte lévő világ előtt.
PL: Internet-függők kevesen vannak, de ez a jelenség akár normális is lehet: korábban is függtünk dolgoktól, mondjuk az elektromosságtól. Nemzeti katasztrófát idézhet elő például az olajhiány vagy a telefonvonalak tönkremenetele. Képzelje el, hogy minden egyes oldal fehérré lesz, eltűnik mindaz, amit írt. Képzelje el az életét frizsider nélkül. Mindentől elkezdünk függeni, ami kényelmesebbé teszi az életünket.
MN: A nyelv egységesedése, illetve rombolódása is fontos kérdés az Internet vonatkozásában. Önt mint frankofónt nem zavarja, hogy az Internet nyelve az angol?
PL: Egyáltalán nem. Szerencse, hogy az Internet-angolnak nem a shakespeare-i változata a domináns a neten, különben nem is mernék írni oda. De iszonyú széles skálája létezik a nyelvi szinteknek, és egyre több nyelv szerepel: ezért is gondolom, hogy a háló demokratikus képződmény, mert ezt is elviseli.
- sisso -
(Köszönjük Falvai Györgyi segítségét a fordításban)
