A szót már eleve rosszul használják a szakmán belül is. A fejvadászat csak azt jelenti, hogy X. Y. közvetlenül megkeres embereket. Magyarországon viszont a fejvadász cégek többsége adatbázisos közvetítést csinál, tehát nem "keresnek meg közvetlenül" embereket. Van egy-két cég, amelyik tényleg fejvadászatra specializálta magát, de ezek vannak kevesebben.
A megkeresett ügyfelek állítólag úgy beszélnek a fejvadászatról, hogy "valami hülye rám telefonált". Ilyenkor pattanásig feszül a hangulat, mint amikor a maffiát szekálják a környezetvédők, mindenki bosszankodik, hogy honnan a jó istenből tudták meg a címét. Majd, amikor közlik vele, hogy a négyszázezer forintos nettó fizetése helyett hétszázötvenezres vár rá, mégiscsak elmegy az "interjúra", ahol a napi munkáról, a tervekről esik szó. A delikvens magánéletébe (házasság, gyerek) is belekérdeznek, noha gazdasági igazgatói szinten úgyis mindegy, hogy van-e gyerek, ennek az életszínvonalnak már velejárója a babysitter. Az ázsiai cégek kimondottan rámennek a családi állapot taglalására, de a vallási hovatartozásra sehol sem illik rákérdezni. Az elbírálásnál fontosabb a tapasztalat, mint az iskolai végzettség.
A beküldött önéletrajzoknál előfordul, hogy a páciens mellékel fényképet is. Van, aki a borítékba családi fotót is tesz, melyen kutya, villa, cabrio és más jótétemények díszletezik a boss életrajzát. A titkárnőkre szakosodott közvetítőirodákba a lányok szeretnek teljes alakos képet küldeni, fotóműtermi beállítással, ami inkább rontja az esélyeiket. Az angol nyelvű életrajzokban gyakran kapitális nyelvi hibákat ejtenek a pályázók, de a sznobéria is sok esetben csapta ki a biztosítékot. A jelentkezők sokszor említenek olyan business schoolokat, mint például: New York City University - Veszprém. Ennél csak egy rosszabb van: amikor a komplexusos tanítóképzősök Pedagógiai Főiskolaként aposztrofálják oktatási intézményüket.
Magyarországon 1990 óta létezik fejvadászat, azóta, hogy külföldi cégek gyökeret eresztettek a fővárosban. Ezek a cégek nem feltétlenül külföldi tulajdonúak, például az egyik "ősvállalkozás", a Telkes, magyar érdekeltségű. A közvetített munkaerő viszont jobbára külföldi cégeknél landol, többek között azért, mert a fejvadászat igen drága mulatság. Egy magyar cég általában nem tud egy gazdasági igazgatóért két-három millió forintot fizetni a közvetítő cégnek. A fejvadászok a lepasszolt főnökért az éves fizetésének egyharmadát kérik el. Azt mondják, magyar cégekhez amúgy sem kellenek csúcskvalitású emberek, ezért ott nincs is közvetítés.
A fejvadászat az emberkereskedelem szépített szinonimája, az alkalmazottak egy-egy sikeres tranzakció esetén 200-300 ezer forint jutalékot kapnak. Persze nagyban működik a korrupció, hisz ha az ügynök a saját szakállára dolgozik, akár a tripláját is megkeresheti a normál jutalékának, de józan ész birtokában nem dolgozik saját zsebre, mert ha egyszer kitudódik a fusizás, hősünk kinyírja magát a szakmából. Az viszont többször előfordult már, hogy a vállalkozó kedvű fejvadász, miután kiépített egy ügyfélkört, elvitte őket magával, és saját céget alapított.
A honi fejvadászat főleg a pénzügyi, az értékesítési és a számítástechnikai piacra specializálta magát. Sok terület (például a reklámipar) annyira belterjes, hogy nem keresnek közvetítőket. Melléfogás kimondottan vezető pozícióban (ügyvezető, gazdasági igazgató) nem nagyon fordult elő, mert a fejvadászok sok szűrőt iktatnak be. Több az interjú, több mód nyílik az ügyfél alapos ellenőrzésére.
A fejvadász cégeknél megforduló ügyfelek közül a nők még mindig inkább a Pretty Woman és a Signora kollekcióit részesítik előnyben, az elegáns kiskosztümökkel legközelebb csak Bécsben lehet találkozni. A férfiak viszont már-már hozzák a kifutó szériás Hugo Boss öltönyöket, és jobban adnak az üzenetértékű márkákra. Itthon persze még sokára jön el Brett Easton Ellis Amerikai psychó-s vonala, de már érzékelhetőbb a "szemétláda kölnivel" stílus. A fejvadászat nem "átváltoztatjuk" tanácsadó szolgálat, de kirívó esetekben megemlítik, hogy a bordó hittérítő öltöny például nem divat. Elgondolkodtató, hogy a fejvadász cégek negyvenedik életéven túl már nem nagyon fogadnak el életrajzot. Egyre több a 28-30 éves vállalati igazgató. Érdeklődtünk, mely cégeknél dolgoznak a legnagyobb arcok. A megkérdezett fejvadászok szerint létezik egy Pannon GSM-es nagyképűség, ami minden pannonosban megvan, de a "helyrerakás" nem tartozik a fejvadászok tevékenységi körébe. Azt mondják, a nagy arc nem gond, sőt sok esetben "előnyös". És különben is: azt minden fejvadász tudja, hogy ebben a kultúrkörben a viktoriánus szabályok nem jelentenek kapaszkodót.
Poós Zoltán
