Pénzváltás a Magyar Postán: A nagy üzlet

  • 1998. március 5.

Tudomány

Vannak törvényes fizetőeszközök, melyekkel ha próbálnál rendeltetésszerűen bánni, megnézhetnéd magad. Ha a sarki fűszeresnél az elegánsnál valamivel több egy- vagy kétforintossal kísérled meg a negyed kiló élesztő ellentételezését, kínos perceket élhetsz át.
Vannak törvényes fizetőeszközök, melyekkel ha próbálnál rendeltetésszerűen bánni, megnézhetnéd magad. Ha a sarki fűszeresnél az elegánsnál valamivel több egy- vagy kétforintossal kísérled meg a negyed kiló élesztő ellentételezését, kínos perceket élhetsz át.

Ezekkel akar Európába menni, csórikám? -mosolyog a tanuló II. feliratú köpenyt viselő bakfis, és ha jó napja van, megvárja, míg elfordulsz, csak aztán köp. Hát hiányzik ez? Nem. Ezért aztán előbb a zsebben, a pénztárcában, majd otthon különböző befőttesüvegekben, általános iskolai lepényevő versenyen vigaszdíjként nyert díszes serlegben csak gyűlik, gyűlik, gyűlik a sok reménytelen krajcár, s tudható, előbb-utóbb cincogni kezd. És akkor csinálni kell valamit. Például beváltani.

A fentiekben vázolt módon gyűlő forint legjellemzőbb tulajdonsága, hogy ömlesztett, mint a Csárdás sajt. Vidáman lakik együtt egyes, kettes, ötös néhány elbitangolt tízessel. Annyit még egy kezdő is sejthet, hogy együtt a büdös életben be nem váltódik e mesés vagyon.

A megpróbáltatások tehát már otthon elkezdődnek.

Szortíroz az ember, mint barom,

bízva a korszerű technikában, érmeszámláló gépek, miegymás, oh, csak rollnizni ne kelljen. Három-négy takaros nejlonzacskó, és már tűz is az első postára. "Persze, persze, csak nekünk rollnizva tessék hozni, de ha lusta sertésnek tetszik lenni, az sem baj, csak olyan snassz. Akkor tessék a Nyugati Postára, a 14-es ablakhoz menni, ott direkte örülnek az ilyeneknek" - mondják az üveg mögül, és igazat beszélnek. Ám hosszú még az út álmaink tizennégyes ablakáig.

Először is szögezzük le gyorsan, az érmebeváltás nem a szegény ember öröme, pláne nem a lumpé. Mert a korhely fölébred délben, szája, mint a maglódi teniszpálya, salakos, oszt sört inna, de nincs miből, tegnap elbokázta. Agyába villan a szerencsés tizennégyes, és befut a Nyugatiba, mer´ ő a csabai gyors. Közben meg személy, mert késett, hiszen az első, amit megtudhat, hogy effélékkel csak 7-től 11-ig bíbelődik a hivatal, és nem is mindennap. "Ki látott már ilyet, délben akar váltani! Maga zoknit is ebédidőben vált?" A sörnek így várnia kell a csatlakozásra. Aki e ponton nem adja föl, másnap korán kel, de lel-e aranyat? Ahogy vesszük.

"Csókolom, hoztam aprót"

"Ide vele, száz darabig ingyenes, utána címletenként egy forint, de tessék az űrlapot kitölteni, hány darab érme, az hány forint, és milyet szeretne vinni helyette."

Aki mindezek hallatán pánikba esik, hogy most le kell számolnia az összes büdös garast, az elveszett ember. Mert bizony piszkosul le kell számolnia, hiszen az okos érmeszámláló és egyben ügyesen rollnizó gép csak azért van, hogy ellenőrizze a hazudós kuncsaftot. Tehát sorból kiállni, sarokban guberálni, rubrikákat kitölteni, név, cím, aláírás, aztán vissza sor végire. Negyedóra az egész.

Pedig a kutya máshol van elásva. Figyeljék csak: "címletenként egy forint". Vagyis 100 fölött forint darabja. Aki nem érti, azon nem lehet segíteni. Lefordítom:

Ha ezer darab egyforintost váltasz be, akkor kilencszáz forint az illeték, ha tízezret, akkor kilencezer-kilencszáz és így tovább. A lényeg, vihetsz akárhány egyforintost, akkor is csak egy százast kapsz, kis hülye. Erre mondják, hogy

ügyes!

A bélásokkal jobban jársz, a fenti szabályozók szerint azt csak fele pénzed bánja. Ötöst váltani húsz százalékért tök buli.

Hát így.

Mármost, ha én a Posta lennék, nekem állna a világ. Kereskednék droggal, csajokat futtatnék, csalnám a táppénzt, majd fognám a hasznot, apróra váltanám és az unokahúgommal beküldeném csupa egyforintosban a tizennégyes ablakhoz. Egy százasért tisztára mosnám az ebül szerzett lóvét.

Csak hát én nem vagyok Posta. Ezért én ezentúl százasával viszem váltani az egyforintost. Ott leszek mindennap, összejövök a személyzettel, meghívom őket anyósomékhoz löncsre, senki nem készíti olyan jól az üres vöröshagymát, mint ő.

Siménfalvy B. Sándor

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.