Hőségnapok 2007: Van, aki forrón szereti?

  • Jadrán Béla
  • 2007. július 19.

Tudomány

Kutya meleg köszöntött ránk a héten, s - elnézve a naptárt - aligha ért ezzel véget a nyár. Tudjuk, ez mily kevéssé vigasztaló, de a helyzet - történeti perspektívából nézve - korántsem kivételes.

Rendkívüli hőhullám érte el Európa nagy részét, benne Magyarországot (hál' istennek, megint nem egyedül fogunk szívni - velünk tartanak szeretett EU-szövetségeseink és szomszédaink is). Az országos tiszti főorvos már el is rendelte a hármas fokozatú hőségriadót, amire a riasztási rendszer fennállása alatt (2005 óta - bocs) még nem került sor. Alighanem megdől majd a 2000-ben felállított 41,7 fokos hőségrekord is - felhívnánk a figyelmet, hogy az efféle méréseket a szakemberek lehetőleg (ez már nem mindig jön össze) a hőszigetektől távol, a szabadban, ámde árnyékban ejtik meg, éppen ezért a Combinókon regisztrált 53-54 fokok sajnos nem játszanak a versenyben. A notórius alarmista klímakritikusok most majd ismét gúnyosan szegik fel fejüket - ők ezt már jó előre megmondták. Igaz, a szakemberek óva intenek attól, hogy a globális felmelegedés hipotéziséből nyílegyenesen vezessenek le egyedi meteorológiai eseményeket (vagy éppen fordítva, ezek előfordulásán keresztül próbálják a tendencia létét és irányát bizonyítani). De azért reméljük, ezek a honfitársaink legalább - igazuk biztos tudatában - némi elégtétellel fogadják majd az elkerülhetetlen hőhalált, a többiek meg szent fogadalmat tesznek, hogy testnyílásaikat befogva, komputert, robogót, betonkeverőt, juhnyájat lezárva eztán egy köbcentinyi káros gázt sem bocsátanak a levegőbe.

Mint minden időjárási jelenségnek, az efféle, kánikulával járó, makacs anticiklonoknak is megvan a maguk szomorú, ám tanulságoktól sem mentes története - igaz, korántsem ígérhetjük meg, hogy többé ez nem fordul elő. Annál inkább, mivel a klímatörténészek figyelmeztetnek is rá: az efféle sajnálatos események rendre vissza-visszatérnek.

Tiszta, száraz érzés

A húszas évek végén, 1950-ben, majd 2000-ben már tapasztalhattunk effélét - sűrűsödnek a forró nyarak, mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy két adat még nem tendencia. Visszatérve a kezdetekhez: a múlt heti hidegfront nagyobb adag hűvös és száraz levegővel árasztotta el Európa közepét, erre érkezett egy szekérderéknyi afrikai- ibériai eredetű száraz, meleg ájer, ami rárétegződött a hűvösebbre, ráadásul felhőoszlató hatása miatt az amúgy is igen nagy delelési magasságot elérő nap könnyedén tudta átmelegíteni a szintúgy a hidegfront következtében tiszta, száraz, minden nedvességtől mentes levegőt. Ezek után a felépült anticiklon (és a Brit-szigetek feletti ciklon) segedelmével a nagy magasságban további forró, száraz levegő érkezik - vélhetően még napokig, s a hét legvége is csak reményeinkben hozhat némi enyhülést.

A több napig tartó folyamatos, alig enyhülő meleg, mondanunk se kell, igen nagy megterhelést jelent a szervezetre. Sokan például eleve rosszul kezdik a napot, mivel hőségben nem tudnak aludni, s mire hajnalban kissé átszellőzne a lakás, már indulhatnak dolgozni. A sorozatos kialvatlanság egyre fokozódó kimerültséghez vezet, amelyet jól ismernek azok, akik minden második hajnalban alaposan szétcsapva térnek meg hajlékukba - ám a józan többségnek, amely nem ért rá év közben gyakorolni, új és riasztó lesz ez a tapasztalat. Így kell betérni a munkahelyre, ahol - minden ellenkező híreszteléssel szemben - a légkondi sem fog feltétlenül segíteni, ez ugyanis párás és némileg fülledt (meleg, nedves trópusi jellegű) mesterséges klímát teremt, amely váltakozva az odakint tomboló szaharaival még tovább rongálhatja szervezetünk és persze idegrendszerünk tűrőképességét. De még mindig ez a legkisebb rossz. Az már sokkal inkább, hogy a reflexek tompulnak, mind kevésbé tudunk odafigyelni, egyre haszontalanabbak leszünk, s mind mentálisan, mind fizikailag a padlóra kerülhetünk. S a dolgozó embereknél is nagyobb veszélyben vannak a kisgyermekek, az idősek és krónikus betegek (különös tekintettel a keringési betegségben szenvedőkre) - elvégre az ő még/már gyengébb szervezetük is elfárad a monoton terhelés hatására. Ráadásul nő a balesetek veszélye is - mind a munkahelyeken, mind a közutakon, nem árt tehát még a szokásosnál is jobban tartani szétesett, környezetükre is veszélyes embertársainktól. S akkor még nem is említettük a fotokémiai szmogot (különös tekintettel az alsó légköri ózonra), meg a napról napra emelkedő pollenkoncentrációt: ezeket a napi rendes konvektív hőáramlás még jól el is keveri a légkörben.

Ne szántsatok, nevessetek

S hogy mi a teendő? Nos, legegyszerűbb, ha a hőségnapokon csak éjjel/hajnalban szellőztetünk, egyébként minden ablakot zárva tartunk, a redőnyt lehúzzuk és ezerrel működtetjük a klímát. (Ezzel ugyan közvetve megint csak növeljük a légkör CO2-terhelését, de ha már a pokolba vezet az út, legalább legyen klimatizált.) Napra ne menjünk ki, legalábbis ne hosszú időre, fejünket addig is fedjük le, ne nagyon sportoljunk, együnk könnyű ételeket - az se baj, ha hideg a ka-ja (a meleg leves is ellenjavallt). Amúgy pedig vegyünk magunkhoz sok folyadékot, lehetőség szerint ásványi sókban gazdag vizeket - az alkohol sajnos többet árt, mint segít, negyven fokban pedig szinte lehetetlen kiheverni a másnaposságot. Legfőképpen pedig kerüljük a munkát - mint a fentiekből is látható, extrém hőség esetén a napi rendes munkavégzés a legkártékonyabb - leszámítva persze, ha kellemesen klimatizált helyiségben tölthetjük el a hetet, lehetőség szerint teljes semmittevéssel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.