Kiállítás

Hüllőkről csak jót

Tudomány

A dinoszauruszokról korábban azt hittük, hogy messzire kerülték a Kárpát-medencét - pláne, hogy fénykorukban az még nem is létezett. Ettől függetlenül nálunk sem reménytelen kutakodni utánuk - legalábbis erről tanúskodik a Magyar Természettudományi Múzeum új kiállítása.

Megdöbbentően hosszú, ráadásul ritka eseménydús periódus volt Földünk geológiai értelemben vett középkora. A bolygónk képét máig hatóan megszabó tektonikus, geológiai változások, hegységképződések mellett növény- és állatfajok tömkelege alakult ki. Utódaik jelentős részben még közöttünk élnek, de ha egyikük-másikuk el is tűnt - erre azért néhány nagyobb kihalási esemény is alkalmat nyújtott -, legalábbis a rokonaik itt kísértenek. Csupán azt kell észben tartanunk, hogy a mai Kárpát-medencét alkotó kőzetdarabok (úgynevezett terrének) akkoriban nemcsak mostani földrajzi pozíciójuktól, de egymástól is meglehetős távolságra tanyáztak.

 

A betyár mindenit

A közelmúlt magyar őslénytani felfedezései (bővebben: Ajkaceratops - Kidőlt a szekrényből, Magyar Narancs, 2010. június 10.) nyomán lett nyilvánvalóvá: boríthatta bár akkoriban Európa jó részét a Tethys nevű ősóceán s annak megannyi öble, zárványa és nyúlványa, az őshüllők igenis jól érezték magukat a szigeteken, például az ős-Bakonyban - éppen Iharkúton, egy elhagyott bauxitbányában sikerült feltárni napjaink legjelentősebb hazai őslénytani leleteit.

 

 

Kavicsfogú álteknős: egy kivételes koponya


Kavicsfogú álteknős: egy kivételes koponya

Fotó: Sióréti Gábor

 

A Magyar Természettudományi Múzeum legfrissebb, szokás szerint magas színvonalú, interaktív, több generációnak is élményt nyújtó kiállítása sem véletlenül épül Ősi Attila és Torma András közelmúltbéli felfedezései köré. A látogatók az Eltűnt világok kellős közepén kóstolhatnak bele a paleontológusok mindennapjaiba - ahogy a tárlat szórakoztató-pedagógiai vonulatában is fontos szerep jut az őslénykutatók munkájával való beható ismerkedésnek.

Mindenekelőtt azonban a tér tagolását kellett elvégezniük a kiállítás aktorainak (főrendező: Bajzáth Judit), akik magától értetődően a földtörténeti szakaszolást választották. A látogató előbb egy interaktív ablakkal szembesül, ahol egy kerék mozgatásával szépen visszaforgatható az idő, és látni lehet történetünk nulla óráját: a triász kor elején még egyetlen összefüggő kontinens, Pangea uralja a Földet, amelyet a mélyen belé nyúló (és magában is két ágra tagolódó) Tethys választ kétfelé: az északi Laurasiára és az északi Gondwanára. Eme őskontinens szétdarabolódása jelenti a kontextust, melynek keretében lezajlik a potom 186 millió évet átfogó sztori. Utána - ki ne tudná! -, érkezik egy jó tíz kilométer átmérőjű aszteroida, s nyomában, a tömeges fajpusztulás mellett, ott marad a Chicxulub kráter a Yucatán-félsziget mellett, jórészt a tengerfenéken. Véget ér eme boldog, őshüllőkben bővelkedő aranykor a mi lassan felgyűrődő hegyek által körülölelt medencénkben is, s csak nagy-nagy sokára (most mondjuk: napjainkban?) köszönt be ismét egy szebb és boldogabb kor. De hogy ne szaladjunk ennyire előre, a triász korban (úgy 251-200 millió évvel ezelőtt) hazánk darabjai (az Alcapa és a Tisza-Dácia lemeztömbök) valahol a Ráktérítő és az Egyenlítő között tartózkodnak. A felszínt nagyrészt a Tethys borítja, melynek vizében a kiállított leletek tanúsága szerint is hemzsegnek az ammoniteszfélék, a néha óriásira is megnövő mészvázas lábasfejűek (ők utóbb, merő szolidaritásból, szintén a tömeges kihalást választják őshüllő kortársaik oldalán). Még szerencse, hogy időről időre jelentős tengeri üledéktömegek bukkannak a felszínre - mi is lenne velünk a Bakony, a Bükk, az Aggteleki-karszt vagy a Budai-hegység (például a korabeli eredetű Remete-hegy) nélkül. Vagy említhetnénk a veszprémi Jeruzsálem-hegyet, ahonnan a kavicsfogú álteknős maradványi kerültek elő még az előző századfordulón, Laczkó Dezső piarista tanár ásatásai nyomán - a kiállításon elegánsan felfüggesztett makettje figyel.

 

A 200-145 millió évvel ezelőtti jura kor sem volt eseményekben szegény: a két egymástól is igen távoli, s mostani helye felé éppen csak úton lévő terrén egyaránt a mainál jóval melegebb, minimum szubtrópusi klímát élvezett, ráadásul a mai Mecsek egy jelentős részén kiterjedt deltatorkolat húzódott, tavakkal, holtágakkal, vadul burjánzó szubtrópusi láperdővel.

Egyrészt ebből jött létre évmilliók során a mecseki feketeszén, másrészt itt találták meg 45 éve a nevezetes Komlosaurus carbonis lábnyomát (csontját viszont azóta se). A kistermetű ragadozót most sikerrel rekonstruálta az efféle munkákban már járatos Szobor Csoport Kft.: a harcias fejű, tarajos, habituálisan húsevő theropoda (rettenetes lábú) úgy fest, mint aki éppen betérni készül a bányásznapi hűségjutalom-osztás után különösen vidám kökönyösi Csizmamosóba.

 

Iharkút Park

A kréta (145-65 millió éve) már a földtörténeti kor fináléja, s pont ebből az időszakból származnak az iharkúti leletek is: a felső kréta korból, úgy 85 millió évvel ezelőttről származó kőzetrétegből eddig már vagy harminc gerinces maradványa került elő. A kiállításon is látható a Hungarosaurus tormai egy profi makettje, miként a gyanú szerint rokonaihoz hasonlóan szintén tollakkal borított, nagyjából pulykakakas méretű Pneumatoraptor élethű mása is - utóbbi a mongóliai tollas raptorfélék közeli rokona lehet. A tavalyi megtalálásával nagy tudományos szenzációt okozó Ajkaceratops jószerével csak a fejét adta a tárlatba, a szorosan véve nem dinó, azaz nem a dinoszauruszok öregrendjébe tartozó Bakonydraco galaczi (az ő rokonai az őslényes filmekben riogató Pterodactylusok) azonban rekonstruált formájában is riasztó: hideg hüllőtekintettel szuggerálja az ifjú látogatókat, akik amúgy is nagy élvezettel merülnek bele a dinóöltöztetés interaktív örömeibe.

(Magyar Természettudományi Múzeum, kedd kivételével naponta 10.00-17.00)

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.