Az orosz-kínai Mars-program viszontagságai

Még vörösebb bolygó

Tudomány

A tervezettnél sokkal több zűrrel indul az orosz-kínai közös Mars-expedíció - s még az sem biztos, hogy siker koronázza a mind kétségbeesettebb erőfeszítéseket. Pedig a program már eddig is milliárdokba fájt a feleknek.

November 8-án a patinás bajkonuri űrállomásról útjára bocsátották a Fobosz-Grunt (Phobos-talaj) nevű visszatérő, mintagyűjtő űregységet, amely ezenkívül magával vitte Kína első Mars-megfigyelő szondáját, a Yinghuo-1-et is. A Zenit rakéta segítségével kilőtt űrjármű látszólag terv szerint Föld körüli pályára állt - csak éppen kommunikálni nem sikerül vele az istennek sem.

 

 

Cél: A Phobos


Cél: A Phobos

Így viszont nem is lehet beindítani a manőverező egységet, magától meg a szondának eszében sincs az űr sötétje, közelebbről a Mars felé venni az irányt, marad inkább itt a jó kis Föld-közeli melegben. Legfrissebb hírek szerint legalább a szonda vezérlése rendesen működik - erre abból következtettek az orosz szakemberek, hogy bár a Fobosz-Grunt már eddig is sok ezer métert süllyedt, ám a pozíciója így sem közelítette meg a kritikus értéket (ahonnan már csak lefelé vezet az út...), vagyis az űrjármű fedélzeti számítógépe alighanem folyamatosan korrigálja a keringési magasságot. Ez azért örvendetes, mert legalább nem kell azonnal leírni a leltárból a Mars-szondát, s egészen december elejéig, sőt a hurráoptimista vélekedések szerint akár januárig is reménykedhetnek a kutatók egy sikeres kapcsolatfelvételben. Ha viszont semmi nem jön össze, akkor a 13,2 tonnás szerkezet szépen visszatér a légkörbe, üzemanyagtartálya jól felrobban, és a sokmilliárdos szerkezet jajveszékelő tudósok és űrkutatási bürokraták szeme láttára fog törmelékké morzsolódni, majd a Földre zuhanni.

 

Mars, fóbia

November 14-én, hétfőn, hosszú csönd és kivárás után már személyesen Vlagyimir Popovkin, az orosz űrkutatási hivatal, a Roszkoszmosz elnöke tartott az ügyben sajtótájékoztatót, melynek célja az lehetett, hogy némi reményt csepegtessen az orosz, a kínai és a nemzetközi közvéleménybe - pláne, hogy addig számos független űrkutatási szakember nyilatkozott lemondóan a bajba került Fobosz-Gruntról. Az orosz űrhivatal szerint az űreszköz megközelítőleg a 200 és 340 kilométeres magasság között kering egy úgynevezett alacsony Föld körüli pályán, ami még mindig jobb, mintha egy Kamaz platóján kéne körbevinni a világon - csak éppen az a baj, hogy nem ott lenne a helye, hanem éppen úton a Mars felé. Ezzel szemben a jelentős távolság megtételére szóló hét és fél tonna üzemanyag most csak újabb kockázati forrás - jellemző, hogy a szonda pozícióját az orosz védelmi minisztérium beszédes nevű "űrellenőrző központjának" munkatársai követik figyelemmel.

Van mit menteni, hiszen az oroszok már 1999 óta dolgoznak a Mars-misszió kivitelezésén.

 

 

 

Phobos vetületi képe


Phobos vetületi képe

 

 

Az elképzelés önmagában is nagyratörő volt, hiszen azt célozta, hogy a Fobosz-Grunt szépen leszáll névadóján, a Phobos nevű, küllemre igen riasztó (nevét a görög félelem szóból nyerő) Mars-holdon, majd miután vételezett 20 dekát annak kőzetéből, visszatér a Földre. Mindez már csak azért is különleges attrakciónak számított volna, mivel a 1976-os Luna-24 expedíció óta egyetlen gramm makroszkopikus mennyiségű planetáris anyagot sem hoztak a Földre. A Fobosz-Grunt szoros menetrend szerint dolgozott volna: 2012 szeptemberében Mars körüli pályára áll, landolás a Phoboson: 2013 februárjában, visszatérés a Földre: 2014 augusztusában. Mindez sejthetően nem két kopejkába került. Csak az űrjárművel kapcsolatos eddigi költségek 1,5 milliárd rubelbe (64,4 millió dollárba) fájtak az orosz költségvetésnek, ám a projekt teljes költségét 2,5 milliárd rubelre tervezték - alighanem csekély vigasz lenne számukra, ha a kudarc miatt legalább a további kiadásoktól mentesülnének. Mindez ráadásul csak időlegesen fogná vissza az orosz űrkutatási erőfeszítéseket - jellemző, hogy a mostani program is a sikertelen Mars 96 misszió romjain született meg. Ez az űrjármű közvetlenül a kibocsátás után semmisült meg: a hajtómű begyulladásának második (önmagában is négylépcsős) fázisa hiúsult meg, a Mars 96 visszatért a Föld légkörébe, s maradványainak elhamvadásában leginkább a bolíviai nép gyönyörködhetett.

Mikrobi, segíts!

Az esetleges balsikerben most osztozniuk kell a kínaiaknak is: az ő Yinghuo-1 Mars-szondájukat is a Fobosz-Grunt vinné a Marshoz, ahol leválna, és a tervek szerint két évig Mars körüli pályán is maradna. Ezalatt a kínai tudósok főként a Mars felszínét, atmoszféráját és külső környezetét kutatnák: a cél a Mars mágneses mezejének, továbbá az ottani ionoszféra és a Napból érkező nagy energiájú részecskék közötti kölcsönhatásoknak a tanulmányozása. Kérdés, hogy egy esetleges mostani kudarc hogyan érintené az orosz és a kínai űrkutatási szervek 2007 márciusában szerződéssel is megpecsételt együttműködését.

Ha viszont a mostani expedíció mégis sikerrel járna, akkor utat nyithat további orosz, illetve nemzetközi interplanetáris expedíciók előtt, melyek célobjektumai a Jupiter, a Szaturnusz és az Uránusz holdjai lehetnek, továbbá mintaszerző expedíciók landolhatnak kisbolygókon és üstökösökön.

A világ olyannyira komolyan vette a Fobosz-Grunt missziót, hogy sokan óva is intettek tőle. A hivatalos űrrettegők leginkább attól félnek, hogy a szonda már a Phobosról visszatérően a Marsra zuhan, s akadnak olyan hőnek-hidegnek ellenálló baktériumok, amelyek ezt is túlélik, sőt kifejezetten jól érzik majd magukat a Marson. Aggodalmaikat táplálja, hogy a Microbispora baktériumok még a Columbia űrrepülő 2003-as tragédiáját is túlélték - igaz, ők a Földön landoltak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.